Vin Diesel neve fogalom, hiszen a szinte a semmiből felkapaszkodott, ám a Facebookon immáron laza 95,7 millió követővel rendelkező akciósztár az áttörést jelentő Ryan közlegény megmentése óta olyan karakterekkel örvendeztetett meg bennünket, mint Richard B. Riddick, Dominic Toretto és Xander Cage. A 48 éves színész figuráiban az az érdekes, hogy noha Diesel sohasem a kimagasló színészi kvalitásairól és az összetett alakításairól volt híres, hősei mégis kiemelkednek filmjeikből, miközben bizonyos fokig azért egymástól is különböznek. Mindegyikük kicsit más, jóllehet kb. ugyanazokkal a jellemzőkkel bírnak: kopaszok, izmosak és nem túl bőbeszédűek. Ebbe az analógiába illeszkedik tökéletesen a színész legújabb figurája, a botegyszerűségű névvel megáldott Kaulder, aki annyiban tér el a többiektől, hogy ő alapból halhatatlan, ezért miután harcolás közben nincs veszítenivalója, mindenki másnál tökösebb. Ez talán elsőre jól is hangzik, azonban Az utolsó boszorkányvadász különlegessége ki is merül ennyiben, ugyanis a film annyira lapos és kommersz lett, hogy azon még Diesel sem tud változtatni.
A cselekmény nincs túlbonyolítva, sőt: a filmet nézve kiderül, hogy a sztori még az előzetesekben beígértnél is elnagyoltabb. Valamikor a sötét középkorban kezdünk, ahol is a boszorkánykirálynőre vadászó kemény férfiemberek csapatát vezető Kaulder nagy nehezen, de végül legyilkolja a bestiát, aki a halála előtt büntetésül még megdobja őt az örök élet átkával. Hamarost ugrunk az időben és nyolcszáz évvel később Kaulder már a tréfás nevű Sarló és Kalapács Balta és Kereszt társaság élő fegyvereként vadássza a boszikat, mert bizony azok még mindig léteznek. A fajtájukról tudók engedélyével élnek közöttünk és a legtöbbjükkel nincs is gond, csakhogy akadnak renitensek, akiket a rettegett harcosnak el kell kapnia. A hős egyedüli segítője a sorban harminchatodik Dolan atya (Michael Caine), aki elődeihez hasonlóan gyóntatópapként és asszisztensként is szolgálja őt, egészen a váratlanul bekövetkező haláláig, melyről kiderül, hogy nem volt természetes. Kaulder előkeríti a tettest és arra is rájön, hogy az ügynek nemcsak hozzá, de a boszorkánykirálynőhöz is köze van, akit egy nagy hatalmú követője mindenáron fel akar támasztani.
Miután a produkció Vin Dieselre és az ő sokadik keménycsávó-figurájára van kihegyezve, így érdemes elsődlegesen rajta keresztül megközelíteni a filmet, ugyanis az is nagyjából olyan, mint a színész alakítása: elmegy, de feledhető. Diesel ezúttal is hozza a formáját, magyarán ugyanazokkal az eszközökkel, kicsit megint csak másként, de lényegében önmagát játssza. Jóllehet ahhoz eléggé karizmatikus és jópofa, hogy ideig-óráig fenntartsa az érdeklődést, ahhoz viszont már kevés, hogy egy lapos forgatókönyvet pusztán a jelenlétével izgalmassá tudjon tenni. Mindenesetre ha valaki, akkor Diesel érezhetően próbálkozik, akárcsak a mozi első számú mellékszereplőjévé előlépő Rose Leslie is, aki a váratlanul az események sűrűjébe csöppenő fiatal boszi Chloe szerepében szimpatikus és bájos segédjévé válik Kauldernek. Ennek ellenére a színésznő sem parádézik, a többiekről meg már nem is beszélve: a Dolan atya utódját alakító Elijah Wood tökéletesen jellegtelen, míg Michael Caine-t szinte nem is látjuk, ennél fogva nagyon nem tud kibontakozni.
