Kultúra

“Mindenki pofázik, de senki nem csinál semmit”

Három hétig utazott 58 éves önmagával. Süveg Márk Saiid szövegíró, slammer, rapper, a szavak embere, mégis 16 napra elnémult. Közben a közhelyek igazzá váltak, Budapesten harapja a feszültséget, aztán egy kifőzdéből kijövet rátalált az ihlet. Interjú.

Öt hónapon keresztül utaztál. Arab Emirátusok, Észtország, USA, Thaiföld, Malajzia, Szingapúr, Indonézia, Kambodzsa, Laosz, Burma, Srí Lanka. Milyen újra itthon?

Érdekes. Az első hét furcsa volt. Öt hónapon keresztül szinte semmi agressziót nem tapasztaltam, aztán Ferihegyen már feszültséget láttam. Másnap elengedtünk egy biciklist, és a hetvenéves anyámnak beüvöltött a negyvenes forma, hogy „mi a k*rva anyádat csinálsz, ostoba k*rva”. Harapni lehet a feszültséget Budapesten.

Ez nem most lett ilyen, az utad előtt is ilyen volt már.

Persze, én lettem más. Távol voltam ettől, most minden negatívumot könnyen észreveszek. Bementem a dohányboltba cigit venni, előttem egy latin-amerikai pár kérdezi angolul, hogy mennyibe kerül a rágógumi? A pultos elordítja magát: “mit mond?” B*zd meg, Srí Lankán, a hegytetőn beszélnek angolul! Ez meg egy európai főváros belvárosa.

Süveg Márk Saiid

Süveg Márk a Akkezdet Phiai tagja. Závada Péterrel 1996-ban álltak össze, akkor még Higher Tone Alliance néven. Először csak zeneszerzéssel foglalkoztak, fél év múlva angolul kezdtek el dalszöveget írni. Később úgy döntöttek, magyar nyelvre váltanak, így 1999-ben Akkezdet Phiai néven alakultak újjá. Eddig két lemezt adtak ki: Akkezdet (2003), Kottazűr (2010). Az Akkezdet Phiai 2012-ben a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban az irodalom érettségin szóbeli tételként szerepelt. Süveg Márk kétszeres országos slam bajnok, a Nemzetközi Slam Európa-bajnokság ötödik helyezettje volt 2012-ben. (Wikipédia)

Mielőtt hazajöttél, megkérted ismerőseidet, hogy ne öntsenek rád minden negatív dolgot. Betartották?

Rettegtem. Eddig valahogy inkább én meséltem, minden sztorit elmondtam már ezerszer, de jól esett, mert visszaröpített. Amit az utcán tapasztalok, az viszont van, az is a valóság.

Másképp állsz hozzá az erőszakhoz, a negatív dolgokhoz?

Kliséket tanultam meg az út alatt, a közhelyek százszorosan igazzá váltak. Egyik ilyen, hogy nem tudom megváltoztatni az embereket, én tudok változtatni magamon. A Kakasban egy részeg forma odajött hozzánk, hogy „mi van kis taknyok?”. Láttam a haverjaim arca kezd torzulni. Pillanatra bennem is átfutott, hogy elküldöm a picsába. Végül megfogtam a vállát, mondtam: figyelj papa, látom egyedül vagy, ülj ide közénk, meghívlak egy sörre. Nem értette, hogy nem agresszió a válasz. Leült, később ő is vett egy kör italt, dumázgattunk. Aztán megjelent egy feka csávóval és magyar népdalokat énekeltek. Tök jó sztori lett belőle.

facebook
Forrás: Süveg Márk

Nem félsz attól, hogy ez a pozitív hozzáállás csak átmeneti?

Tartok tőle, de nem aggódok, mert ha így lesz, elhúzok innen. Srí Lankán találkoztam az 58 éves önmagammal, három hetet utaztunk együtt. Azt mondta, létezik egy utazó gén, ami onnantól kezdve, hogy elkap az utazás heve, aktivizálódik. Bennem aktivizálódott. Életem végéig azt akarom, hogy itthon vagyok nyáron és minden pénzemet arra költöm, hogy ne legyek itt télen.

Miért indultál el?

Nem voltam sehol évek óta. Balatonon is csak akkor, ha fellépésre mentünk. Nem kapcsoltam ki, beleragadtam a magyar valóságba. Így jött ez az út, a meditációs elvonulással együtt. Sőt, ez volt a kiinduló pont. Itthon is lehetett volna csinálni, de

Alföld helyett inkább elmentem Thaiföldre. Jaj.

Szép.

Ez most jutott eszembe. Az Alföldön is van Vipassana meditáció.

Az utad része volt egy 16 napos néma meditáció. Miért vállalkoztál erre?

Fontos volt, hogy én se pofázzak, és nekem se pofázzon senki. Tíz éve már jártam Thaiföldön, és kiderült, hogy a kedvenc városom, Chiang Mai kedvenc templomában Doi Suthepben van Vipassana meditáció. Abban a pillanatban tudtam, hogy mennem kell.

