2003-ban készült a filmtörténelem széles körben legrosszabbként emlegetett hollywoodi produkciója, a The Room, aminek minden egyes mozzanata sérti a szakmát. Bármennyire is próbálkoztak a film szereplői vagy a stáb, a rendező, főszereplő és egyben producer, Tommy Wiseau mindent megtett annak érdekében, hogy elrettentő példa lehessen a fiatalabb filmes generáció számára. A közönség mégis megadta Wiseau-nak a rég várt figyelmet, kultfilm lett a Roomból milliós rajongótáborral, és egy 2017-es film is készült róla. James Franco dolgozta fel a forgatást és Tommy Wiseau karakterét, ami elsőre fölösleges ötletnek tűnhet, ha valaki nem ismeri, miért olyan zseniális és végtelenül szomorú a Room története. Ennek járunk utána a legjobb pillanatokkal és Wiseau-mondatokkal.
Teljesen igaza volt Jimmy Kimmelnek, amikor egy korábbi interjújában azt mondta, hogy nem kell ahhoz látni a Roomot, hogy ismerjük. Ez javarészt annak köszönhető, hogy a YouTube-on alig tíz perc alatt át tudjuk pörgetni a kulcsjeleneteket, és kiderül, hogy a kicsivel több mint másfél órában elszúrták, amit el lehetett.
- nem jó a hang, nevetséges az utószinkron
- életszerűtlenek a párbeszédek
- olykor életlen a kép, pedig 35 milliméteres filmre és és HD kamerára is felvették a jeleneteket
- annyira ordít a green screen, hogy néha eltűnik az egyik szereplő szemüvege a háttérben, és a San Franciscó-i látképet sem sikerült mindig odabiggyeszteni
- előfordult, hogy egy ágyjelenet anatómiailag nem stimmelt, és a férfi karakter inkább a nő köldökét és csípőjét találta el
De ez csak néhány példa, az első és egyetlen jó kérdés, hogy miért készült el 2003-ban a Room befektető nélkül, Tommy Wiseau 6 millió dollárjából? Elvégre senki sem számított arra, hogy a nevetséges jelenetek emelik majd a magasba a filmet, Wiseau pedig tudatosan az Oscarra készült, egy Los Angeles-i moziban vetítették az alkotását, és nem vágyott kisebb elismerésre, mint arra, hogy a filmakadémia beválogassa a legjobbak közé.
Tommy Wiseau-t korábban sokszor kinevették, éppen ezért a kétkedőknek akart bizonyítani, hogy képes egy forgatókönyvet írni, és egy igazi, ízig-vérig amerikai produkciót is le tud tenni az asztalra, miközben még a saját kollégái sem hitték, hogy egyszer befejezik a forgatást. Wiseau mégis megcsinálta. 15 évvel később pedig megérkezett a siker, maximum nem úgy, ahogy azt annak idején elképzelte.
A Room maga az emberi kapcsolat. A Room az te és én, és mindenki Amerikában, igazából erről szól a Room. Mindig azt mondom, hogy nevethetsz, sírhatsz, kifejezheted önmagad, de kérlek, ne bántsuk egymást!
– mondta egy interjúban Wiseau közepes angolsággal a kissé értelmezhetetlen fenti mondatot.
A nézők kanalakkal dobálták a mozivásznat
A Room forgatókönyvét Tommy Wiseau egyedül írta Los Angeles-i lakásában, és nem akart óriási igazságokat megfejteni, inkább alap közhelyeket emberi tulajdonságokat boncolgatott, egy családi dráma keretében. Adott egy jól kereső férfi, Johnny (maga Wiseau alakítja) és egy nő, Lisa (Juliette Danielle), aki kiszeret a vőlegényéből, de ahelyett, hogy szakítana szerencsétlennel, inkább a háta mögött összejön a pasi legjobb barátjával, Markkal (Greg Sestero).
Itt szólnánk, hogy a sztori összefoglalója spoilereket tartalmaz, de ez talán nem akkora bűn, ha már leszögeztük, hogy nem a történet a siker titka.
Szóval az egész film középpontjában a bűnös kapcsolat áll, Lisa legalább hatvanszor ismétli el, hogy szerelmes az új fiúba, és már nem érdekli Johnny, mégsem lép előre, csak anyjának, és boldog boldogtalannak mantrázik:
Szeretem Markot, nem szeretem Johnnyt.
