Eleredt a díjeső
Elég erős felütéssel indult az év: Először a Testről és lélekről nyerte el a Berlinale fődíját, az Arany Medvét, majd egy hétre rá a Mindenki kapta meg a legjobb rövidfilmért járó Oscart, megismételve ezzel a Saul fia egy évvel korábbi bravúrját. A gonosz kórusvezetőt megleckéztető kislányok története persze azonnal végeérhetetlen és heves vitákat robbantott ki arról a meglehetősen értelmetlen kérdésről, hogy Deák Kristóf filmje vajon tényleg megérdemelte-e az Oscart. Számtalan cikkben, kocsmai asztalnál és Facebook-threadben csaptak össze a „milyen profi, megható és mély értelmű!” vs. „rettentő közhelyes, nyálas és önellentmondásos!”-típusú érvek, de legalább volt pár hét, mikor mindenki a magyar filmes sikerekről beszélt.
A Testről és lélekről nemcsak a berlini zsűrit vette le a lábáról, Enyedi Ildikó vágóhídi példázata egész évben folytatta diadalmenetét. Novemberben a film operatőre, Herbai Máté kapott Arany Béka díjat, Borbély Alexandrát pedig pár hete választották Európa legjobb színésznőjének, ezzel a francia film olyan nagy neveit előzve meg, mint Juliette Binoche vagy Isabelle Huppert. Különösen emlékezetes pillanat, mikor a Katona színésznője könnyeivel küszködve vette át a díjat, még a köszönőbeszédet is alig tudta elmondani. A Testről és lélekről amerikai forgalmazási jogaira a Netflix csapott le, és ugyan Golden Globe-ra végül nem jelölték, az Oscar-jelöléstől már csak egy hajszál választja el, mióta rákerült a 9 filmet tartalmazó szűkített listára. Már ez is hatalmas eredmény, tekintve, hogy 92 film közül választották ki, és a Netflix nem folytatott nagy Oscar-kampányt. Az igazi szenzáció persze az lenne, ha januárban bekerülne a jelöltek közé, az meg aztán végképp, ha ismét magyar film nyerné a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart – három éven belül másodszor.
Két másik magyar film is nagy sikerrel turnézott külföldön, ráadásul mindkettő fontos társadalmi kérdéseket feszeget: az egyik Vranik Roland érzékeny menekültdrámája, Az állampolgár, amely sok egyéb mellett a legjobb szerelmesfilmnek járó Arany Aprhodité díjat is elnyerte. A másik pedig a második világháború után játszódó 1945, amelyben nemcsak a szerep kedvéért elhízott Rudolf Péter alakít hatalmasat, de Török Ferenc is bizonyítja, hogy sosem szabad leírni. Még akkor sem, ha a Moszkva tér óta nem rendezett igazán emlékezetes filmet, mert bármikor előrukkolhat egy sötét és tőle váratlan hangvételű remekművel.
![Egy versenyló és egy rabló vitték idén a bankot 1](https://s.24.hu/app/uploads/2016/09/kincsem-nagy-ervin-e1488448187458.jpg)
Tíz éve nem néztek ennyien magyar filmet
Az idei év egyik nagy kérdése az volt, hogy az olykor milliárdos költségvetésű közönségfilmek képesek-e becsábítani a magyar filmekről leszokott nézőket a moziba. A Filmalap megnyugodhatott, mikor a hazai filmek már november elején átlépték az egymilliós nézőszámot, amire utoljára 2008-ban volt példa. És A Viszkist ekkor még be sem mutatták, tehát a szám még jócskán növekedett az év végére. Antal Nimród akciófilmje ugyanis a várakozások szerint teljesített és nagyot robbantott a pénztáraknál, az év első felét pedig egyértelműen Herendi Gábor történelmi kalandfilmje, a Kincsem lökte be nagyon. Bár a kritikusoktól mindkét film kapott hideget-meleget, a Kincsem mára elhagyta a 450 ezer nézőt, az Ambrus Attila életét bemutató A Viszkisre pedig pár hét alatt csaknem 200 ezren voltak kíváncsiak. (Persze a rendszerváltás óta legnézettebb magyar film, A miniszter félrelép 660 ezer nézőjét jó eséllyel egyik sem fogja utolérni).
