Andy Vajna tehet arról, ha elbukjuk az Oscart?

• A nagy kérdés: Vajnának köszönhetjük-e az Oscarokat és a filmes sikereinket?.
• A Filmalap Vajnával az élen egy burok.
• De mi volt a Filmalap előtt? Na, akkor lopkodták igazán a pénzt, akik közel ültek a fazékhoz.
• Ellehetetleníttettek egy magyar filmet – a Kojot története rámutat a Filmalap hiányosságaira.
• A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannak sokat köszönhetnek a kezdő filmesek.
• Kinek a hibája, ha elbukjuk az Oscart? A reklám a legrosszabb filmet is kihúzhatja a gödörből, nem csoda, ha a Pappa pián kívül nem sok mindent néznek a magyarok.
• Lehetne esélye a magyar filmnek a profitra, ha a Netflix hazai produkciókat venne vagy gyártana.

Alig egy hónapja – amikor még azt se hittük el, hogy harmadjára is sikerülhet az Oscar közelébe jutni – Pachmann Péter a Mokkában arról kérdezte Magyarország ügyeletes Hollywood-szakértőjét, Návai Anikót, hogy „mi lehet a titka annak, hogy újra virágzását éli a magyar filmipar?” Návai gondolkodás nélkül rávágta, hogy

Ezt úgy hívják, hogy Andy Vajna.

A nagy kérdés, hogy tényleg így van-e, le lehet-e erre a két szóra szűkíteni a választ, vagy ennél összetettebb a helyzet.

Ha leegyszerűsítve akarnánk válaszolni, akkor azt mondhatnánk, hogy igen, Návai Anikó tulajdonképpen jó helyen keresgél, elvégre Vajna irányítása alatt hagytuk magunk mögött a sokkal gyengébben teljesítő, milliárdokat eltüntető MMKA-t (Magyar Mozgókép Közalapítvány), és jött létre az MNF (Magyar Nemzeti Filmalap), ami sorra gyűjti a nemzetközi díjakat. Andy Vajna pénzt tudott szerezni, az MNF a hatos lottó játékadójának nyolcvan százalékát is megkapja. Ráadásul arra ösztönzik a nemzetközi piacot, hogy minél több koprodukció készüljön, kedvezményeket biztosítanak: 25 százalékos adó-visszatérítés jár a nálunk forgott külföldi film vagy sorozat után. Még az is mindegy, hogy mennyit költöttek nálunk a stábok.

De nem intézhetjük el ennyivel, mivel olyan filmek kellenek, amik tarolnak a nagy nemzetközi fesztiválokon. Ilyen volt például a Saul fia: több helyről hallottam, hogy először nem aratott osztatlan sikert a pénzt osztó zsűri körében, és Havas Ágnes, a Filmalap vezérigazgatója állt ki kezdettől fogva Nemes Jeles László filmje mellett, ami végül 363 milliót kapott, majd nyert Cannes-ban és az Oscaron. Erről Havas Ágnest szintén megkérdeztük, de ő csak annyit mondott:

a Filmszakmai Döntőbizottság egyhangúan szavazta meg a Saul fia támogatását.

A zsűriben Havas Ágnes mellett Hegedűs Bálint, a Liza, a rókatündér forgatókönyvírója, Kálmán András jogász és médiaszociológus, Kovács András Bálint, az ELTE Filmtudomány tanszékének alapítója és vezetője, valamint Andrew G. Vajna ül.

A lényeg, hogy a befektetés megtérült Cannes és az Oscar után, egy rétegfilmhez képest hihetetlen számokat hozott, majdnem 270 ezren látták, összesen 291 és fél millió forint bevételt termelt (ez csak a magyarországi vetítésekre vonatkozik), szemben a 363 milliós büdzsével. Jól látszik, hogy Magyarországon profitról nem beszélhetünk, teljesen fölösleges a számokkal dobálózni a belföldi piacra készült magyar filmek esetében.

Azért, hogy az Oscar-gála előtti hajrában kicsit jobban átlássuk a magyar film sikereit, sok szakmabelivel beszélgettem, akik közelebb hoztak a Filmalap hibáihoz és előnyeihez. Összességében az tűnik ki a fiatal és a már veterán filmesek véleményeiből, hogy a rendszer bár tele van résekkel, eredményesen működik, és lehetetlen kikerülni. Olyan rendezők sem hagyhatják ki Vajnáékat, akik nyíltan a rendszer ellen mentek. Ott van mondjuk Pálfi György, akitől elvették a sokáig húzódó, két és fél milliárdból tervezett Toldi-filmet, de a következő tervét is a Filmalap támogatja. „A mozis szakmának is az én példámon akarták megtanítani, hogy nem érdemes visszabeszélni. Mert az egész nem szólt másról, mint a sértődésről. Azt mondta Andy, hogy hiába csinált ez a csávó külföldön is sikeres filmeket, én nem bízom benne, ezért ha fejre áll, akkor sem fog Toldit csinálni” – nyilatkozta a rendező tavaly a Magyar Nemzetnek.

Amíg a magántőkének nem éri meg magyar filmekbe százmilliókat fektetni, addig marad a központosított, keretek közé szorított, kikezdhető, de bőkezű Filmalap. Nehéz objektíven megvizsgálni a rendszert, ugyanis az MNF osztott pofonokat rendesen, és akit jogosan vagy nem jogosan visszadobtak, az okkal beszél a maga részéről „kézi vezérlésről” vagy szakmaiatlan döntésekről. Ugyanakkor az sem volt túl okos reklám, hogy éppen Andy Vajna volt élettársa bizonyult rejtett tehetségnek, és kapott eddig húsz és fél millió forintnyi támogatást. Nyilván Dobó Kata mögé raknak egy olyan stábot, amelyik hozza a biztosat, de egyszerűen ordít az MNF önéletrajzából, hogy egy nullafilmes rendező, aki éppen a bizottság egyik tagjának az exe (ha Dobó Kata és Vajna még mindig együtt lennének, a rendező nem is pályázhatna), éppen ő emelkedik ki a tömegből.

„Dobó Kata Gulyás Buda (a Csak szex és más semmi, a Kaméleon és a Szabadság, szerelem operatőre – a szerk.) közreműködésével rendezi a Kölcsönlakást, ahogy például a szintén elsőfilmes M. Kiss Csaba Rohonyi Gáborral közösen rendezte meg a Brazilokat, melyből nagy közönségkedvenc lett a hazai mozikban” – állt Havas Ágnes válaszában, amikor arra kérdeztem rá, gyakori-e, hogy egy elsőfilmes, kisfilm nélküli rendező kap ekkora lehetőséget. Meg lehet ezt ügyesen indokolni: lesz ebben a filmben annyi energia és pénz, hogy elérje az 50-70 ezres nézőszámot. Csak nem túl elegáns.

Amikor Andy Vajnát hoztam szóba a tapasztaltabb filmeseknél, többen azt mondták el, hogy ketté kell választani Vajna ügyeit és rulettasztalos irodáját a Filmalaptól:

morálisan akármennyire is ellenmondásos figura, a filmszakmát bevédi, tudott pénzt szerezni, olyan mértékben, ami az MMKA-nak sosem ment.

A Filmalap egy burok, de volt olyan vélemény, ami már látja a végét a magyar film felfutásának, örökké nem tarthat ki ennyi pénz.

MNF > MMKA

A Magyar Nemzeti Filmalap nem véletlenül alakult meg, volt mit rendbe tenni a 90-es évek MMKA-s káosza után. A Filmalap 2011-ben megszűnt Magyar Mozgókép Közalapítványt váltotta fel, amiről még az Átlátszó 2012-ben a következőképpen fogalmazott: „a pénzosztó szervezet működtetését finanszírozó adófizetőket leszámítva szinte mindenki jól járt.” Az MMKA még 1998-ban alakult az 1991-es Magyar Mozgókép Alapítvány jogutódaként, és annyit ért el, hogy egy hét évvel ezelőtti sajtóközlemény 10,6 milliárdnyi adósságot állapítson meg náluk a visszaélések mellett. A milliárdokon túl pedig a filmgondozás sem működött, a forgatókönyvek mentorálása gyakorlatilag a Filmalap kezdetével jött el. A fejlesztés a legnépszerűbb pontja a Filmalapnak, szinte minden pályázó odáig volt ezért az időszakért. Egy átlagos pályázat első fázisa ugyanis a forgatókönyv-fejlesztés, erre lehet először támogatást adni (1,5-12 millió kb.). A fejlesztők nem szólnak bele a végső döntésbe, tulajdonképpen csak annyit tehetnek, hogy a szintén a döntőbizottságban ülő fejlesztési igazgató, Hegedűs Bálinton keresztül közvetítik Vajnáék véleményét, amit az író/rendező vagy megfogad vagy nem.

