A startupok fellegváráról, a Szilícium-völgyről hozzánk nagyjából annyi jut el, hogy ott van a Google a Facebookkal együtt, és néha olyan furcsa trendekkel bosszantják fel a fél világot, hogy most éppen a kezeletlen víz a menő, mondjuk az Evian helyett. Vagy egy eredetileg 700 dolláros (~186 ezer forint), majd 400-ra (~106 ezer forint) leakciózott kapszulás gyümölcsprés sokkal jobb a többinél (később kiderült, hogy a nagyon futurisztikus Juicero nem kellett senkinek, csődbe is mentek). Hogy nagyjából megértsük, mi zajlik San Francisco mellett, Mike Judge, a Beavis és Butthead alkotója hozta el az HBO sorozatát, a Szilícium-völgyet, aminek most ért véget az ötödik évada. Ha másért nem, legalább azért jó a sorozat, hogy felfogjuk, a startupok környékén, a Google készülő új campusától mi kerül egy leégett bódén egymillió dollárba, nagyokat röhöghetünk a kockákkal, hogy mi jár a programozók fejében, hogyan írják újra akár az internetet. A Szilícium-völgy öt évadon keresztül meg tudta tartani a humorát, nem fáradt el Erlich Bachman (T.J. Miller) karaktere nélkül sem, sőt, fel sem tűnik a hiánya.
Az Agymenők sikere is rámutatott, hogy a kockaság menő. A CBS viszonylag fapados díszletéhez a főszereplők már évek óta egymillió dollár felett keresnek részenként, sőt többen kapnak százalékot a profitból. A sitcom rajongóit még véletlenül sem akarom megbántani, a bogaras és szociálisan teljesen frusztrált Sheldon (Jim Parsons) tényleg szórakoztató, ahogy az évekig az Agymenők jó nőjeként emlegetett Kaley Couco is megmutatta, hogyan kell százmilliókat 11 éven át nevettetni. Már nem csak annyit tud róla a többség, hogy ő a geek társaság legcsinosabb, de nem tudós tagja. Mindezek mellett azért a Szilícium-völgy mégiscsak egy fényévekkel igényesebb produkció, a politikailag nem mindig korrekt poénok működnek, ahogy a szereplők is tökéletesen összeillenek. A legjobb, hogy a sorozaton keresztül a már sokak szerint élhetetlen San Francisco kineveti magát.
Richard Hendricks (Thomas Middleditch), Gilfoyle (Martin Starr), Dinesh (Kumail Nanjiani), úgy kezdték, hogy a lusta, de annál dörzsöltebb Erlich inkubátorházában dolgozhattak az ötleteiken, cserébe a főbérlőjük kapott 10 százalékot az startupjukból, tiszta haszon. A csapat igazi esze, Richard pedig nem kisebb dobáson dolgozik hosszú éveken és évadokon át, mint az új, decentralizált interneten, a Pied Piperön. Már unalmas is volt, hogy mindig úgy tűnt, mintha összejönne az évszázad vállalkozása, aztán persze Richard koppan, és kezdhet mindent elölről, végül pedig az ideggyengesége vagy a barátai kihúzták a gödörből. A legutóbbi évad viszont már arról szólt, hogy alakul a lassan célba érő Pied Piper, és mennyire válik be Hendricks, mint CEO, elhányja-e magát minden fontosabb pillanatban (spoiler: igen).
Erlich Bachmant a negyedik évad után tüntették el. Tényleg nem volt túl sok tökölés a készítők részéről, az állandóan betépett, egyszerre számító, de azért a szíve mélyén jólelkű főbérlőt úgy, ahogy van, kiírták a sorozatból. Mike Judge annyival indokolta, hogy T.J. Milleren nagyon látszott már, hogy nem akar velük lenni, és olykor a forgatásokon nem beszámítható állapotban jelent meg (a szexuális zaklatásról szóló vádakról nem is beszélve). A színész tagadta, hogy részegen járt volna dolgozni, kialvatlansággal és túlhajszoltsággal magyarázta a viselkedését, a lényeg viszont, hogy egyszerűen halottnak nyilvánították az írók.
