1942. augusztus 13. óriási nap volt az animációs film történetében: megjelent a Bambi, ami a XXI. század embere szemében talán egy ártatlan, szépen rajzolt mesének tűnik, az azonban jóval több volt annál, hiszen az ötödik Disney-film az addigi egész estés animációik minden pozitívumát ötvözi: a Dumbo naturalizmusát, a Fantázia kísérletezését, valamint a Hófehérke és a hét törpe, illetve a Pinokkió formalizmusát, képi világa pedig minden addigit felülmúlt.
Köszönhető ez a Kínából tízévesen az Újvilágba érkező Wong Gen Yeo-nak (1910-2006), aki húszas éveinek elején került Disney vállalatához, hogy animátorként segítse a filmek megszületését. A közel egy évtizeden át készült (a könyv jogait 1933-ben vásárolta meg Sidney Franklin, majd négy évvel később eladta azt Disneynek, bár tanácsadóként a produkció közelében maradt) Bambi ötletének megszületésekor ő azonnal beszállt a projektbe, és rövid jeleneteket kezdett készíteni, sőt, a folyamat minden lépéséből ki kívánta venni a részét – így akár a világ első rajzfilmes art directoraként is emlegethetnénk.
Az erdőt és állatokat a korábbi, hasonló filmekkel ellentétben sokkal könnyedebb formákkal és színekkel bemutató rövid szkeccsekre Disney természetesen azonnal lecsapott, Wongot pedig alig három évnyi munkaviszony után kirúgták a cégtől. Neve a rasszizmus miatt végül
– valódi szerepét csak közel hatvan évvel később, 2001-ben ismerték el.
Nem ez volt azonban az egyetlen kulcs a sikerhez, hiszen a Felix Salten-könyv sikeres filmmé válásához kellett Disney maximalizmusa is, hiszen úgy gondolta, mindennél fontosabb, hogy a rajzolók élő őzeket tanulmányozhassanak, és minél pontosabban képesek legyenek megidézni a mozdulataikat.
Ennek érdekében tanárok egész sorát hívta a stúdióba, hogy segítsék a filmen dolgozókat, sőt, egy felnőtt őzet hosszú időre az animátorok közelébe költöztetett, akik így egész nap úgy dolgozhattak, hogy közben bármikor rápillanthattak az állatra:
A film készítéséhez segítségül hívott állatokról itt találhat még több képet.