A lány mindent kitalál, csak hogy elüldözze magától a férfit, még azt is beveti, hogy Johnny megütötte. A fő konfliktusforrás mellett néha megjelennek teljesen funkciótlan ismerősök, akikről nem tudunk semmit, aztán ott van egy kissé ijesztő tinédzser, aki egyszer drogot vásárolt. Látszik, hogy Johnny minden családi dráma-toposzt egybe akart gyúrni, de nem dolgozott ki semmit, egy tipikus amerikai családról forgatott, és a csalódásról, ahogy a legjobb barátja és élete szerelme átverik.
Az ember hirtelen nem tud mit kezdeni ezzel a hosszú hajú, fura angolsággal beszélő, kortalan férfival, aki úgy akarta elkapni az amerikai hangulatot, hogy idáig érezni az izzadságszagot.
Akkoriban elképzeltem egy különleges helyet, egy bensőséges helyet, ahol biztonságban lehetünk, és ez nem egy szoba, de mégis a szoba. Azt gondoltam, hogy sok ember tud ehhez kapcsolódni, szóval a szoba egy hely, ahova mehetsz, ahol jól érezheted magad, ahol lehetnek rossz időszakaid, egy biztonságos hely.
– valami ilyesmire gondolhatott a szerző, mikor megírta a Roomot.
Egyértelmű, hogy Tommy Wiseau nem jó színész, de annyira nem, hogy képtelen volt egy teljes sort végigmondani anélkül, hogy elfelejtsük a kamerákat. Egészen biztos az is, hogy Wiseau maga találta ki a legendás kanalas háttereket, a díszleteket telezsúfolta kanalakat ábrázoló képekkel, a rajongók pedig gyorsan reagáltak: volt, aki egy ezüst kanálnak öltözve üdvözölte a rendezőt a mozi előtt, a közönség olykor műanyag kanalakkal dobálta meg a vásznat. Wiseau-nak viszont mindenre akad válasza, pár évvel a bemutató után elárulta, hogy a kanál szimbolikus tartalmat hordoz magában, és bárcsak értenénk, Wiseau mit akart pontosan kifejezni az alábbi magyarázattal.
A mai társadalomban nézd meg a műanyag kanalat, milyen messzire jutottunk. Ugyanakkor ez szimbolikus, hogy a műanyag rossz a testednek, de ugyanakkor ha megnézzük a műanyagot – amit Amerikában gyártottak –, mondjuk 10 évvel ezelőtt és most, az két külön dolog.
Nem tudjuk, hány éves, nem tudjuk, hol született
Tommy Wiseau egy nagyon rejtélyes ember, nem szereti kiteregetni a magánéletét. És most nem arra gondolunk, hogy nem ecseteli fűnek-fának, hogy kivel töltötte az előző estéjét, hanem hogy alapvető, információkat nem oszt meg a nyilvánossággal vagy a legközelebbi barátaival. Olyan információkat, amik jó eséllyel szerepelnek a személyi igzaolványában, Wiseau viszont féltve őrzi a születési helyét, ez a maximum, amit megtudhatunk a származásáról:
Nem fontos, másrészt pedig ez magánügy. De rövidre zárva, Európában nőttem fel nagyon régen, de büszke amerikai vagyok. Van valami kérdésed a filmről?
– terelte másra a témát.
Éppen ezért volt óriási szenzáció, mikor legutóbb Jimmy Kimmelnél járt, és megemlítette, hogy élt Franciaországban, és New Orleansban is.
De itt többről van szó. A Room főszereplője természetesen maga Johnny, Tommy Wiseau személyében, de nem felejthetjük el Markot sem, akit Wiseau legrégibb barátja, Greg Sestero alakított. Sestero egy San Franciscó-i küszködő színész, aki mindig egy hajszálra volt a sikertől, de végül sosem jött össze a nagy áttörés. Egyetlen szerencséje és balszerencséje Tommy Wiseau személye, akit egy színjátszó körben ismert meg a 90-es évek végén. Sestero sosem értette, mit keres ez a fekete hajú, érdekes alak a színház közelében, amikor egy épkézláb mondatot sem tud rendesen elmondani, mégis őt választotta partnerének a tanfolyamon. Innen indult az egész, talán Room se lett volna, ha Wiseau-val nem találnak egymásra, és nem alakul ki kettejük között egy se veled, se nélküled barátság.
Sestero a Room nem várt fogadtatása után nem sokkal megírta a könyvét a film forgatásáról, és magáról Wiseau-ról, ami a rendező szerint úgy 40 százalékosra sikerült. A Disaster Artist (Katasztrófaművész) címet választotta, és ennek alapján készült James Franco rendezésével és főszereplésével a decemberben bemutatott film.