Készültél rá?

Nem nagyon lehet. Szerencsére olyanok a beszámolók, hogy nem mesélnek el minden részletet. Minimális az instrukció. Az, hogy mit érzel, mit gondolsz, milyen vallású vagy, senkit nem érdekel. Csak a Buddha praktikus tanításai vannak: hogyan tudsz megszabadulni a szenvedéstől, és a gondolatok olykor iszonytató kavargásától? Nem is tudtam, hogy lesz sétáló meditáció.

Kép: Facebook
Kép: Süveg Márk

És mit csináltál egész nap?

Meditáltam, ettem, aludtam, meghallgattam a mestert, hogy egy órát dumál. Semmi írás, semmi olvasás. Nem is jógázhatsz, nem is edzhetsz. Délután már evés sincs. Azt hittem, ez ki fog ütni, de annyira inaktív ott az ember, hogy meg se éhezik.

Nem beszéltél 16 napon keresztül?

Egy kérdést tehetsz fel minden nap. Érdemes jól meggondolni.

Olyan érzésed sose volt, hogy ebbe bele fogsz csavarodni?

Az eleje furcsa. Teljesen természetellenes viselkedésről beszélünk. Első sétámon körbenéztem és láttam, hogy tizenöt fehér ruhás ember síri csendben megy irgalmatlan lassan, mint a zombik.

Akkor azért mondtam magamban, hogy Márk, te totál őrült vagy, itt mindenki elmebeteg, ez egy elmegyógyintézet és kamerákon keresztül orvosok figyelnek minket.

Nem gondoltad egyszer se, hogy abbahagyod?

Azt nem. Egy mélypontom volt. Ülő meditációnál a figyelmemet a test különböző pontjaira kell fókuszálni. Egyik nap a rüsztöm egy részére koncentráltam, de a mester figyelmeztetett előtte, ne csodálkozzak, ha aznap kicsit érzelmileg megbillenek. Nem tudni miért, de az energia felszabadulása miatt emocionális zuhanást okoz. Az is volt. Nem vagyok depresszív ember, de ilyen érzés lehet. Nem történt semmi, mégis magam alatt voltam.

Gondolom, ennek ellenkezőjét is megélted.

A lótuszüléstől egy idő után már nagyon fájt a lábam, de képes voltam kikapcsolni és tudatosítani, hogy minden a fejemben van, még a fájdalom is. Amikor ettől az érzéstől megszabadultam, akkor jött egy elképesztő boldogság, béke, nyugodtság, amiben fürdőztem három napig.

Egyik reggel a mester mondta, hogy ez az öröm nagyon jó dolog, csak sajnos ugyanolyan érzés, mint a fájdalom. Meg kell figyelni, ahogy jön, kicsit örömködhetünk, aztán el kell azt is engedni.

Ha neked ezt valaki elmeséli egy évvel ezelőtt, mit gondoltál volna?

Közhelyek. Mit papol itt a csávó, semmi meg minden és mindennel egy vagyok, jól van, nagyon jó érzés lehet. És közben ez a helyzet, együtt éreztem mindennel magam, meg minden én vagyok, meg semmi sincsen valójában. Ezek mind ott voltak és már nem is gondolatoknak tűntek, hanem egy állapotnak. Tompa, mindenre kiterjedő nyugalom, öröm nélkül. És az elég jó, ebben az érzésben szívesen maradna az ember.

Elvileg ez az egész 21 napos. Miért nem maradtál?

Általában 10 napot vannak itt az emberek. 16 nap után már Bruce Lee-nak gondoltam magam. Aznap a mester elmondta, ha maradni szeretnék, változnak a szabályok. Nem jöhetek ki a szobámból három napig, sőt még aludni se lehet. És ezt a három napot már nem lehet megszakítani. Látta, hogy meggörbülök, ez azért kemény. Figyelmeztetett, ha csak azért maradnék, hogy neki ne okozzak csalódást, akkor ne maradjak. Az azt jelenti, hogy nem vagyok rendben.

Saiid az Amoeba együttessel közös koncerten a fővárosi Várkert Bazárban a Budapest Essentials fesztivál utolsó napján. MTI Fotó: Balogh Zoltán
Saiid az Amoeba együttessel közös koncerten a fővárosi Várkert Bazárban a Budapest Essentials fesztivál utolsó napján. MTI Fotó: Balogh Zoltán

Már majdnem elhitted, hogy mindenre képes vagy?

Képes lettem volna rá. Azért nem maradtam, mert így tudtam, hogy visszamegyek. De az igaz, hogy ez visszahozott kicsit a földre.

Miért jöttél haza?

Amit itthon csinálok, azt szeretem, Budapest pedig egészen pazar. Hetente többször átsétálok a Lánchídon, és mindig arra gondolok, ez gyönyörű. Az emberekkel van a gond, a város élhető. Annyi helyen jártam most, mindenhol valami tiltott. Itthon sok szar van, de minden elérhető. Ha hajnali négykor thai kaját akarok enni, akkor eszem.

