Magyarországon 1925 december elsején váltotta fel a rendszeres rádióadás a több, mint három évtizeden át (1893-1925) működő Puskás-féle Telefonhírmondót, de a világ más országai is ezidőtájt ismerték fel az egész napos adások értelmét, egy gond azonban ezekkel is akadt:
Így hát megjelentek a hordozható rádiók, melyek az ezredforduló táján, a hordozható CD-lejátszók, illetve mp3-lejátszók mindennapossá válásával pillanatok alatt eltűntek.
Egyesek azonban nem elégedtek meg a jókora, piknikekre hurcolt fadobozokkal, hanem jóval elegánsabb megoldásra vágytak – így születtek meg a kalaprádiók.
Például ez az elegáns Girardi-kalapra tűzött, két antennás francia darab 1931-ből:
Vagy egy névtelen berlini mérnök hasonló, bár szaxofonszerű kihangosítóval rendelkező, egy évvel korábban született munkája, melyen tulajdonosa “meghallgathatja a vasárnapi prédikációt vezetés, vagy golfozás közben, és megtudhatja a tőzsdei fejleményeket egy meccs közepén”:
És az úttörőnek tűnő, a húszas évek első felének Amerikájában született szalmakalap-rádió: