A Heti Válasz csütörtökön megjelenő legfrissebb számának előzetese szerint Kovács Kati úgy látja, hogy ötven éve, amikor először szerepelt a televízióban még más világ volt. “Ami akkoriban képernyőre került, abban hiba nem volt. Ma olyanok is médiasztárrá válhatnak, akik csekély tudással rendelkeznek.” A képernyőn megjelenő szélsőségekről ezt mondta: „Manapság sírnak, hisztiznek, kitárulkoznak – minket nem erre tanítottak.”
Szerinte dalai beépültek a magyar emberek életébe. Sokat koncertezik, sose szerette, ha valakit áthatolhatatlan üvegfal választott el a nézőktől. Mindig próbálta észrevenni, hogy emberek ülnek a nézőtéren. Ő az egyetlen a korosztályából, “aki örömmel megy magas sarkú cipőben beszorulni a deszkák közé”.
Azért tudott ötven évig hiteles maradni a pályán, mert tudott nemet mondani. Az MSZP nőtagozatának közéleti díját is azért utasította vissza 2011-ben, mert úgy látta, csak azért akarják kitüntetni, hogy egy ismert ember legyen mellettük. “A nézők mégis közéleti embernek tartják, úgy érzik, tudok valamit tenni értük. Előadás végén ott maradnak, elmondják panaszaikat. Nem mintha tudnék segíteni, de nekik már az is könnyebbség, ha elmondhatják.”
A több állami és szakmai díjjal kitüntetett legendás énekesnő most többet dolgozik, mint egy huszonéves „sztár”. Szerepel az M1-en január 25-én induló A Dal című műsorban, és ő az M3 retrotévé egyik arca is. Néhány napja pályatársa, Koncz Zsuzsa beperelte a köztévét, amiért engedélye nélkül használták az arcát az induló m3-as csatorna reklámkampányához
