A hétvégén mutatták be az On The Spot gázai dokumentumfilmjét, amely az Amerikai Dokumentumfilm Fesztiválon Oscar-díjas rendezők munkáival versenyez. Ennek kapcsán a világszerte napi 2 millió olvasót magáénak tudó Financial Times cikket közölt az On The Spot filmjéről és munkamódszeréről. Közben a sorozat vasárnap megkapta a legrangosabb hazai szakmai elismerést, a Pulitzer-emlékdíjat.
A kuratórium televíziós riporteri és szerkesztőségi tevékenység kategóriában ítélte Cseke Eszternek és S. Takács Andrásnak a díjat. Az elmúlt években olyan televíziósokat tüntettek ki a Joseph Pulitzer-emlékdíjjal, mint Vitray Tamás, Baló György vagy Friderikusz Sándor, de a korábbi díjazottak között volt Almási Tamás dokumentumfilmes és a BBC magyar adása is.
A díjátadón az M1-en futó On The Spot alkotóit Kepes András laudálta, aki szerint „Eszter és András egyre nagyobb felkészültséggel, elmélyülő empátiával és szakmai érzékenységgel közelítenek témáikhoz”. Kepes hangsúlyozta, hogy a filmesek „vállalják az ellentmondásos, összetett témákat, az érzékeny, többféle igazságot felmutató feldolgozást, akár annak árán is, hogy ezzel esetleg elveszítik a csak a szenzáció iránt érdeklődő tömegeket. A valóság iránt elkötelezett, valódi televíziós újságírók és dokumentumfilmesek”.
„Olyan intim riporthelyzeteket teremtenek, mint kevesen a szakmában” – zárta a laudációt a szintén Pulitzer-emlékdíjas Kepes András.
Ördögi részletek, elfojtott kérdések
Az Egyesült Államokban a hétvégén bemutatott gázai film apropóján kritikát jelentetett meg a Financial Times az On The Spotról.
„Ritkán látni az ördögi részleteket a Közel-Kelet különböző konfliktusairól szóló tudósítások özönében, amelyek szinte nap mint nap a közönyig hajszolják a nézőt” – fogalmaz Peter Aspden, a Life&Arts rovat állandó szerzője, aki szerint ezzel szemben a magyar filmesek kamerái „egyetlen szívverést sem mulasztanak el”.
A Financial Times újságírója hozzáteszi, hogy az Arany Nimfa-díjas sorozat „40 hasonlóképpen lenyűgöző filmből áll a világ minden tájáról. Az ilyen, szemtanú típusú dokumentumfilm ötlete aligha új, de eddig ritkán jutott el erre a szintre. Takács és Cseke a történés sűrűjébe merítik kameráikat, olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek többnyire elfojtva maradnak”.
„Ez a típusú dokumentumfilm-készítés egy olyan irányzatot jelez, amely távol esik a műfaj divatosabb, az elmúlt évek közbeszédét meghatározó példáitól. Egy világ választja el a mindenkivel vitázó Michael Moore zagyválásának kérkedésétől és érzéketlenségétől” – írja a brit napilap, amely szerint a „szívszorító jelenetekből” álló gázai epizód „már-már ősi jellemvonások filmje: csupasz valójában ábrázolja a gyűlölet születését és a remény szánalomra méltó törékenységét.”
