„Tudod, mik ezek a vágások?”– kérdezte napra pontosan 10 éve először Magyarországon Heath Ledger Jokere az arcán lévő forradásokról. Az addig is ígéretes, de ezzel a filmjével végre nagypályán is bizonyító Christopher Nolan valósággal transzba ejtette közönségét, mikor tömény realizmussal töltötte meg a világ talán leghíresebb igazságosztóját. A sötét lovag 2008 nyarának legsikeresebb filmje volt, évfordulójáról nemrég a Polygon és a Guardian is megemlékezett. De nem csak Amerikában és Nagy-Britanniában, hanem itthon is tömegek nézték végig lélegzetvisszafojtva, ahogy a Gothammé varázsolt Chicago utcáin a Hans Zimmer mára már ikonikussá vált zenéjére száguldó kamion felborul, és egy maszkos bohóc mászik ki belőle. A feléje hajtó Batman elé áll, aki bár könnyen elüthetné, örökre véget vetve a terrorista rémuralmának, képtelen saját elveit feladni, így egy haragtól fűtött üvöltés közepette kikerüli őt.
A jelenetnek nem lett volna szabad működnie, hiszen a filmelmélet összes szabályának ellentmond a sűrű vágásaival és több irányba futó akcióval. De mégis működött, mert Nolan el akart vele mondani valamit; az egész filmen végigfutó káoszmotívumnak kifejezése volt ez a jelenet, ami a feszült zenének és valós effekteknek hála beleégett a nézőközönség agyába. Ennek a káosznak pedig Joker volt a forrása.
Batman a rendet kívánta fenntartani Gothamben, amit az első részben már meg is kezdett, a bűnözők rettegtek tőle, emiatt a városban visszaszorult a bűnözés, így a maffiának új taktikához kellett folyamodnia, ezért segítségül hívták az igazságosztó antitézisét, Jokert, akinek legnagyobb erénye az volt, hogy nem félt Batmantől, és ezzel – ahogy az esszéíró filmesztéta Michael Trucker egyik videójában érvel – tökéletes főgonosszá vált. De emellett céljaik, és nézeteik is gyökeresen különböztek; míg Batman a rendben és a város erkölcsi megtisztulásában látta Gotham jövőjét, Joker világnézete épp ezeknek a hiányán alapult. Nem más hierarchiát akart, mint a főhős, nem más kezébe akarta adni a hatalmat, hanem pont, hogy meg akarta szüntetni azt; nem akármilyen járművet gyújt fel az üldözést elindító úttorlasz érdekében, hanem magát a tűzoltóautót. Joker tehát semlegesítette Batman erkölcsi fölényét is, hiszen alapfelvetése éppen az, hogy ez erkölcs hiányában alapból véve lehetetlen.
Ezt a vitát Joker Batmannel szemben meg is nyeri, hiszen a denevérnek ahhoz, hogy elkapja őt, olyan szonár-technológiát kell használnia, ami alkalmas tömegek lehallgatására, ez pedig gyökeresen szembemegy a saját erkölcsi szabályaival. Joker magával Gothammel szemben viszont veszít; amikor a bohóc próbatétel elé állítja a várost, a lakosság bebizonyítja, hogy nem mindenki olyan gonosz, mint ő, hiszen nem ölnek meg egy hajónyi embert csak azért, hogy végül garantálják a saját biztonságukat.
Bárki lehet hős, akár egy kétes múltú elítélt is, ehhez csak egy jó döntést kell meghoznia. Ehhez viszont szükségük van egy szimbólumra, ha úgy tetszik egy gothami Jézusra, követendő példára, hogy helyesen cselekedjenek. Bruce Wayne azonban rájön, hogy erre az ő jelmezes alteregója nem alkalmas, hiszen erőszakkal küzd a bűnözés ellen, ami csak még több erőszakot szül.
Az embereknek olyan hős kell, aki feddhetetlen és igazi példaképpé válhat, mint például Harvey Dent, aki legálisan és sikeresen harcol a bűnözők és a korrupció ellen. Gotham igazán csak őt követve térhet meg. Az lényegtelen, hogy a hőskép valódi-e vagy sem, mert csak egy szimbólum kell, egy történet, nem az igazság. Ezt a feladatot pedig csak az emberek által becsületesnek hitt államügyész tudja ellátni, akit viszont a színfalak mögött Joker megrontott, így a film végén Batmannek magát bemocskolva áldozatot kell hoznia, hogy megteremtse a makulátlan fehér lovag mártírjának mítoszát, aminek segítségével Gotham hinni képes a jóban. A sötét lovag tétele szerint tehát nem maga a hős a fontos, hanem annak mítosza és példamutatása, ezzel megtagadta főszereplőjétől a hőskultuszt, amit azóta egy film sem tett meg, mert nem volt hajlandó saját főszereplőjének fontosságát kérdőre vonni. Olyan remekül kidolgozott konfliktusa és komplex mondanivalója volt, amit azóta nagyon kevés mainstream film tudott magában hordozni.