Alapvetően a Room vicces, az annyira rossz, hogy már jó kategóriába esik, és Tommy Wiseau karakterén is jókat lehet nevetni, de ettől még a Disaster Artist nem egy mulatságos könyv. Illetve egy idő után elgondolkodik az ember, hogy milyen komplexusokkal kell felnőni ahhoz, hogy még a születési helyedet se áruld el a barátodnak, és tartósan tíz évekkel fiatalabbnak hazudd magadat. Tommy Wiseau ilyen, az interneten komoly összeesküvés-elméleteket lehet találni Wiseau életéről, és ez mindent megmagyaráz. Egy ijesztő férfi, aki talán Lengyelországból származik, talán Franciaországból, és világéletében tartozni akart valahova, legfőképpen Hollywoodhoz.
A pénzhez viszont értett, evégre valamiből finanszíroznia kellett a több millió dolláros forgatást, de akárcsak a születési helyét, az állását is bizalmasan kezelte. Nem tudjuk pontosan, hogy honnan, de Tommy Wiseau-nak mindig volt pénze: valami reklámos cége lehetett vagy még mindig működik, de ennél többet aligha fogunk tőle kicsikarni.
Szóval Wiseau magáról semmit nem árul el, a környezetéről viszont mindig mindent tudni akar. Ezt jól mutatja Greg Sestero könyve, amiben a szerző egyszerre szenved Tommy Wiseau fojtogató barátságától és akarja megfejteni a férfit. Sestero sokáig nem tudott mit kezdeni Wieau szeretetével, de mégsem bántóak a sorai.
Wiseau szerette volna bebizonyítani, hogy profi filmes, még akkor is, ha teljesen érthetetlen döntéseket hajtat végre. Hollywood úttörője akart lenni, ezért filmre és HD kamerára is forgatott, utóbbinál pedig megjegyeznénk, hogy 2002-2003-at írtunk, még nem volt olyan alap a HD, mint ma. Tommy Wiseau nem bízta a véletlenre a felszerelést, egyszerre volt őrült költekező és smucig, a stábtól sajnálta a kaját, de a kamerákat nem bérelte, hanem megvásárolta. Próbálta ellopni vagy kölcsönözni egy igazi rendező tulajdonságait, de a vak is látta, hogy éppen a szárnyait próbálgatja mások kárára. Figyelte az embereit, beszélgetéseket vett föl, amiket reggelente hallgatott vissza, és rettegett a kritikától. Ha pedig valami nem úgy alakult, ahogy tevezte, vagy kellemetlen híreket kellett közölnie a kollégáival, csak annyit mondott, hogy
Sajnálom, ez a producerek kérése.
De rajta kívül nem volt más producer.
Az egész sztori inkább szomorú, mint vicc tárgya, már csak azért is, mert a Room elkerülhetetlenül óriási bukás lett a moziban (mindössze 1800 dollárt hozott, miközben 6 millióba került). Persze minden jó, ha a vége jó, és utólag Wiseau is megkapta az elismerést és a hírnevet, de maradt a titkolózás, és ugyanúgy próbálja fiatalabbnak eladni magát, mint 15 éve. Abszolút szeretni való figura, aki nem szégyellte, hogy az amerikai álmot akarja élni, és mindent alaposan meg is tervezett, összerakta az amerikai identitás darabjait, hogy a jövőben senki ne kérdezze meg tőle, hogy
honnan az akcentus?
A filmje az IMDb-s 3,6-os értékelés ellenére mégis állandó téma és közismert lett mára, és lehet azon vitatkozni, mi értelme volt Tommy Wiseau erőfeszítéseinek, de ha elolvassuk a könyvet, rájöhetünk, egy kicsit mindannyian Tommy Wiseau-k akarunk lenni, aki mindig fütyült mások véleményére, legyintett a kétkedőkre, és azokra, akik kinézték Hollywoodból. Cserébe elért mindent, amire vágyott, még ha nem is feltétlenül úgy, ahogy azt bárki gondolta volna.
Tommy Wiseau fiatal akart lenni, úgyhogy hosszú, festett fekete hajat növesztett. Tommy Wiseau akart egy legjobb barátot, úgyhogy amint talált egyet, nem eresztette soha többet. Tommy Wiseau amerikai akart lenni, úgyhogy az amerikai foci lett a kedvence. Tommy Wiseau filmes akart lenni, úgyhogy forgatott egy filmet. Tommy Wiseau Oscart akart, ehelyett azonban most, 14 évvel később James Franco csinált belőle legendát, a kritikusok szerint sikeresen.
Kiemelt kép: George Pimentel/WireImage/Getty Images