A kevésbé közönségbarát filmek között is akadtak olyanok, amelyek sok nézőt csábítottak a moziba. Az agyondíjazott Testről és lélekrőlt már 90 ezren látták, és egy esetleges Oscar-jelöléssel még bőven százezer fölé nőhet ez a szám jövőre. Ennél sokkal meglepőbb viszont, hogy Mészáros Márta igazán súlyos és sötét történelmi traumákat piszkáló drámája, a kissé nehézkes Aurora Borealis – Északi fény is átlépte az 50 ezres nézőszámot. Valószínűleg a tabudöntögető téma (a II. világháborúban megerőszakolt nők és gyermekeik sorsa), valamint az utóbbi években sokat gyengélkedő Törőcsik Mari megrázó alakítása vonzotta be a nézőket. Meglepően jól teljesített a tavasszal bemutatott Brazilok is a maga 75 ezer nézőjével, legalábbis a téma nem vetítette előre a nagy érdeklődést. M. Kiss Csaba kusturicás hangvételű vígjátéka érzékeny humorral mutatta be a falusi roma focicsapat viszontagságait, és könnyed vígjátékba csomagolta a rasszizmus és a cigány-magyar együttélés súlyos és nagyon is aktuális kérdéseit.
![Egy versenyló és egy rabló vitték idén a bankot 2](https://s.24.hu/app/uploads/2017/08/pappa-pia-szabo-kimmel-tamas.jpg)
Csalódásból sem volt hiány
Már a provincializmus és a kényszeres szójátékok nászából született címből is sejthető volt, hogy a Pappa Pia nem a könnyed és igényes nyári limonádék sorát gazdagítja majd, de a végeredmény még ehhez képest is sokkoló volt. A magyar zenés vígjátékok és celebkultúra legrosszabb hagyományait csúcsra járató film annak ellenére is erős nyitóhetet produkált, hogy kifejezetten földbe döngölték a kritikusok. Később azért kezdett bezuhanni a nézettsége, így pár hét alatt jócskán lemaradt a Kincsem eredményeitől. Ennek ellenére már fontolgatják a folytatást a bő egymilliárdos állami támogatással készülő trashmusicalhez.
A Pappa Piától persze eleve nem vártunk semmi jót, ezért nem is volt igazán nagy csalódás, ellentétben a szintén milliárdos költségvetésből készülő Budapest Noir, amely nem tudta átültetni Kondor Vilmos magyar történelmi krimijének hangulatát a vászonra. Gárdos Éva inkább egy steril tévéfilmet csinált belőle, amelyből épp a 30-as évek Budapestje, és a regény lényegét jelentő atmoszféra maradt ki. Nem csoda, hogy maga Kondor Vilmos is elégedetlen volt a feldolgozással, és a nézőszámban is jócskán alulteljesített, főleg ha figyelembe vesszük a népszerű alapművet, és az itthon kiugrónak számító költségvetést.
![Egy versenyló és egy rabló vitték idén a bankot 3](https://s.24.hu/app/uploads/2016/03/budapest-noir-kolovratnik-krisztian.jpg)
Ennél még sokkal kevesebb, mindössze 9 ezer embert érdekelt a 700 milliós támogatással készült Jupiter holdja. Pedig a cannes-i fesztiválon debütált Mundruczó Kornél látványos, de kissé zavaros példázata a szerb határon lelőtt menekültről, akiből repkedő szuperhős válik. Csalódás az is, hogy Az állampolgárra se sokkal többen ültek be, hiába a pozitív kritikák és a külföldi díjak tömkelege.
Ha tehát a díjakat és a nézőszámokat tekintjük, összességében sikeres évet zárt a magyar film, meglátjuk jövőre folytatódik-e ez a tendencia. Az nagyjából borítékolható, hogy a februárban debütáló Valami Amerika 3 nagy közönségsiker lesz, a legnagyobb szakmai várakozás pedig Nemes Jeles László filmjét, a Sunsetet övezi, amelynek nyárra tervezik a bemutatóját, de érdekesnek ígérkezik a Liza, a rókatündérrel feltűnt Ujj Mészáros Károly második filmje, az X is.
Borítókép: InterCom