Ilyen szinten nincs politikai ráhatás, kreatív csatározások, szubjektív vélemények ütköznek.

– mondta az egyik, a Filmalap folyamatait ismerő forrásunk.

Átcsúsznak bátrabb ötletek és klisések, illetve az is biztos, hogy meglesz az az évi pár kötelező közönségfilm, amiknél lehet lóbálni a nézőszámokat, és a produkcióra költött akár milliárdokat.

2017-ben összesen három, milliárdon felüli költségvetésű filmet mutattak be: a Kincsemet (2,2 milliárd), A Viszkist (1,77 milliárd) és a Pappa piát (1,04 milliárd).

A magyarországi viszonylatban szuperköltségvetésnek számító filmeknél mind jól ismert, már-már bejáratott produceri gárda viszi a hátán a projektet, nem bízza a Filmalap a véletlenre a gyártást. Ebbe a körbe a legnehezebb bekerülni. Hutlassa Tamás és Kálomista Gábor 2012 óta hét filmmel nyert, de nem ők a legeredményesebb producerek: Pusztai Ferenc tizenhét különböző produkcióval kapott támogatást (ebben benne van egy ELTE-s pályázat és egy inkubátoros projekt is), Petrányi Viktória tizenkét filmet jegyez a Filmalapnál, de Muhi András és Mécs Mónika is többször pályáztak sikeresen a Testről és lélekről (Enyedi Ildikó filmjének forgatókönyv-fejlesztési pályázatát először 2012-ben adták be) mellett. Ennek egyik fő oka lehet, hogy sok százmilliónyi közpénzt kell felügyelni, de az egyik forrás úgy fogalmazott, hogy az MNF elitista és kizáró, vannak egyenlőek, és még egyenlőbbek. „Egy természetes szelekció az egész, aminek vannak pozitív oldalai is, az se lenne jó, ha boldog boldogtalan pályázna” – mesélte egy olyan forrás, aki tudja, hogy jogos a kirekesztés, de nem mindig igazságos. Ez pedig a fiatal alkotók szempontjából érdekes, mert tulajdonképpen két lehetőségük van: vagy vállalják a rizikós utat és mennek egy kevésbé bejáratott gyártóval, vagy megvan annak az esélye, hogy lenyeli őket egy nagyobb hal.  

Kálomista kontra Filmalap

A nagy hal most legyen Kálomista Gábor, aki legutóbb a saját filmjét lehetetlenítette el, és ebben az a legérdekesebb, hogy megtehette. A Kojot állami pénzből készült, mégis alig látták, és erről a Filmalap nagyban tehet, a rendszer megengedi, hogy valaki kiszúrjon magával és az adófizetőkkel is. Kálomista Gáborról jó eséllyel annak is megvan a véleménye, akinek nincs köze a filmiparhoz. A Kálomista házaspár csak 2013-ig több mint négymilliárd forintnyi állami támogatást nyert el filmes-tévés vonalon. Ezen felül Kálomista a Filmalapnál több mint kétmilliárdot kapott a pályáztatott filmjeivel. Andy Vajnát a barátjának tartja, és még azt is el tudja intézni, hogy kivágjanak három másodpercet egy már a moziban futó filmből, csak azért, mert ő is feltűnt a képkockákon. Vagy akar valaki Kálomista Gáborral dolgozni, vagy elkerülné messzire. Éppen ezért kérdés, hogy vajon a reklámszakmából érkezett Kostyál Márk miért akarta rábízni az első filmjét Kálomistára? Pedig ez fordítva történt, a könyv a producer cégénél kötött ki, és ők csaptak le a lehetőségre, hogy ezt mindenképpen meg kell csinálni. Azt is megkockáztatom, hogy ha egy tapasztalatlanabb gyártó pályáztatta volna a filmet, esélye se lett volna elkészülni. Akkor Kostyál Márk legyen hálás Kálomistának? Nem egészen.

A Kojot komoly viták, vágási kérdések árán elkészült ugyan, de sokakban felmerült a kérdés, hogy miért akarták a föld színéről is eltüntetni.

