Kultúra
Lioness on a men

Egy macska megeszi az embert, miután meghal

24.hu
24.hu

2018. 04. 01. 09:00

Olyanok vagyunk, mint a macskák, "lógunk le a golyóinkról, ennyi". Amerika szerző drMáriás illusztrálta könyvével matinézunk.  
Korábban a témában:

„Az arabok csodálják a macskákat, de lenézik a nőket és a kutyákat, mert ők kimutatják az érzelmeiket, és vannak, akik úgy gondolják, hogy az érzelem a gyengeség jele. Lehet, hogy az. Én sem mutatok ki túl sok érzelmet. A feleségeim és barátnőim mindig panaszkodnak is amiatt, hogy a lelkemet elkülönítem tőlük, a testemet pedig puritán módon adom át.

Fotó: Bielik István / 24.hu

De vissza a rohadt macskához. A macskának csak ÖNMAGA számít. Ezért van az, hogy ha elkapja a szegény madarat, nem ereszti. Ez az ÉLET kérlelhetetlen erőinek egyik megnyilatkozása. A macska maga a gyönyörű ördög. És itt az „egy” helyett nyugodtan használhatjuk az „a” névelőt. Néhány kutyát és nőt rá lehet venni, hogy eleresszenek – és el is eresztenek. De egy macska még akkor is a tejes tálkájába dorombol, ha egy villám már rég elvitte a ház felét. Egy macska megeszi az embert, miután meghal. Akármeddig is éltek együtt előtte. Volt egyszer egy öregember, aki egyedül halt meg, mint Buk. Nője nem volt, csak egy macskája, és napok múltával szegény öreg bűzleni kezdett, de ez nem az ő hibája, a föld forog és igyekszik eltakarítani azokat a maradványokat, amelyeket az élőknek kéne eltemetniük; a macskának viszont tetszett a szag – a döglött hús szaga –, és amikor megtalálták őket, a macska éppen szedte szét az öreget karmával a földön, úgy kapaszkodott a matracba, mint egy kagyló a sziklára, és nem tudták őt elkergetni, leszedni, kifüstölni onnan; a végén a rohadt matraccal együtt dobták ki. Gondolom, egy holdsütötte éjjel a harmat és a levelek enyhítették a halál szagát, és akkor eleresztette az öreget.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Sem lelkek, sem istenek nem élnek egy macskában, ne is keresd őket, Shed. A macska ugyanolyan örök gépezet, mint a tenger. A tengert nem simogatjuk meg, holott szép, a macskát viszont igen. De miért? CSAK AZÉRT, MERT MEGENGEDI. És a macska nem ismer félelmet, bár ettől még kerülhet két tűz közé, de élet-halál harc közben sem gondol másra, csak a sötétség fenségességére.”

*

Fotó: Bielik István / 24.hu

A macska golyóit nézem

 

itt ülök az ablak mellett

sört izzadok

a nyártól agyonütve

és a macska golyóit nézem.

 

nem önszántamból.

egy régi hintaszékben alszik

a verandán

ahonnan rám néz

macskagolyóihoz tapasztva

 

a farka a rohadéknak

lelóg

a székről –

nézem a szőrös tárolótartályát –

 

és mire gondolhat az ember

amikor egy macska tökeit nézi?

nyilván nem a nagy tengeri csatákban elsüllyedt

flottákra.

nyilván nem egy szegényeket segélyező

programra.

nyilván nem egy virágpiacra vagy egy tucat

tojásra.

nyilván nem egy elromlott villanykapcsolóra.

 

a golyók azok golyók, ennyi –

a macskagolyók meg macskagolyók,

az enyémek ránézésre puhának tűnnek,

és kortársaim szerint

elég nagyok:

„tökös legény vagy, te, Bukowski!”

 

de a macska golyói:

nem tudom eldönteni, hogy őróla lógnak-e le

vagy ő lóg-e róluk –

éjjelente pedig csatát vívnak

a nőstényekkel

és az semelyikünknek sem könnyű.

 

jól látszik,

hogy egy darab hiányzik a bal füléből;

egyszer úgy láttam, hogy az egyik szemét is

kikaparták,

de amikor az a rengeteg alvadt vér lepergett róla

egy héttel később

tiszta

aranyzöld szemével

nézett rám.

 

egész testét harapásnyomok borítják

és valamelyik nap,

amikor meg akartam simogatni a fejét

nyávogott egyet és majdnem megharapott –

a koponyáját borító szőr kettényílt

és kilátszott a csont.

egyikünknek sem könnyű.

azok a macskagolyók, szegény pára.

 

most épp alszik, álmodik –

miről? – arról, hogy dagadt feketerigó van a szájában?

vagy arról, hogy tüzelő szukák veszik körül?

álmodozik

de este majd rájön.

 

sok szerencsét, öreg haver,

nem jön az olyan könnyen,

lógunk le a golyóinkról, ennyi,

lógunk le a golyóinkról,

pedig nekem is jól jönne egy kis párzás –

addig viszont

vigyázz a szemedre, ballal indíts

és rohanj, mint állat

ha már mást nem tudsz

tenni.

 

Charles Bukowski: Macskák
Helikon, 2017

Kiemelt kép: Thinkstock

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2016. november 18.
Orbán Viktor miniszterelnök (j) fogadja Nikola Gruevszkit, Macedónia korábbi miniszterelnökét a Parlament Nándorfehérvári termében 2016. november 18-án.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.