1885. Párizs, a Harmadik Köztársaság kora. A jóképű, fiatal Georges Duroy nincstelenül tér haza a gyarmatosító háborúból, majd hivatalnokként kuporgatja össze a napi kenyérre valót. Egy nap aztán összefut régi katonatársával, aki meghívja magához, összeismerteti pár fontos emberrel és munkát is szerez neki: újságíróként már rendes fizetést kap, emellett felkelti az asszonyok figyelmét is.
És az út felfelé rajtuk keresztül vezet. Az egyiknek szeretője lesz, a másikat feleségül veszi, a harmadikat elcsábítja, majd eldobja, aki nem kell. Így törtet előre érdekeit követve és vonzó külsejét felhasználva a felsőbb társadalmi körökben, mígnem szemet vet a kor egyik legbefolyásosabb emberének lányára.
Flaubert tanítványa e remekművének főhősét bevallottam magáról mintázta. Valójában korának jellegzetes embertípusát mutatja be, metszően gúnyos portrét festve az egész társadalom romlottságáról. Duroy Julien Sorel rokona. Declan Donnellan és Nick Ormerod filmadaptációja nem az első, már 1939-ben készült mozifilm az aktuálisából mit sem vesztő történetből, melyet számos televíziós film követett.
A legújabb változat főszerepére Robert Pattinsont választották ki a rendezők, nyilván az Alkonyat-saga sikerén felbuzdulva. Azt gondolhatták, hogy úgyis minden Edward-rajongó tini megnézi a filmet, még művelődnek is kicsinyt, csak nyerhetnek az ügyön. A főszereplő partneréül klasszisokat kértek fel: Kristin Scott Thomast, Uma Thurmant, Christina Riccit és Colm Meaneyt, akik együtt már tényleg erős mezőnyt alkothattak volna. A film párizsi helyszíneinek jelentős részét Budapesten forgatták, örömmel fedezhetjük fel az Andrássy utat és az Operaházat. Jók a korabeli kosztümök, lakásbelsők, kellékek, és a film zenéje is kellemes, fülbemászó. Mégis, a film rossz.
A jelenetek többsége öncélúan hosszú. Miért kell egy percen keresztül, négy kameraállásból megmutatni egy konflisban ülő férfit? Dagályos, vontatott lett a film. Mégsem ez a legfőbb hiba, hanem a rendezői csőd. Remek színészeket láthatunk manírosan kínlódni. Maga Pattinson a legrosszabb, teljesítménye olykor színészi képességeit is megkérdőjelezi – bár biztos vannak, akik szerint nincsenek is neki –, végig olyan, mintha ismét vámpír lenne.
Kaphatott volna egy bajuszkát és némi pirosítót. Thurman sem sokkal jobb. Befolyásos és intelligens asszonyként sokszor túljátssza figuráját, a mélypont nála a gyászjelenet, melyben öregedő szeretőjét, a grófot siratja. Scott Thomas és Ricci visszafogottabb játéka sokat lendít az összképen, Colm Meaney és a többi férfi szereplő sem okoz csalódást. De a film igen. Jobb gyorsan elfelejteni.
Kinek ajánljuk?
Pattinson rajongóinak, nekik úgyis mindegy, miben látják. Törtető szépfiúknak, akik megérettek a tükörbe nézésre.
Kinek nem ajánljuk?
Akiket irritálnak a rossz adaptációk.
Bel Ami – színes, feliratos, angol-francia-olasz filmdráma, 102 perc, 2012. Korhatár:16. Rendezte: Nick Ormerod, Declan Donnellan. Szereplők: Robert Pattinson (Georges Duroy), Christina Ricci (Clotilde de Marelle), Uma Thurman (Madeleine Forestier), Kristin Scott Thomas (Virginie Walters), Colm Meaney (Rousset), Natalia Tena (Rachel), Holliday Grainger (Suzanne Rousset), Pip Torrens (Paul), James Lance (Francois Laroche). Forgalmazó: Ristretto Distribution Kft.
Hazai premier: július 5.
