Budapest tele van titkokkal és csodás épületekkel, melyeket legtöbbször a közvetlen közelükben élők sem ismernek – ezek bemutatására jött létre a már jó ideje térképen is követhető, nemsokára harmadik születésnapját ünneplő Ismeretlen Budapest című sorozatunk. A legutóbbi epizódokban az évszázadokon át a kereskedelemmel foglalkozó budai polgárság otthonául szolgáló Vízivárosban sétáltunk, felfedezve a vasból hajlított macska és a pipázó férfi által őrzött budai társasházat és a város legeldugottabb tűzfalán sorakozó mesefigurákat.
A környéket ezúttal sem hagyjuk el, hiszen a Margit körúttól a Duna-part felé indulva a terület egyik leginkább elfeledett csodájával, a Csalogány utca 26. számú házával találkozhatunk:
Az Árkay Bertalan által a Nagybátony-Újlaki Iparművek Rt. részére tervezett, a második világháború derekán, 1942-ben épült négyemeletes bérházban huszonhét lakás kapott helyet, stílusában pedig a sokszor tévesen a Bauhaus szinonimájaként emlegetett modernizmus képviselője – az építészre azonban egyértelműen hatott a kor klasszicizáló olasz építészete, így egyértelműen megkülönböztethető a két világháború közti modern újlipótvárosi, vagy épp belvárosi példáitól.
in: Magyar Építőművészet, 1943. október
A nagypolgári légkört sugárzó, bauxitbetonból emelt épület születésekor a Csalogány utca és környéke még teljesen másképp festett: a Vízivárost akkor még uraló századfordulós bérházak és az egy-két szintes, a XIX. század folyamán született otthonok közt Árkay műve szinte világított:
in: Magyar Építőművészet, 1943. október
A telket a rajta lévő régi ház lebontása után először nyilvánvalóan a régészek vették kezelésbe, nem is hiába – írja Garády Sándor a Budapest Régiségei 13. számú, 1943-ban megjelent kötetében:
„A Csalogány-u 26. sz. telken öt fakoporsóba, illetve kivájt fatörzsbe zárt zárt tetemet találtunk,mellékletet azonban csak az egyiknél, még pedig a koporsón, helyesebben a fatörzsön kívül közvetlenül melléje szorulva a tetem nyaka tájával egyvonalban egy egyszerű római, szürkére égetett fazekat, azonkívül a tetem jobb oldalán a lábafejénél egy vasszöget és a koporsó alsó (láb felöli) oldalán levő lyuknál egy lyukat elfödő tegula darabot. Késő rómaikori germán temetkezési mód lehet. Előkerültek továbbá középkori edények és töredékek, mind itt, mind a 35. sz. ház alapjából is. Az egész edények fazekasműhely jelenlétére engednek következtetést, ezt azonban nem találtuk meg.”
A sokak által hibásan csak egy legyintéssel kísért szocreálozással elintézett bérház kapuján átlépve egy teljesen új világba csöppenünk: itt áll ugyanis a festőművészként és szobrászként egyaránt sikeres Mattioni Eszter az átadás évében kihelyezett, márványzúzalékból, mozaikból és nemes kövekből készült, közel életnagyságú munkája, a lenge ruhájú
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
A lépcsőház padló- és falburkolatai, a nemrég elkészült villanyóraszekrényt borító, a Parlamenten is dolgozó restaurátorai által készített, környezetébe illő fedőlap, illetve az átalakítva ugyan, de még mindig meglévő eredeti ajtók ma is a gazdag polgárság egykori életkörülményeibe engednek bepillantást:
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
A frissen átadott épület egyik nagy lakásába az építtető – a kor szokásához híven a lakások kiadásából jókora hasznot remélő – cég vezérigazgatója, Palócz Peitler Károly költözött be, de ő jó eséllyel csak a néhány évvel későbbi államosításokig lehetett tanúja a környék gyors átalakulásának. Nála minden bizonnyal jóval szerencsésebb volt a magyar jégkorong-válogatott tagjaként tíz világbajnokságon és az 1964-es innsbrucki téli olimpián is résztvevő, a Ferencvárossal tizenhét magyar bajnoki címet – tízet játékosként, hetet pedig edzőként – szerző Jakabházy László (1938-), aki a korabeli sajtó szerint a nyolcvanas évek elején élt a ház egyik lakásában.
in: Kis Ujság, 1945. augusztus 2.
A ház árkádjai alatt 1945 után néhány évig Jakab József Mágnás Tápszerüzeme működött, míg a hetvenes-nyolcvanas években a harmadosztályba sorolt Vásárló Bár várta a vendégeket. Helyüket ma a Michelin Guide-ban is említett Csalogány26 étterem foglalja el.
Az épület nem csak külső és belső jegyeivel, de állapotával is kimagaslik a környező társasházak közül: a villanyóraszekrény környezetébe illesztése, a Mattioni-munka állapota és a közel eredeti belső tér jól mutatja, hogy a lakóközösség figyel a környezetére. Bárcsak még több ilyen lenne a városban!