Egyik interjúdban elmondtad, hogy legtöbbször a fellépés előtti napon írod meg a slam szövegeidet. Mi van, ha nem jön az ötlet?

Nem volt még ilyen. Mindig jön. Hiszek az ihletettségben. Megteremtem magamnak azt a környezetet, amikor tudom, hogy el fog kapni. Nem garantált, de esélyes. Nálam a teher alatt nő a pálma nagyon működik. Tudom, hogy hajnali kettő és három között jönni fog. Egykor még nem ülök oda a géphez.

Amikor a Tükör mogult írtam, ültem egy kajáldában éjjel háromnegyed háromkor és éreztem, hogy hazafelé jön majd a koncepció. Kiléptem a kifőzdéből, átmentem a zebrán, és bumm: „Én vagyok az ember minden tükör mögött.”

Mi az a slam?

A Slam Poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj. Ez egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos. A szöveget többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva, nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. Van benne rím, hasonlat, metafora és egyéb költészeti elemek. Ez egy kötetlen stílus, amiben az egyetlen szabály, hogy a slammernek három perce van a színpadon a szavalásra, hogy érveljen, meggyőzzön, megnevettessen, szórakoztasson, elgondolkodtasson, és sikert arasson. (forrás: slampoetry.hu)

Három országos versenyen voltál eddig, abból kettőt nyertél, egyiken második lettél. Mi a titok?

Nem utánozok senkit. A koncepció van meg először, és fontos, hogy feddhetetlen, eredeti és új legyen.

A műfaj mégse tetszik mindenkinek. Volt egy cikk néhány évvel ezelőtt, Hova pofozza az irodalmat a gerillaköltők társasága címmel jelent meg. Javult a megítélés?

A slam lényege, hogy Feri bejön az utcáról, elmondja azt, amit akar, és mások meghallgatják. Ezért én nagyon keményen szarok rá, mások mit gondolnak. Főleg, ha olyanok beszélnek róla, akik nem jöttek el, nem hallgatták meg.

A fű legalizálása viszont fontos számodra, miközben évek óta nem szívod. Miért?

Nem feltétlenül a kannabiszról szól ez. Amszterdamban megtapasztaltam, hogy nem tudom túlszívni magam. Akkor jöttem rá, nem csak azért, mert a világ legjobb füve van ott, hanem mert nyugodtan szívhatom ezt a szart. Már azért nem tépek, mert nem feltétlenül ad jót.  Ettől függetlenül a kannabisz orvosi felhasználása hihetetlen jó eredményeket mutat a világon mindenhol, ahol legalizálták. Helyettesít nagyon sok káros gyógyszert, és a kender, mint anyag is ezer dologra használható.

Mást is kipróbáltál?

Soha. A fű nem kapudrog. A kriminalizálása okozza a problémát. Mi egy alkoholista nemzet vagyunk, és azt propagálják. Itthon mindenki iszik, de az rendben van.

Saiid verset mond a Kodály Method audiovizuális projekt indításának kapcsán rendezett fesztiválon, a Merlin Színházban. MTI Fotó: Mohai Balázs
Saiid verset mond a Kodály Method audiovizuális projekt indításának kapcsán rendezett fesztiválon, a Merlin Színházban. MTI Fotó: Mohai Balázs

Egyik slamben azt mondod: „Előbb mennél ki tüntetni az ingyenes wifi eltörlése ellen, mint bármiért, ami valódi értéket képvisel”. A fű sem képvisel értéket. Nem elvekről van szó?

Persze, én a fotelforradalmároknak címeztem ezt.

Itthon mindenki pofázik, de senki nem csinál semmit.

Aktívnak kell lenni. Ez a fiataloknak szólt, hogy teljesen érdektelenek, és nem foglalkoztatja őket semmi. A wifi persze fontos, hogy meglegyen. Ezt egy évvel a netes tüntetés előtt írtam.

Mondtad, nem lennél most 18 éves. Miért?

Mert degeneráció van. Tíz fiatalból nyolc retardált. A maradék kettő meg zseni. Nincs a kettő között átmenet. Nagyon sok gyerekkel beszélgetek, a rap szövegekben is hozzájuk szólok.

Zsűriztél a Ki Mit Tube-on. Ha felkérnének egy kereskedelmi tévétől valami hasonlóra, elvállalnád?

Nem hiszem. Nem érezném jól magam, mert tudom, hogy egy fals közeg. Mindenki kamu, mindenki szerepet játszik. A Ki Mit Tube azért jó, mert szabad, demokratikus, azt csinálunk amit akarunk, nincs megmondva, ki, milyen karakter.

Pedig szép utazásokat lehetne abból a pénzből.

A lóvé le van szarva.

Akkor még mindig áll az, hogy “a pénz csak a lényeg leértékelése”?

Áll.

Kiemelt kép: MTI / Balogh Zoltán

Akkezdet Phiai következő koncertje 2016.05.05-én lesz a Budapest Parkban. Esemény: https://www.facebook.com/events/1623575081231952/

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik