Kultúra

Őket kell legyőzni az újabb magyar Oscarért

A Testről és lélekről riválisai között van svéd, orosz, chilei és közel-keleti dráma is. De mit érdemes tudni róluk?
Korábban a témában:

Zsinórban harmadik évben lehet majd magyar jelöltért szorítani a március 4-i Oscar-gálán. Enyedi Ildikó filmje egy éve, a Berlinale fődíjával kezdte meg diadalútját, azóta pedig sikert sikerre halmoz. Decemberben Borbély Alexandra lett Európa legjobb színésznője, kedden pedig bekerült a legjobb idegennyelvű film Oscar-kategóriájába, ahol már csak öt film kapott helyet. A mezőny elég erősnek tűnik, így a találgatásoknak nincs is sok értelme. Annak viszont nagyon is, hogy kicsit jobban megismerjük a többi jelöltet.

A négyzet (The Square) – Svédország

Kezdjük egyből a Testről és lélekről nagy európai riválisával, A négyzettel, amelyet már tavaly bemutattak a magyar mozik. Ruben Östlund pimasz humorú filmje Cannes-ban nyerte meg az Arany pálmát, aztán az Európai Filmakadémia legjobb filmnek járó díját is elhozta, amelyre Enyedi Ildikó filmje is eséllyel pályázott. Sőt, A négyzet még a 24.hu év végi toplistáján is megelőzte a Testről és lélekrőlt, ahol ilyen szuperlatívuszokban írtuk róla:

A svéd rendező úgy nevetteti ki a politikai korrektséget, a képzőművészeti világot és általában a nyugati jóléti társadalmakat, hogy nem paródiát készít – ellenkezőleg, ilyen okos eszmefuttatásokat a kortárs művészet befogadásáról nem nagyon szoktak filmekben előadni. Éles, intenzív, precízen összetartott és pazarul megrendezett film, 2017-ben ez volt az európai filmművészet csúcsteljesítménye.

A négyzet leginkább maró humora miatt tűnik kakukktojásnak az igencsak drámai Oscar-mezőnyben, ami persze bármelyik irányba billentheti a mérleg nyelvét. Östlund amúgy zseniális troll. Pár éve például azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy online közvetítésben kapott dührohamot, mikor nem jelölték Oscarra a Lavina című filmjét. Hiába volt nyilvánvaló, hogy megtervezett, önironikus performanszról van szó, mégis sokan komolyan vették az alakítást. Reméljük, a márciusi gálán is lesz lehetősége bemutatni valami hasonlót.

The Insult (L’insulte) – Libanon

Ziad Doueiri filmje arról szól, hogy egy apró, hétköznapi konfliktus miként dagad országos botránnyá egy etnikai és vallási konliktusokkal terhelt társadalomban. A szóváltás egy libanoni keresztény és az ő ereszcsatornáját szerelő palesztin menekült között robban ki, innen jutunk el a tárgyalóteremig, az erőszakig és a tévéképernyőig. A The Insult (magyarul A sértés) a Velencei Filmfesztiválon mutatkozott be, ahonnan elhozta a legjobb férfi főszereplő díját. A rendező saját bőrén is megtapasztalta a közel-keleti konfliktus hatásait, mikor Velencéből visszatérve feltartóztatták a reptéren, elvették az útlevelét, és hadbíróság elé akarták állítani. Mindezt azért, mert előző filmjét részben Izraelben forgatta, amely hivatalosan hadban áll Libanonnal. A női öngyilkos merénylőről szóló The Attacket be is tiltották 2013-ban Libanonban erre és az izraeli színészek alkalmazására hivatkozva. Tavaly egyébként egy közel-keleti film, az iráni Asghar Fahradi rendezte Az ügyfél nyerte a legjobb idegennyelvű film Oscar-díját.

A Fantastic Woman (Una Mujer Fantástica) – Chile

Az A Fantastic Woman (magyarul Egy fantasztikus nő) a tavalyi Berlinalén már megmérkőzött Enyedi Ildikó filmjével, akkor a Testről és lélekről kapta a fődíjat, Sebastián Lelio pedig a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét. A sötét tónusú sztori középpontjában a transznemű Marina és a harminc évvel idősebb Orlando szerelme áll, amely váratlan tragédiába torkollik. Az eset után Marinát egyre többen kezdik gyanúsítgatni és zaklatni, ő pedig kénytelen megvédeni magát az egyre durvuló vádakkal szemben. A legtöbb külföldi kritika kiemeli a főszereplő, Daniele Vega átütő alakítását, és azt, milyen érzékenyen mutatja be a transzneműekkel szembeni társadalmi előítéleteket. Az is tényező, hogy a filmet a Sony Pictures Classics forgalmazza az Egyesült Államokban, amely két éve a Saul fiát jogait is megvette, és közismerten mindent megtesz azért, hogy sikerre vigye Oscar-jelöltjeit. A Testről és lélekről forgalmazási jogait egyébként a Netflix vette meg tavaly év végén.

Szeretet nélkül (Loveless) – Oroszország

Igényel némi bátorságot a nézőtől, hogy a Testről és lélekről orosz vetélytársára beüljön (Andrej Zvjagincev filmje február 1-jétől látható a magyar mozikban), bár aligha számít másra bárki a cím alapján. Itt még a ritka jólét sem túl örömteli, árnyékot vet rá a szocreál mindent átitató rútsága, az intézmények alkalmatlanok, és a vallás ereje olyan nagy, hogy ha a vállalat élére egy bigott pravoszláv kerül, egy válás az állásodba kerülhet. A történet főhősei mégis megkísérlik a nagy lépést, és láthatóan itt is az ideje, mivel olyan szinten nem tudnak egy légtérben tartózkodni, hogy teljesen menetrendszerű program a gyűlölködő ordítozás. Az egyik ilyen alkalom után kisfiuk, a tizenkét éves Aljósa nyakába veszi a világot. A szülők már rég saját új életükre figyelnek, az apa és új barátnője gyereket vár, az anya egy idősebb, gazdag férfi biztosította gondtalanságban akar elmerülni, így a gyerek eltűnése is csak jóval később tűnik fel nekik. A kisfiút keresni kezdik, az alkalmatlan hatóság mellett eltűnt gyerekek megtalálására specializálódott önkéntesek segítségével, a keresés során újabb és újabb szintjét tárva fel a család, a társadalom és úgy általában az élet működésképtelenségének. Mérhetetlenül depresszív, zord film ez a kortárs Oroszországból, mely a történet mellett szikár, kíméletlen kordokumentum is arról, nagyjából milyen az élet Putyin országában.

Borítókép: A négyzet/Cirko-Film

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.