Álmos műkedvelők ülnek, figyelmesen hallgatnak egy borús kedd esti filmnézős beszélgetésen.
A szabadság őrülete tört ki az embereken, magyarázza a vendég, Szomjas György, a kultikussá lett, 1992-es Roncsfilm rendezője és egyik írója.
A helyszín a Gólya presszó, az a bizonyos presszó, ami a film keretét is adja. A téma a Roncsfilm. És a meglepetés még csak most jön.
A közönség kérdez, és sejtjük, egyre jobban unják, hogy mi egy sötét sarokból mindig újra csak a Roncsfilm folytatására tereljük a szót. Szomjas is nyilván unja, alig egy óra után kijelenti, hogy most már biztos fáradt a közönség, ő nem is húzná tovább az időt. Pedig még meg sem kérdeztük, az új filmben lesznek-e hipszter egyetemisták.
Így innentől a fantáziáé a terep: ugyan, miféle filmet lehet forgatni a mostani Gólyával?
Hogy Szomjas György nem így képzeli a Roncsfilm folytatását, majdnem biztos. Mindenesetre újra szerepelni fog benne a Gólya. Ahogy ő mondta, nagyon meg tudja fogni ez a környék még mindig.
Van itt:
- pláza,
- grund,
- már-már felhőkarcolók is, és
- akkor itt ez a régi épület, rajta karácsonyfa izzókkal rajzolt névtábla, villogva az éjszakákban.
De ez a hely már nem az a hely, ami az eredeti történet idejében, 1989-ben volt. Azóta volt már iroda is az épületben, volt elhagyatott is, aztán 2013-ban mint szövetkezeti presszó és közösségi ház nyílt újra. Jelenléte a dzsentrifikációként emlegetett folyamat része: a belváros egyre felkapottabb, az ingatlanfejlesztések nyomán egyre drágább mostanában, és akinek nincs pénze lépést tartani ezzel, elmegy onnan. A fiataloknak új környékeket kell meghódítaniuk, például a korábban rossz hírű VIII. kerületet.
Józsefváros rehabilitációja is éppen zajlik: Kocsis Mátét, a kerület polgármesterét vég nélkül kritizálják, hogy milliárdokat költ a régi lakosság meg eltűnnek. A kerületben így megszűnik a szegénység – a dolog szépséghibája, hogy a szegények közben szegények maradnak, csak valahol máshol, általában rosszabb körülmények közt élik tovább szegény életüket.
Sietni kell
Tehát itt egy egyre semlegesebb, de még viszonylag olcsó környék, ahova beköltözik egyre több középosztálybeli, egyre több egyetemista, megnyit sok menő hely, és a nyomukban ezen az egyre felkapottabb környéken egyre magasabb áron lehet ingatlanokat el- és bérbe adni.
Ha Szomjas komolyan gondolja a Roncsfilm-folytatást, sietnie kell: a Gólyának talán már csak egy éve van hátra, aztán ezt az ezernyolcszáz-valahányas kocsmaépületet is irodaházzá rehabilitálják.
Kérdeztük erről Szomjast, hogy miközben megy ez a lakosságcsere a kerületben, ő kikről, a társadalom melyik rétegéről forgatná a következő Roncsfilmet. Azt válaszolta, szélesebbre venné a megjelenített szeletét a társadalomnak, nem az underclasson lesz a fókusz.
De most is ugyanúgy gyűjt ehhez történeteket, most is abszurd újsághírek, peranyagok, és hasonló kordokumentumok adják majd a jelenetek vázát. És a kész művel most is egy egész kort akar megjeleníteni.
Ma mindenki úgy érzi, tudja ki a hibás azért, hogy baj van, mondta.
Részben ez adja a jelen varázsát: idős házaspárok képesek úgy élni, hogy az asztalnál, a túrós tészta fölött ülve minden nap lekommunistázzák egymást, tette hozzá. A szereplők közül, valamint a stábból is sokan visszatérnek majd az új filmben. Már terjed a szakmában a folytatás híre, sokan keresik meg Szomjast, hogy szeretnének részt venni benne.
A rendező maga is elismerte, folytatást készíteni veszélyes, mert általában nem érnek fel az eredetihez. De szerinte neki könnyű dolga lesz, a Roncsfilm ugyanis eleve epizodikus.
A bolond világot fragmentáltan gondoltuk jobban feldolgozni, mondta erről.
Sőt, már ez is valamennyire Szomjas más filmjeit folytatta, például az 1983-as Könnyű testi sértést, vagy a 1989-es Könnyű vért.
A Roncsfilm kettő állítólag még inkább epizódok laza füzére, még fragmentáltabb lesz. Így talán nem lesz idegen hely Gólya, ahol környékbeli muzsikusok zenéjére spanyol turisták táncolják az akrobatikus népi rock’n’rollt, a pultból pedig a Neurotictól az Adj gázt! szól. Végtelenítve.
Közben az eredeti film hangulatát jobban megfogja a szomszédos panel tövében nyílt Ámor presszó, ahol sörnyitó fejű kalapácsokat árul a pultos, és ahol a vendégek biliárdoznak, nem a Catan Telepeseivel játszanak.
Szöveg, kép: Fogl Márton
