Kultúra

Mindent eltúloz kicsit a Fargo 2. évada

Bodnár Judit Lola
Bodnár Judit Lola

újságíró. 2015. 10. 14. 17:45

Nagyon retrón, nagyon abszurdan, nagyon karikaturisztikusan indul a Fargo 2. évada. Spoilermentes évadnyitó-kritika.

Amennyire kiakadt a közönség annak idején a hírre, hogy tévéadaptáció készül Coenék kultfilmjéből, akkora sikere lett végül a széria első évadának. A szakma zajos ünneplése két Golden Globe-ban csúcsosodott ki – a legjobb minisorozatnak járó szobor mellett a férfi főszerepért Billy Bob Thorntont is díjazták –, a közönség pedig végül olyannyira rákapott a szériára, hogy e pillanatban 9-es értékelésen áll az IMDb-n, amivel a portál tévés toplistáján az előkelő 32. helyen szerepel. A nézettségi mutatókkal sem lehetett különösebb hiba, minthogy a stúdió egyértelműen folytatni akarta a Fargót: a 2. évad október 12-én startolt. Antológiasorozatról lévén szó mind a fő történetszál, mind a széria színészgárdája független az első évadtól, a közös pont csupán annyi, hogy Minnesotában maradtunk, és természetesen gyilkossági nyomozás áll a fókuszban most is.

A Fargo már indításakor is teker egyet a néző prekoncepcióin: az expozícióból eleinte nagyon úgy tűnik, hogy erősen maffiajellegű lesz a történet központi szálát adó gyilkosság, ám feltételezéseinkkel ellentétben a nagypályás bűnszövetkezeti leszámolás helyett egy komplexusos nyomi gyakorlatilag véletlenül, puszta pánikreakcióból öli meg első áldozatát, akihez aztán mintegy tizenhét másodpercen belül csatlakoznak még páran. Plusz némi fatális véletlen is becsúszik – négy keréken – és hipp-hopp ott tartunk, hogy az álmos kisváros a vártnál több tagja is hirtelen közeli érintettje lesz az eseményeknek – és ez még csak az eleje, a további részekben vélhetőleg további békés(nek látszó) városlakók keverednek bele az ügybe, ami, a havas minnesotai tájhoz kiválóan illeszkedve, mint a hóember, úgy nő egy piti apróságból városnyi méretű kalamajkává.

Talán már a fentiek is érzékeltetik az évadnyitó – és jó eséllyel az egész évad – legjellegzetesebb vonását: a túlzást. Mindent eltúloz a sorozat, a központi szál eseményei, a karakterek, még a hangulat is – pestiesen szólva – túl van tolva. Ugyanakkor az, hogy ez a vonása irritálja vagy szórakoztatja a nézőt, erősen ízlés- és hangulatfüggő, az epizód értékelései – IMDb-n 9,4, RottenTomatoes-on 97% – alapján inkább az utóbbi tűnik valószínűnek, bár engem speciel kissé fáraszt ez a fokú elrugaszkodottság.

A bonyodalom fele ennyi csavarral is megállna, az abszurditás ezen foka azt éri el, hogy még a legváratlanabb események sem váltanak ki minimális adrenalinlöketet sem, a karakterek pedig olyannyira túlrajzoltak, hogy nehéz őket akár csak annyira is komolyan venni, hogy izguljunk értük. Ami egyébként inkább csak műfaji probléma: a sorozat elvileg thriller, miközben így a nyitóepizód alapján inkább komédiahangulata van.

A humorfaktor javarészt a figurákból fakad, és szép következetesen ők is túltoltak, gyakorlatilag önmaguk karikatúrái mindannyian, a megátalkodottan szótlan Solverston rendőrtől (Patrick Wilson) a papucsférj létezhető összes attribútumát magán viselő hentesboltos Ed Blomquisten és ideggyenge, new age-mániás nején, Peggyn (Kirsten Dunst) át a wannabe-maffiacsalád összes tagjáig mindenki. Zseniális alakításokat látunk – függetlenül attól, hogy a karakterek olyanok, amilyenek. A tetteik, a szavaik teljesen életszerűtlenek, a motivációik is elég gyenge lábakon állnak – de bazi szórakoztató nézni.

Az igazi „fargós” hangulatot azonban a briliáns díszlet-jelmez-haj-smink kombináció, a látványtervezés és a mindezt megmutató operatőri munka adja meg: a szemcsés, szépiásra-szürkésre filterezett képek, trükkös nézőpontok, valahol némi havat azért mindig felvillantó tájképek utánozhatatlanul erős retró amerikai érzést keltenek, olyan intenzitással, hogy részemről ha a sztori maga nem is hozott különösebb izgalomba, az atmoszféra miatt simán megéri lepörgetni ezt a tíz részt.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

JERUSALEM, ISRAEL - DECEMBER 11:  Protesters burn a poster of U.S. President Donald Trump in front of the Damascus Gate at the entrance to the Old City on December 11, 2017 in Jerusalem, Israel. In an already divided city, U.S. President Donald Trump pushed relations in the city to breaking point after making the announcement to recognize Jerusalem as Israel's capital.  (Photo by Chris McGrath/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.