A Norvégiához tartozó Spitzbergák egészen 1920-ig senkiföldjének számítottak, noha többek közt az oroszok, a norvégok és a svédek is bejelentették rá az igényüket. Ennek köszönhetően több nemzet kezdte egy időben kihasználni a szigetcsoport adottságait – így a svédek, akik 1910-ben alapították meg itt szénbányász városukat, Pyramident.
Az 1920-ban megkötött, négy évvel kséőbb hatályba lépett Svalbardi Egyezmény alapján a terület Norvégiához került, noha szuverenitásuk erősen korlátozottnak volt tekinthető. A többi állam hajózási és halászati célból továbbra is használhatta a területet, sőt, kereskedelmi vállalkozásokat is indíthattak.
A természeti kincsek kiaknázási jogait Norvégia azonban lassan a legtöbb országtól megvásárolta, de az oroszok kemény diónak számítottak a kérdésben. Ők 1927-ben megvették Pyramident, és több, mint hét évtizeden át folytatták itt a szén bányászatát.
A város legérdekesebb része egyértelműen a főtere, ahol a látogatók a világ legészakabbra fekvő Lenin-szobrát csodálhatják meg.
Az állami Artikugol tröszt egy időben ezer lakosúvá duzzasztotta a települést, noha látták, hogy a tartalékok egy idő után kifulladtak. Így is történt: 1998. március 31-én felszínre hozták az utolsó széndarabot is, az állomásnak pedig befellegzett.
Lakói annyira gyorsan hagyták el a települést, hogy legtöbb használati tárgyuk és eszközeik is az asztalokon, illetve a házakban maradtak.
Az azóta eltelt két évtizedben a település szellemvárossá vált, noha 2007 óta igyekeznek szabadtéri múzeummá alakításán – mindeddig sikertelenül.
A város ma hómobilall közelíthető meg, épületeinek látogatását pedig a továbbra is tulajdonos Artikugol határozottan tiltja.
A bányászati óriás 2007-ben helyreállította a hotelt, némiképp helyrepofozta az infrastruktúrát, sőt, egy új áramfejlesztőt is üzembe helyezett, hogy mindezek segítségével az ide érkező turistáknak színvonalasabb szolgáltatást nyújthassanak.