A Kojot sorsa nem a politikai áthallások miatt ilyen nyomorult, egyszerűen konfliktusba került a rendező Andy Vajnával és Kálomistával is.

– egyszerűsítette le az egyik forrás a sztorit.

Más, szintén szakmabeli vélemény szerint viszont a könyvből még senkinek sem jött le teljes egészében, hogy Szojka Pál, a film egyik főhőse mekkora oligarcha, és milyen görbe tükröt próbál a Kojot a magyarok elé tartani. De most maradjunk annál, hogy Kálomistának nem az üzenettel volt problémája, nem leszóltak neki, hanem kreatív kérdésekkel nem értett egyet, és Vajnáék vágni akartak a kétórás filmből. A rendezőnél volt a végső vágás joga, úgyhogy maradt az eredeti verzió.

A Kojot kálváriája innen már ismert: Kostyál Márk filmjét 2474-en nézték meg.

Ehhez mondjuk még annyi furcsaság tartozik, hogy hozzájutottunk ahhoz a táblázathoz, amiben a korábbi terjesztő maga mérte az nézettségi számokat, és abban 2017. március 5-ig majdnem kétezerrel több látogató szerepel, pontosan 4283. A különbség nem nagy, viszont felveti, hogy meddig mérték a Kojot számait, és ha nem mérték, az hogy történhetett (a most februári botrány után a Megafilm odaadta a filmet ingyen a moziknak).

A februári Magyar Filmhét előtt került elő újra a téma, mivel kiderült, hogy a gyártó, azaz a Kálomista-féle Megafilm Kft. visszavonta a saját filmje nevezését, lett volna lehetőségük utólag betuszkolni a programba, de nem tették. Kálomistáék végül engedtek a nyomásnak, és felrakták a teljes filmet a YouTube-ra, ami az alkotók körében nem aratott akkora sikert, mint amire a Megafilm számított.

„Ma a KOJOT gyártója álszent, hazug, bosszúszomjas, egyben mérhetetlenül pitiáner dolgot tett. Leszarta a filmet a kezdetektől, nem engedte a Magyar Filmhétre, de általuk okos riposztnak gondolva feltöltötték a YouTube-ra. Ezzel alázva meg mindazt, amiért annyit küzdöttünk! Kiderült mennyit érnek. Szakmaiatlan, dilettáns húzásuk ékes bizonyítéka annak, hogy nem szabad velük senkinek sem dolgozni! Sajnálom, hogy nem láthattátok moziban eleget! Hogy nem kaptátok azt a hangot, amit egyébként napok alatt csináltunk, mert arra sem szántak elég időt. Szégyelljétek magatokat ti »producerek«! – írta Kostyál Márk a Facebookon.

Kálomista Gábor és a másik producer, Helmeczy Dorottya reakcióját nem hagyta szó nélkül a szintén rendező Janisch Attila és Kovács Gábor producer sem. Több posztban mondták el a véleményüket arról, hogyan tűnhet el a süllyesztőben 337 millió forintnyi közpénz.

„És hogyan lehetséges, hogy ehhez a Magyar Nemzeti Filmalapnak egyetlen szava sincs? Miként járulhatnak hozzá, hogy egy több százmilliós értéket egy ennyire érthetetlen és indokolatatlan módon a szélnek eresszenek, miközben a filmben még lett volna forgalmazási potenciál, fel lehetett volna újra futtatni, kihasználva azt, hogy ez a teljesen jogos felháborodás a figyelem középpontjába sodorta a filmet?”

Janisch lehet, hogy okkal tette fel a kérdést Facebookon, de a Filmalap nem tehet semmit, minden jog a gyártónál van. Ennek ellenére az volna az érdeke, hogy minél többen jussanak el a mozikba, ugyanis a filmek hazai és nemzetközi forgalmazásának nettó bevételeiből 50-50 százalékos arányban részesedik (azért ehhez hozzátartozik, hogy a mozik a nettó jegybevétel átlagban 55-60 százalékát tartják meg, a fennmaradó összegből vonja le a forgalmazó a saját költségeit és a jutalékát, majd a maradékon osztozik a Filmalap és a gyártó), az MNF nem keveset csíp le a végén. A Filmalap végül valamelyest felismerte a felelősségét, és már 2017. július 26-tól berakták a szabályzatba, hogy a támogatottak kötelesek nevezni a Magyar Filmdíjra az alkotásaikat, így a Filmhéten is be kell mutatniuk. A Kojotot viszont tavaly februárban mutatták be, így erre még nem vonatkozott a kikötés, Kálomista azt tehetett, amit csak akart.

