Kultúra

A náci Németország nemzeti itala volt a koffeinmentes kávé

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2017. 11. 22. 14:26

Azt azonban nem tudták, hogy a kezdetleges eljárással készült itallal lassan mérgezik az egész országot. Nem volt egészséges a Göring-tablettának nevezett serkentőszer sem.
Korábban a témában:

A kávé élénkítő hatását a legismertebb legenda szerint az emberiség immár több, mint kétezer éve ismerjük, sőt, a török kor elején – 1579-ben – már Budán is megjelentek az első kávéfőzők (kahvedzsik). Nem mindenki vágyott azonban arra, hogy a koffein hatásait a saját bőrén is megtapasztalja, így olyan alternatívák születtek, mint például az egyszerű zöldség, a cikória gyökeréből készülő ital.

Kávéfüggő? A génjeit okolja!
Egy nemzetközi kutatócsoport a kávé egyik fellegvárában, Olaszországban gyűjtött adatokat. Egyetlen gént találtak, amely összefüggésben lehet az ital fogyasztásával.

A koffeinmentes kávé megjelenésére végül egészen a XX. század hajnaláig kellett várni, felfedezését pedig egy anekdota szerint egy hibásan érkező szállítmány segítette. A történet főszereplője a kávéimportőr Ludwig Roselius, aki apja 1902-ben bekövetkezett halálát a túl sok elfogyasztott kávénak tulajdonította, így dolgozni kezdett az addigra már százmilliók által fogyasztott ital ártó hatásainak eltüntetésén.

Ludwig Roselius / Fotó: Wikimedia Commons

 

A megoldáshoz egy hibásan érkezett rakomány juttatta el, hiszen a szállításhoz használt hajók egyikének rakterében tengervíz állt, ez pedig hosszú időn át áztatta a kávészemeket. Roselius azonban ahelyett, hogy gondolkodás nélkül megsemmisítette volna az értékes kávét, inkább megvizsgálta, és meglepő felfedezést tett:

koffeinnak semmi nyomát nem találta, de az ital aromája – némi sós árnyalatot leszámítva – egyáltalán nem változott.

Rövidesen megszületett a koffeinmentesítési eljárás, melyet Dr. Karl Wimmerrel közösen 1905-ben szabadalmaztatott, a következő évben pedig megszületett a kávépiacot megváltoztató vállalata, a Kaffee HAG.

Az első években még a tehetős rétegnek szánt ital ára lassan csökkenni kezdett, így előbb Európára, majd az első világháború előtti években az Egyesült Államokra is kiterjesztette a cégbirodalmát, sőt, a tengerentúli árak alacsonyan tartása érdekében New Jerseyben új kávégyárat létesített. A háború éveiben ezt az amerikai állam ugyan kisajátította, de a béke beköszönte után az ekkor már dúsgazdag gyáros új céget alapított, és megkezdte az amerikai piac újbóli meghódítását.

Egy német nőnek köszönhetjük, hogy ma nem kell keserű kávét innunk
Köszönjük Melitta egyszerű, de nagyszerű találmányát.

A húszas évek jókora változást hoztak a termék életében, hiszen a HAG beállt a németországi monarchiát felváltó liberális demokrácia, a weimari köztársaság egészséges életmódra és az egészséges testmozgásra nevelő programjába, mely a természethez kívánt visszatérni, és a finomított cukrot, dohányt, húst, alkoholt, és persze a koffeint a föld színéről is eltüntette volna, kávéját pedig az idegeket és a szívet védő italként reklámozta. Ezt hatásos táblák és plakátok egész sorával próbálta az emberekbe diktálni – így például Ernst Leo Stahl eleganciát és nyugalmat sugárzó munkájával:

Fotó: Poster-Auctioneer

 

A HAG természetesen Magyarországon is jelen volt – zománcozott reklámtáblái egyikét ma a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum őrzi:

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

 

A fenti célok szép lassan átszivárogtak az épp formálódó náci mozgalomba, 1933-ban, Hitler hatalomra kerülése után pedig meglátták a lehetőséget a koffeinmentes kávéban: létfontosságúnak tartották azt a felsőbbrendűnek tartott árja faj egészségének megőrzésében, így még erősebben hirdetni kezdték annak pozitív hatásait, sőt, a párt kis füzetekkel is megpróbálta ráébreszten az embereket a koffein veszélyeire: a hallásvesztés egyik fő okaként emlegették, egy 1941-ben a Hitlerjugend tagjai számára kiadott füzetben pedig kijelentették,

“a fiatalok számára a koffein mérgező: minden formában és mennyiségben”

Roselius  szimpatizált a nemzetiszocializmussal és eleinte Hitlerrel (akivel 1922-ben, Brémában már volt egy privát találkozója), sőt, kétszer is kérte felvételét a náci pártba – azok azonban mindkétszer elutasították, köszönhetően annak, hogy a kávékirály a házának otthont adó Böttcherstrassét a degenerált művészet számos képviselőjének fellegvárává tette. Ideológiájukat egészen 1943-ban bekövetkezett haláláig a magáénak vallotta, noha Hitlerrel megromlott a viszonya, köszönhetően annak, hogy a diktátorral szemben ő hitt a kifogástalan vérvonalú alsó-német rassz létrehozásának szükségességében.

A HAG és a Harmadik Birodalom közti viszonyok pontos természete máig sem tisztázott – írja az Atlas Obscura, megemlítve, hogy a kóser italként hirdetett HAG-ról Roselius 1932-ben a következőt mondta:

“Bárki, aki HAG kávét iszik, számunkra fontos és értékes. Bármilyen is a politikai preferenciája, vagy elvei, a mi szemünkben teljesen irreleváns.”

