Kultúra
SAN DIEGO, CA - JULY 20:  Colman Domingo speaks onstage at AMC's "Fear The Walking Dead" panel during Comic-Con International 2018 at San Diego Convention Center on July 20, 2018 in San Diego, California.  (Photo by Albert L. Ortega/Getty Images)

Színdarabokat írni menőbb, mint zombikat irtani

Mohos Máté
Mohos Máté

2018. 08. 12. 18:00

A színfalak mögött érzi igazán otthon magát, de zombikat is szívesen mészárol a kamera előtt. A Fear the Walking Dead sztárjával, Colman Domingóval interjúztunk.
Korábban a témában:

Colman Domingo színházi íróként kezdte karrierjét. Azóta sok mindent csinált: rendezett színdarabot, jelölték a rangos Tony-díjra, és szerepet kapott a híres zombis sorozatban is. Interjúnkban mindemellett arról is mesélt, hogy tud a rendezés és a színészkedés között egyensúlyozni, miért áll közel hozzá az Oscar-díjas Barry Jenkins új filmje, amiben szintén játszik, valamint hogy ezernyi teendője közül mi az, amibe a leginkább oda tudja tenni magát.

Nemrég volt pár nagy változás a Fear the Walking Dead című sorozatban. A negyedik évad végén lecserélték a kreatív producereket, illetve nemrég az eddigi főszereplő meghalt. Hogyan alkalmazkodik a produkció, valamint ön az efféle változásokhoz?

Ez a sorozat mindig is óriási teret adott a kísérletezésre. Olyan, mintha évről-évre megújulna. Minden évadnak különleges a kinézete, a feelingje, a karakterei és a történetszövése. Az egész nem kötődik annyira az alapjául szolgáló képregényhez, mint a Walking Dead. Szóval jobban megmutathatjuk, mit tudunk a történetmesélés szempontjából, ezt az íróink is nagyon szépen bebizonyították.

Nagyon merészen bánunk a közönséggel, és ők szeretik, hogy ennyit változik a sorozat. A produkció Vancouverből először Los Angelesbe, aztán Mexikóba és Texasba költözött át. A legtöbb sorozat hosszú évekig egy helyen marad, végig ugyanazokkal a karakterekkel. A mienket ezzel szemben folyamatos evolúció jellemzi, ami jobban is tükrözi a világ állapotát: a szüntelen átalakulást. Az állandó változtatás tehát egy logikus, átgondolt döntés, és mindenki jól alkalmazkodik hozzá, velem együtt.

Mégiscsak egy spinoff-sorozatról van szó, és ilyenkor elkerülhetetlenek az eredetihez való hasonlítgatások. Hogyan próbálta a Fear the Walking Dead megtalálni a saját hangját, mik voltak azok az ötletek, amik működtek ezen a téren, és mik azok, amik nem?

A legfontosabb ebben a tekintetben, hogy a szereplőgárdából senki sem látta az eredeti sorozatot. Ez nagyon fontos volt, mivel így nem tudtuk összeméricskélni a kettőt. Attól pedig, hogy az egész dolog új volt nekünk, az alakításunk is természetesebbnek hatott: fogalmam sem volt, hogyan ölik a zombikat a másik sorozatban, ezért ezt a nulláról kellett megtanulnom, ahogy a karakteremnek is.

Mind imádtuk ezt a helyzetet, hogy csak a saját sztorinkra kellett fókuszálni. Egyszerűbb, és jobb volt úgy a munka, hogy nem kellett a másik sorozatra gondolnunk, csak arra, hogy mi mit csinálunk, és hogy mit akarunk alkotni.

Szóval anno a szereplőválogatásnál meg is mondták, hogy aki látta az eredeti sorozatot, ne is jelentkezzen?

Ez tényleg eléggé úgy hangzik, de valójában csak így jött ki. Igazából a szerepre is tökéletesek voltunk, de úgy is jött ki a dolog, hogy egyáltalán nem láttuk a Walking Deadet. Amikor a szereplőválogatás volt, nem tudtunk róla, hogy ez szempont lenne.

NEW YORK, NY - APRIL 15:  Colman Domingo (R) and Kim Dickens speak at the AMC Survival Sunday The Walking Dead/Fear the Walking Dead at AMC Empire on April 15, 2018 in New York City.  (Photo by Dia Dipasupil/Getty Images for AMC)
Kép: Dia Dipasupil/Getty Images for AMC

Pozitív, vagy negatív személy Victor Strand, a karakter, akit játszik? Én sokszor úgy érzem, mintha egy morál nélküli opportunista lenne, máskor pedig azt, hogy inkább csak pragmatista, aki csak teljesen indokolt dolgokat tesz meg a túlélésért.

Igen, a pragmatikus az a jelző, amivel le szeretem írni ezt a karaktert a kezdetektől fogva. Itt rejtőzik a túlélési képessége: egy önmegvalósító figura, nincs sok érzelmi kötődése. Eddig főleg a dolgok matematikájával foglalkozott, és minden egyes helyzetben eldöntötte, mi a leglogikusabb megoldás, még akkor is, ha nehéz döntéseket kellett hoznia. Érdekes a helyzet, mert a legtöbb szereplő most szembesül keményebb választásokkal, Victornak viszont több tere volt arra, hogy kinyissa a lelkét, és lehámozza magát, mint egy hagymát.