Az utolsó boszorkányvadászt kifundáló Cory Goodman, Matt Sazama és Burk Sharpless hármas a történettel két hatalmas hibát is elkövettek, ugyanis a semmi extrát vagy megjósolhatatlan csavart nem tartalmazó sztori középpontjába egy halhatatlan hőst állítottak, aki olykor lángoló karddal aprítja az ellent. Na mármost azt az 1986-os Hegylakó, illetve a már számtalanszor filmre vitt Superman példái óta tudjuk, hogy egy legyőzhetetlen hőssel igazából nem lehet azonosulni, így annak vagy borzalmasan tragikus múlttal kell rendelkeznie, vagy némi machináció segítéségével halandóvá, de minimum sebezhetővé kell varázsolódnia. Ezt természetesen a forgatókönyvírók is tudták, éppen ezért bevetettek mindent, hogy Kauldert közelebb hozzák a nézőhöz, azonban ezek a húzások olyannyira mesterkélten jelennek a filmben, hogy végeredményben nem csupán működésképtelenné, de kontraproduktívvá is válnak. A karakter ideiglenesen legyőzhetővé változtatása és az erre kitalált megoldás egyenesen nevetséges, mi több: sugárzik belőle az amatőr erőfeszítés, ez pedig nagyon sokat ront a mozi végjátékán.
Diesel új figurája tehát nem tud valóban hősiessé válni, mindazonáltal legalább viccesnek vicces, merthogy ha valami jól sikerült a szkriptben, akkor az a poénok elhelyezése. Viszonylag sok a humoros beszólás, melyek olykor remekül kompenzálják a döcögő cselekményt, ezért egy piros pontot mindenképpen megérdemel a film. A pozitívumok sorát bővíti még a középkori boszorkányölés helyszínének pofás díszlete, a korabeli férfiemberek jelmezei – illetőleg a Vin Dieselnek állatias megjelenést kölcsönző durva arcszőrzet és hajkorona –, valamint a színvonalas CGI, amely ha sokat nem is javít az egyébként fantáziátlanul koreografált akciójeleneteken, de a látványt legalább fellendíti. A produkciót levezénylő Breck Eisner munkájára igazából nem lehet rosszat mondani: a Szahara és A tébolyultak rendezője megtette, amit meglehetett, a szkript alapvető hibáin ugyanakkor nem tudott változtatni. Tulajdonképpen a teljes stábra igaz, hogy érezhetően igyekeztek, azonban megkötött kézzel ők sem tudtak csodát tenni.
Összességében Az utolsó boszorkányvadász egy egyszer nézhető fantasy-akciófilm lett, amit a fájdalmasan rossz forgatókönyv köt gúzsba, holott ennél többet is kilehetett volna hozni az alapötletből. Az a leghervasztóbb, hogy a végkifejlet nyíltan a folytatásra van kihegyezve, ami rettenetesen visszás és afféle kegyelemdöfést is ad az eleve csupa klisé lezárásnak, miközben a játékidő kilencven százalékában még viszonylag fogyasztható az alkotás. Vin Dieselnek talán ennyire azért nincs szüksége még egy az ő személye köré épülő szériára, márpedig az a napnál is világosabb, hogy ez a produkció annak megalapozásáról szól. Ez nagyon nem rokonszenves a filmben, éppen ezért a készítők is jobban tennék majd, ha megkímélnének bennünket a második résztől, vagy ha mégis megcsinálják, akkor szerződtessenek olyan forgatókönyvírókat, akik annál többre is képesek, minthogy újnak álcázott lejárt ötletekből fércelnek össze egy sztorit.
Az utolsó boszorkányvadász (The Last Witch Hunter, 2015) – Értékelés: 6/10
Színes, szinkronizált amerikai fantasy-akciófilm, 106 perc.