A Southern Illinois University történésze, S. Jonathan Wiesen náci piacról írt könyvében, a Creating a Nazi Marketplace-ben viszont rámutat az állam és a vállalat közti szimbiózisra, hiszen a HAG saját lapjában megjelent írásokból kiderül: a nácik eredményeit bemutató 1937-es birodalmi kiállításon (Reichsausstellung Schaffendes Volk) például egy tucatnál is több pult is ontotta magából a koffeinmentes kávét, illetve a cég csokoládés italát, a Kabát, amit egy évvel korábban, a Birodalmi Pártnapokon negyvenkétezer Hitlerjugend-tag fogyasztott jóízűen. Elmondhatjuk tehát, hogy a cég jókora bevételeket könyvelhetett el, illetve kapott ingyenreklámot a Harmadik Birodalomnak köszönhetően, ezek pedig minden bizonnyal sokat segítettek az erősödésben, illetve terjeszkedésben.

A Kaba / Fotó: Wikimedia Commons

 

Nem volt persze minden fenékig tejfel: Az 1905-ben szabadalmaztatott koffeinmentesítési eljárással volt némi gond, hiszen a Hitler és párttársai által hordószámra fogyasztott kávé nyomokban benzolt is tartalmazott, ez pedig amellett, hogy rákkeltő, genotoxikus anyagként képes megváltoztatni a DNS által tárolt genetikai információt, így DNS-károsodást, vagy mutációt okozva a fogyasztóban, vagy annak leszármazottjában.

Két doboz HAG kávé / Fotó: Simon Cope

 

A mai koffeinmentes kávék

Az eljárás azóta óriásit változott, így ma természetesen már nincs benzol a reggeli decaf lattéban.

 

Roselius amerikai vállalatát 1928-ban a ma leginkább reggelizőpelyheiről ismert Kellogg Company vásárolta meg, majd adta azt tovább 1939-ben a General Foods-nak, akik 1979-ben az európai anyacéget is bekebelezték. 1990-ben a cég összeolvadt a Kraft Foods-szal, de a HAG név sem tűnt el, sőt, 2015-ben megvásárolta azt a holland Jacobs Douwe Egberts, akik Caffé Hag néven ma is egy egész termékcsaládot gyártanak.

És ha mindez még nem lett volna elég nagy gond: a második világháborús katonák, valamint a diákok és sportolók kedvence, a fronton egyszerűen csak Panzerschokoladeként (Tankcsokoládé), vagy Hermann Göring-Pillen (Hermann Göring-tabletták) emlegetett tabletta sem volt épp jó hatással az emberekre, hiszen az az 1938-ban Otto Ranke által szabadalmaztatott metamfetaminalapú gyógyszer volt, amire az első tesztek során csodaszerként tekintettek – hiszen kevesebb alvással is sokkal élénkebb, illetve produktívabb volt tőle az ember –, hosszú távú hatásait azonban nem ismerték.

A Pervitin / Fotó: The Paris Review

 

Az 1939-ben egyetemistákon tesztelt szer évtizedeken át nagy mennyiségben volt jelen Németországban, noha könnyen okozott függőséget, melyet kezdetben a túlzott izzadás, illetve szédülés jelzett, ezt azonban hamar követte a depresszió, a hallucinációk, illetve a szívproblémák. A fronton számos katona lelte így halálát, sőt, a depressziós fázisban sokan saját fegyverüket fordították maguk ellen.

Használatát mindenki – így a Harmadik Birodalom vezető orvosa, Leonardo Conti – is megpróbálta szigorúan szabályozott korlátok közé szorítani, de minden próbálkozás kudarcba fulladt.

A háború után az orvosok tömegével írták fel azt, hogy étvágyserkentőként, vagy a depresszió tüneteinek enyhítőjeként szolgáljon, de a helyzet a Pervitinnek nevezett szertől csak tovább eszkalálódott, sőt, ehhez fűződik a németek számos sporteredménye – így jó eséllyel az ekkor már Raketentreibenstoff, azaz Rakétaüzemanyag néven futó szer segítségével megnyert 1954-es berni futballvilágbajnokság, melyen a magyar csapat 3-2-re vesztett a nyugatnémet tizeneggyel szemben –, valamint a világ első, dopping által okozott halálesete is:

a huszonnyolc éves ökölvívó, Joseph Elze százötven, fejére mért ütést követően esett össze a ringben, majd elvesztette eszméletét, és rövidesen elhunyt. Metamfetamin használata nélkül már jóval korábban összeesett volna, és az élete sem került volna veszélybe.

A szert Nyugat-Németországban csak a hetvenes években tüntették el azt a hadsereg alapvető eszköztárából, a keletnémetek viszont egészen 1988-ig tartottak belőle egy jókora készletet.

A nácik napi három-kilenc apró “csokoládé” fogyasztását javasolták, hozzátéve, hogy

a koffeinnel ellentétben az legalább tökéletesen biztonságos.

Nem lett igazuk.

Az Atlas Obscura nyomán, de óriási segítséget nyújtottak: Extraction of Natural Products Using Near-Critical Solvents, M.B. King, T.R. Bott, p. 108, The Nazi War on Cancer, Robert N. Proctor, p. 154, valamint a Spiegel Online. A kiemelt kép forrása a National Archives and Records Administration.
vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.