Nehéz szülés
Pál Dániel Levente már jó néhány éve posztolt minitörténeteket a Facebookon, lakhelyéről, a nyolcadik kerületről és annak lakóiról, követői nyomására pedig elkezdett gondolkodni egy képregény kiadásának ötletén.
A szerző 2014-ben adott nekünk interjút Lakatos István képregény-rajzolóval karöltve a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, akkor egy olyan Egypercesek-szerű képregény-kötetről beszéltek, melyet Lakatos illusztrációi díszítettek és a Libri kiadó gondozásában jelent volna meg. El is készült néhány rajz a megfelelő szövegekkel és elkezdődött egy majdnem három éves csörte, mire a könyv most, ugyan illusztrációk nélkül, 2017-ben egy másik kiadó, az Athenaeum bábáskodásában jelenik meg a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Egymást közt élünk, mégsem ismerjük egymást
Az Úr Nyolcadik Kerületének történeteiből legalább eggyel már biztosan találkozott az, aki a szerző Facebook-oldalára egyszer is ellátogatott az elmúlt pár évben. Pál itt gyűjtötte ugyanis össze azokat a humoros, groteszk vagy keserű, de végső soron mégiscsak emberi történeteket, amelyeknek, ha nyitott füllel és szemmel járjuk a Józsefvárost, azaz a nyolcadik kerületet, mi is tanúi lehetünk. Legfeljebb mi nem tudunk velük mit kezdeni.
A kötet kilenc nagy témára oszlik:
- Gyerekek
- Fiúk
- Lányok
- Nők
- Férfiak
- Állatok
- Öregek
- Boszorkányok és szellemek
A kilenc témakör összesen 126 szöveget tartalmaz, ezek között egyaránt megtalálhatóak a dokumentum-jellegű, elbeszélő vagy emlékiratszerű írások. Közös jellemzőjük, hogy az olvasó számára biztonságos távolságból mutatják be a valóságból talán ismerős “nyócker” lakóit, kompakt, rövid, tömör, legtöbbször párbeszéd-központú mininovellákban. Míg az egyik szöveg legalább másfél oldal, az utána következő már csak három sor, amit aztán egy leíróbb, elbeszélősebb fejezet követ, amit aztán újra felvált egy pár mondatos sztori. Emiatt akad néhány szöveg, amit picit a kötetbe nem illőnek érzünk, ilyen pl. a Álmaink piros sportladája, ami nemrég az Instaversek kötetben jelent meg.
Dokumentált érzések
A szövegek közül azok működnek a legjobban, ahol Pál “mindössze” tudósít a látottakról, hallottakról: a hajléktalanokról, cigányokról és ázsiaiakról, börtönviseltekről, rendőrökről, kurvákról és melósokról, gyerekekről és állatokról. Sokszor, mikor személyes a hangvétel, az inkább zavaró, még akkor is, ha az elbeszélő fontos részét képezi a történetnek. Műfaját és elbeszélésmódját tekintve a kötet ugyan sokszínű, mégis sok esetben hiányérzetünk támad, egy-egy szöveg befejezetlenség-érzetet hagy maga után.Tekintve, hogy Pál eddig főleg lírával foglalkozott, Az Úr Nyolcadik Kerülete felfogható egyfajta kísérletnek is, ahol a saját határait feszegeti úgy, hogy közben stílusát is keresi, ami egyelőre nem minden szövegben talál ugyan meg, mégis fontos munkát végez: rögzíti, hogy
Pál Dániel Levente: Az Úr Nyolcadik Kerülete – Atheneum Kiadó, 2017 – 320 oldal, kemény táblás kötés védőborítóval