VAN egy mérföldkő

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan 2014. és a magyar filmgyártás egyik meghatározó pontja a maga 7 milliós költségvetésével, a több mint 63 ezres nézőszámával és a majdnem 79 milliós bevételeivel. A siker a Filmalapot is meglepte, aminek túl sok köze nem volt a gyártáshoz. A diplomafilmes keretből járt ugyan a rendezőnek, Reisz Gábornak, de ez a támogatás az intézmények különböző filmtervei között oszlott meg, szóval az MNF nem közvetlenül segített a VAN-nak. A film hatalmasat futott, de ahogy az Index is idézte még 2014-ben Reiszt, ha ezen a forgatáson mindenkit kifizettek volna, minimum 40-50 millió forint lett volna a költségvetés.

Évekig rengetegen dolgoztak szívességből és szerelemből, hogy létrejöhessen a produkció.

A VAN kellett ahhoz, hogy felébredjen a Filmalap, és átértékelje azt az álláspontot, amit állítólag a belső körökben nyíltan vállalnak a döntéshozók: hogy a projekt amúgy sem kapott volna egy fillért sem, ha külön pályázik. Most viszont ünnepelve, minden gond nélkül csúszott át a Rossz versek című film, összesen 241 millió forintot hagyott jóvá a döntőbizottság, és imádják. A nagy kérdés viszont, belátták-e, hogy olykor csőlátással nézik a bátrabb, rendhagyóbb terveket? Ha más valaki egy hasonlóan a szokványostól eltérő ötlettel előáll, akkor nem biztos, hogy rábólint a bizottság (Nemes Gyula Zerója azért kivétel, de a rendezőnek volt referenciája, ráadásul a filmje érthetetlenre sikerült, csak azzal tudta felhívni magára a figyelmet, hogy kisatírozta Orbán Viktor fejét egy dinnyéről, amire a szereplők célba lőttek).

Ma se tuti, hogy támogatnának egy VAN-t a forgatókönyv-alapú pályáztatás miatt: azzal nem sokat tudtak volna kezdeni se a fejlesztők, se Vajnáék. 

Az Inkubátor Program nevű, fiatalokat segítő pályázati rendszer Reisz Gábor filmje miatt is született meg, a Filmalapnak kifejezetten fájt, hogy nincs több köze a VAN-hoz, ezért a vezérigazgató, Havas Ágnes ötlete nyomán létrejött az Inkubátor. Havasban az olyan első filmek után merült fel az ötlet, mint a Saul fia, Liza, a rókatündér, VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Viharsarok, Utóélet vagy az Isteni műszak.

Egy alacsony költségvetésű filmre elegendő összeget adnak, és ez egy jó lehetőség arra, hogy a kezdő filmesek nagyjátékfilmmel lépjenek ki a piacra. Nevezhetnénk az MNF játszóterének is, de sokkal komolyabb a tét. Mivel egyelőre kikerülhetetlen az állami támogatás, muszáj beletanulnia a pályázati rendszerbe a fiataloknak. Igaz, egyes szakmai vélemények alapján nem szűri meg eléggé a mezőnyt az Inkubátor pályázati kiírása. Hiszen nem kezdőkre van szüksége a programnak, hanem olyan elsőfilmesekre, akik megérettek egy nagyjátékfilmre, és akár egy komplett stáb is mögöttük áll.

Enyedi egyenes útja az Oscarig

Az Oscar előtt nem sokkal Enyedi Ildikó visszatért arra a berlini filmfesztiválra, ahol egy évvel ezelőtt kapta meg a Testről és lélekről az első elismerését. A közmédia meg is kérdezte februárban a rendezőt Az én XX. századom világpremierjén, hogy hogyan érzi magát alig több mint egy héttel a gála előtt. Enyedi elmondta, nem nyomasztja a díjátadó súlya, örül, és nem hagyja, hogy bármi elrontsa az örömét. Nem fejtette ki, pontosan mire gondol, de az tény, hogy már többször szó esett a film Los Angeles-i hátrányairól. Az Index az IndieWire alapján ki is emelt egy, a nevét nem vállaló forrást, aki szerint konkrétan nem létezik Testről és lélekről-reklámkampány. Fontos, hogy a Los Angeles-promóhoz a Filmalapnak nincs köze, ugyanakkor

a Testről és lélekről kapcsán érdemes beszélni az MNF leggyengébb pontjáráról: a marketingről.