Ez a döntés alapjaiban rengethette volna meg a Szilícium-völgy színvonalát, de szerencsére a sorozat legfurább karaktere, a kis gonosz Jian Yang (Jimmy O. Yang) és a csapat lelkét jelentő Jared (Zach Woods) hozták a formájukat. Zach Woods olyan tökéletes ellenpontja a sokszor idegesítő Richardnak, annyira kedves és következetes alak, hogy azt is mondatnánk, hogy ő az új T.J. Miller. Persze nem a tulajdonságaik hasonlítanak, egyszerűen csak Jared miatt működik igazán a Szilícium-völgy, az ő józan esze és lelkesedése menti meg az idegesítő pillanatokat. Az ötödik évad végre a sikerhez és a millió dollárokhoz vezető út utolsó állomásait mutatja meg. A Pied Piper egy óriási, ingyen büfés irodába költözik, Dinesh megveszi a hőn áhított Tesláját (a techvilág hierarchiájának legtetejét jelenti az autó), Richard pedig a maga nyomi módszereivel igyekszik motiválni a dolgozóit. Leginkább úgy, hogy telehányja a kukát, és rosszkor hoz okosnak tűnő döntéseket.
Nem ő az, akivel az ember elsőre azonosul, a gyenge külső, és az esetlensége egy sokszor túl racionális, könyörtelen belsőt takar, ami miatt nem Hendricks lesz a sorozat pozitív hőse. Persze ő a legnagyobb koponya, de egyedül még mindig csak otthon LAN-ozna a pattanásos haverjaival, és életében nem látott volna nőt. Ez az, amit időről időre a főszereplő elfelejt, és csak a Pied Piper korszakalkotó sikere lebeg a szeme előtt. Még szerencse, hogy olyan idegesítő társak álltak mellé, mint Dinesh. Őt sokszor legszívesebb a néző egy nagy lapáttal pofozná fel, hogy vegye már észre magát, nem véletlenül maradt igaz barátok nélkül. Kettős érzés, mikor a San Franciscó-i startuposok nem a legújabb órájukkal vagy egy magángéppel rivalizálnak egymással, hanem a szuper környezetbarát Teslával. Mondhatnánk, hogy ennél nagyobb bajunk ne legyen, de közben meg visszatetsző, hogy még ebben is ott van a felszínesség, és az a szerencsénk, hogy éppen menő a Föld védelme.
Aztán ott van Gilfoyle, akit simán nézhetnénk a csendes gyilkosnak is, de maximum csak annyival nyírja ki a körülötte ülőket, hogy három másodperces Napalm Death-számokkal jelez a gépe kódolás közben. Jian Yang pedig egy önálló sorozatot érdemelne, annyira megfejthetetlen és könyörtelen. Elég csak arra gondolni, hogy egykori főnöke, Erlich halálát egy döglött disznóval jelezte. Nincs benne semmi emberi, kiszámíthatatlan, és éppen ettől van rá szüksége a Szilícium-völgynek. A pálmát azonban Jared viszi el. Minden helyzetben képes a józan eszére hallgatni, és nem kerekedik felül rajta semmilyen emberi gyengeség, féltékenység vagy lustaság (egy alkalommal a hiúságot kivéve, mikor megirigyelte a csókos ajkakat).
A Szilícium-völgy nem az a sorozat, amiből meg fogjuk érteni a bitcoint vagy a körülötte kipukkadni látszó buborékot, programozni sem tanulhatunk meg, nem fogunk hirtelen meggazdagodni. De jelenleg nem tudok ennél jobb sitcomot mondani, ami képes évadról évadról megújulni, és amikor már majdnem elvesznek az önismétléssel, gyenge karakterfejlődéssel, jön egy olyan csavar, ami miatt érdemes a következő részre kattintani. A T.J. Miller-rajongók pedig ne féljenek, még jót is tett egy kis vérfrissítés, és hogy a többiek nagyobb szerephez jutottak. Végre nem kell azon izgulni, hogy egy béna szerelmi szál mikor vágja tönkre a sorozatot, itt csak maximum mesterséges intelligenciával, és robotszerelemmel találkozhatunk. Mike Judge-ék reagálnak az aktualitásokra, és még mindig övék a legjobb főcím, tele teches utalásokkal.
A sorozatot az HBO3 adja, de az évadot az HBO GO-n is visszanézheti. 24.hu: 8/10