A film népszerűségét a Heath Ledger halála miatti hype, minősége és témája mellett (hiszen azért mégiscsak egy Batman-filmről beszélünk) a Polygonnak nyilatkozó Don Caldwell, a Know Your Meme mémszakértő oldal szerkesztője szerint a 2008 környékén a közösségi média felemelkedésével beinduló mémkultúra is segítette. Ez volt az egyik első népszerű film, ami már a mémkorszakban érkezett, így könnyen tudta növelni ismertségét. A könnyen idézhető, sokmindenre sokféleképpen ráhúzható Joker-idézetek vagy a Michael Caine által előadott Alfred bölcsességei ennek az új műfajnak köszönhetően könnyen fel tudtak kerülni az internetre, a film hírét egyre több helyre eljuttatva, ami csak még több mémet generált, így a film egyes kulcsjeleneteinek mondatai („Some men just want to watch the world burn,” „Why so serious?” „Everyone loses their minds!”) mémek formájában megmaradtak olyan generációk számára is, amelyek moziban még nem is látták a filmet.
A filmnek azonban mondanivalójában volt az igazi ereje. Ezt a mondanivalót sötéten és realistán mutatta be, mert ehhez az üzenethez ez a tónus dukált. Azonban ebből sokan csak magára a sötétségre emlékeztek, a filmnek ez a motívuma volt az, ami azóta is befolyásolja a rebootok és egyéb feldolgozások világát. A stúdiók csak a hangulatát hitték a film sikerének titkának, így azt próbálták imitálni inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ha csak a DC-nél maradunk, gondolhatunk a „realista” Superman-próbálkozás Acélemberre vagy a sötét tónust megütő, újabb Batman-reboot Batman vs Supermanre is. A Marvel Loganje viszont például sikeresebben tudta reprodukálni ezt a hangulatot. De nem csak a képregény műfaj próbálkozott Nolan filmjének imitálásával. A 2012-es James Bond-film Skyfall is ezzel kísérletezett, de az új Star Trek, illetve A majmok bolygója is ebbe az irányba tolta el a franchise-t. A hullám egészen abszurd helyekre is elért, akár a sötét eredettörténetet kapó Robin Hoodról, a sivár jövőben játszódó Robotzsaruról, vagy a magukat nevetségesen komolyan vevő G.I. Joe-ról vagy Power Rangersről beszélünk.
Ezen filmek többsége azonban éppen azért nem tudott felérni A sötét lovaghoz, mert le akarták utánozni azt. Az említett filmek közül a Logan mellett igazán csak a Skyfall és A majmok bolygója trilógia tudott nagyot alkotni, éppen azért, mert azok saját történettel és ötlettel próbálták magukat komolyabb hangvétellel újraértelmezni. Mondani akartak valamit az öregedésről, a kémszervezetek erkölcsének hiányáról vagy a háború borzalmairól. Ezzel szemben például az Acélember csak tónusban változott, mögöttes mondanivalója nem volt, csak azért lett, hogy Superman-film készüljön, és profitot termeljen, nem azért, hogy rendezője 100 százalékos kreatív kontrollt kapva elmeséljen egy történetet. A Batman v Superman már megpróbál moralizálni is, de nem foglalkozik vele túl sokat, mert az elsődleges célja annak a filmnek is az univerzumépítés és a profittermelés, amiben csak mellesleg helyt enged morális kérdéseknek.
De nem csak az akciófilmeket, hanem az Oscar-díj jelölési rendszerét is megváltoztatta A sötét lovag sikere. 2009 előtt ugyanis a legjobb film jelöltjeinek száma limitálva volt ötre, amibe a film nem tudott belekerülni az első körös szavazatszámlálás után (később egyébként igen), ami óriási tömegfelháborodáshoz vezetett, annak ellenére, hogy ilyen filmekhez szokatlan módon Heath Ledgert még posztumusz-díjazták is alakításáért. Erre a felháborodásra az akadémia aztán végül úgy reagált, hogy a következő évtől már tíz helyet biztosított a kategóriában, azzal a céllal, hogy mainstreamebb filmek is bekerüljenek a jelöltek közé, ami célkitűzés nagyjából egyébként sikerrel is járt.
Míg a többiek csak a filmjének hatását akarták elérni, mögöttes tartalom nélkül, Christopher Nolan álcának használta a szuperhősjelmezt, hogy a társadalomról, az erkölcsösségről és a hősiességről beszéljen, ezáltal pedig maradandó örökséget hozott létre a filmművészetben. A film pusztán önmaga, az azóta készült többi sötét hangulatú reboot pedig A sötét lovag akart lenni. A sötét lovag volt az a képregényfilm, amire szükségünk volt, a többi pedig az, amit megérdemlünk.
Kiemelt kép: COLLECTION CHRISTOPHEL © Warner Bros