Vajon ha nincs Arany Medve, nincs Oscar-jelölés, hányan ülnek be moziba? Lehet tippelni. A Filmalap az olyan kiemelt projektek mögé, mint a Kincsem, a Valami Amerika, a Pappa pia vagy A Viszkis 30 milliós marketingbüdzsét rak, azaz bebiztosítja, hogy elérjenek egy bizonyos nézőszámot a sikerre ítélt, de nem feltétlenül kritikuskedvenc filmek. Érthető, hogy ezekbe a projektekbe rakják a nagy pénzt, elvégre a Kincsemnél, A Viszkisnél és a Pappa piánál beszélhetünk milliárdos gyártási közpénzről.

A Testről és lélekrőlt nagyon várták és szerették a Filmalapnál, a 420 milliós gyártási támogatás nem számít olyan kevésnek, de a promotálására már csak 8 milliót kapott a producer. Enyedi Ildikó a berlini fesztivállal jutott el 2018 januárjára a százezres nézőszámig, a Berlinale farvizén úszott, ennél jobb reklám nem kell. Los Angelesben viszont nem elég ennyi az Oscarhoz, a zsűri arcába kell tolni lépten-nyomon a hirdetéseket.

Hiába jó a film, ha nem látni eleget, mindegyik film egy remekmű, itt már csak azon múlik, hogy mit hogy promóznak.

– nyilatkozta Mécs Mónika, a Testről és lélekről egyik producere a 24.hu-nak.

Londonban, Los Angelesben, San Franciscóban és New Yorkban van lehetőség a vetítésekre, és muszáj, hogy az Oscar zsűrije értesüljön a magyar filmről, és ne csak A négyzetet lássa. Azt, hogy mennyire fontos Amerikában a hirdetői jelenlét, jól mutatja, hogy a Testről és lélekről lemaradt a Golden Globe-ról, egyszerűen a kritikusokból álló bizottság nem értesült időben a filmről. Az Oscar-kampányért a Netflix felel, amely nem kérte a Filmalap segítségéből. Mécs Mónika producer szerint napi kapcsolatban vannak velük, de ez egy más piac, ők a profik, elvileg nincs miért aggódnia a magyar rajongóknak.

Már csak az a kérdés, hogy a Netflix mennyit tud tenni az Oscarért?

Volt, aki szerint itthon inkább a kreativitás hiányzik, és az se tesz jót, hogy a Filmalap tartja kontroll alatt a reklám részleteit. A legtöbben azonban úgy nyilatkoztak, hogy a legnagyobb baj, hogy az MNF több száz milliónyi állami támogatást tol egy-egy produkcióba, de utána elengedi a kezét. Tehát több pénz, több néző, de vannak azért ellenpéldák. Ott van mondjuk a 2015-ben bemutatott, kritikai és közönségsikert aratott Liza, a rókatündér. Ujj Mészáros Károly filmje idején még nem is kaptak külön pénzt a marketingre, de a Facebook és a külön lábakon is megálló filmzene sokat dobott a végül majdnem 128 ezres nézőszámon. A magyar film persze még akkor sem hoz profitot, ha durva összegeket fordítanak reklámra. De ahhoz, hogy beszálljon a képbe a magántőke, több mozirajongóra lesz szükség. Ebben segíthet a Netflix és az HBO. Utóbbi már belefogott a minőségi, bár máshonnan vásárolt sorozatgyártásba – az Aranyéletnek csak az első évad alapja finn, a Terápia Izraelből érkezett –, most jöhetne a film.

Enyedi Ildikó lehet egy új piac úttörője, hogy a magyar film új kiskapukat találjon azokra az időkre, amikor már nem folyik így a pénz.

Ebben lehet a jövő, és a streaming szolgáltatók presztízsből ráállhatnak a hazai produkciókra. Ilyenkor jön az a cannes-i kritika, hogy a kanapé nem mozi, de egyszerűen muszáj belátniuk a legnagyobb rendezőknek is: nem hagyhatják figyelmen kívül a Netflixet és társait, és kompromisszumot kell kötni, hogy milliókhoz eljuthasson az alkotásuk.