Igazából most látjuk Victor kedvességét. Most derül ki, hogy ő az a vezér, akit Madison (a sorozat eddigi főszereplője, a legutóbbi részben halt meg) vizionált, olyan emberré válik, akiről eddig nem hitte, hogy lehet: ő az első, aki elrántja egy társát egy zombi elől, pedig lehet, hogy nem gondolta volna ezt korábban magáról.

Ha az alakítását nézzük a sorozatban, tisztán kitűnik, hogy élvezi ezt a szerepet. Ami furcsább viszont, hogy a karaktere is mintha egy kicsit élvezné azt, hogy megtörtént a zombiapokalipszis, hogy végre nem szorongatják azok a társadalmi kötöttségek, amiknek addig alá volt vetve.

Van ebben igazság. Minél jobban dekonstruálták az események a karaktert, minél jobban eltávolodott attól, amit a nyugati civilizáció jelentett, annál jobban meg kellett ismernie, ki is ő valójában. Szerintem legbelül egy építő: amikor valami újat hoz létre, akkor látjuk a legjobb oldalát. Vannak emberek, akik szónokolnak az építésről, szeretnek beszélni róla, Victor viszont csinálja. Itt találta meg élete célját. Igazából mindenki élete célját keresi, főleg egy olyan világban, ami félig a régire emlékeztet, félig teljesen új.

És mivel tudja ezt, képes megtartani a humorérzékét. Szerintem egyébként ő az egyetlen karakter, akinek van humorérzéke. És én folyamatosan igyekszem, hogy ezt megmutassam: ő egy olyan ember, aki folyamatosan akasztófa-humorral kezeli a helyzeteket. Így éli túl. Ez a saját élményeimet is tükrözi arról, hogy a fekete-amerikaiak hogyan gyakorolják a túlélést az országunkban. Meg kell találnod az örömöt a szenvedésben, meg kell őrizned a méltóságodat.

És így válik a karakter személyessé az ön számára is?

Igen. De mindig van valami személyes dolog, amit beleraksz az éppen aktuális karakterbe. Én személy szerint nagyon gondtalan, nyugodt ember vagyok, Victor ezzel szemben folyamatosan feszült. Ezért megpróbálom fellazítani a karaktert… Strand majdhogynem az ellentétem, ezért is próbálok magamból belevinni valamennyit.

Kép: Richard Foreman Jr/AMC

Ön az egész Walking Dead-univerzum első színésze, aki nemcsak szerepelt, hanem epizódot is rendezett a sorozatban, két hamarosan következő részen dolgozott a kamera mögött. Mennyire volt más ez a fajta munka, mint az eddigi színházi rendezései?

Mivel nagyon szeretem ezt a projektet, és van színházi tapasztalatom is van, logikus volt, hogy rendezzek. Nyilván más egy ilyen dolog, mint amit megszoktam a színházban eltöltött 25 évem alatt, de azért megvolt a szükséges tapasztalatom csapatépítésben és a projekt megvalósításában.

A saját részemről igyekeztem Andrew Bernstein példáját követni, aki a tavalyi évad egyik rendező-producere volt. Két részt rendeztem, amikben szerepeltem is, ez azt jelentette, hogy három héten keresztül napi tizennégy órát dolgoztam. Mégis azt mondanám, hogy a többiek készítették elő, hogy értő rendezője lehessek a sorozatnak. Ebben mindenki erőfeszítése benne van.

Jelenleg is sok projekten dolgozik, például megjelenik Barry Jenkins új filmjében, emellett színházban is ír, rendez. Van olyan, amit a legszívesebben csinál, amibe legjobban beleadja a szívét?

Igen, azt mondanám, hogy az írás áll a legközelebb hozzám. Ez a legszemélyesebb dolog, amit csinálok, itt tud kijönni a legjobban az üzenet, amit át akarok adni, illetve az, hogyan látom a világot. Viszont eredetileg színészettel kezdtem, aztán jött a rendezés, és megtanultam, hogyan váltogassak közöttük, hogyan vegyítsem őket. Olyan ez, mintha egy archívumban dolgoznék, és a történeteink archiválásával foglalkoznék.

Ez azt jelenti, hogy sose dőlhetek hátra, mindig mozgásban kell lennem. Szeretek így élni. Valójában annyira szeretek a kamera mögött lenni, hogy igazából nem érzem úgy, hogy feltétlen színészkednem kellene. De abban is van valami szépség, hogy nagyszerű rendezőkkel dolgozol, hogy kivallatsz egy forgatókönyvet.

Barry Jenkins filmje, az If Beale Street Could Talk különösen jó volt erre, mert két nagyszerű ember vízióját is segíthettem életre kelteni: Barryt elképesztően tehetséges rendezőnek tartom, James Baldwin, akinek a regénye alapján a film készült, pedig mindig is az egyik legnagyobb példaképem volt. Így paradox módon, habár a kamera mögött érzem a legjobban magam, jelenleg egy olyan filmet viselek leginkább szívemen, amiben színészként szerepelek.

A Fear the Walking Dead következő része augusztus 12-én érkezik az AMC műsorára. A negyedik évad második feléhez készült előzetest alább lehet megtekinteni:

Kiemelt kép: Albert L. Ortega/Getty Images

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2014. március 25.
Turisták bőröndjeikkel egy zebránál állnak Budapesten, a Rákóczi úton 2014. március 25-én.
MTI Fotó: Mohai Balázs
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.