Bertolt Brecht Buckow-i elégiák c. versfüzére alapján készült.
Az előadás nem színdarab. A posztdramatikus színház az irodalmi dráma következménye.
A Brecht – The Hardcore Machine arról szól, hogy egy fiatal munkáslány, mielőtt kilakkozná a körmeit, felemel egy odavetett munkáskesztyűt, és ekkor belép az ideológia és a testiség csodálatos világába.
Az előadás próbafolyamata során a színész csak testként létezett. A test cselekszik. A cselekvés akció. A fizikai akció drámai, történeti tartalmakat jelenít meg. Itt lép színre a drámai színész, aki végrehajt, játszik.
Munka. Éhínség. Szex. Hatalom. Szórakozás.
Class struggle is not dead.
Az előadás bemutatója 2007-ben volt Berlinben, azóta számos fesztiválon vendégszerepelt Szerbiában és itthon, sőt, Indiába is meghívták a produkciót, legközelebb pedig Brazíliába utazik vele a társulat.
„Minimális a díszlet, nem is kell. Az ember teste egyben a díszlet is, mi minden lehet az emberi test, metaforaként, élő hús-vérként, kirakatként, áruba bocsátott megvásárolhatóként, remegő félelemként, önmagát túlhaladó menekülőként, a már emlegetett görcsbe rándult szilárd lélekként, gépként, közösülő állatként.
Mi is a test, ha éppen nem történik semmi, ha nincs kitéve külső hatásoknak, sokknak és a külső hatásokként keletkező belső alakulásoknak, amelyek aztán mind-mind visszavágynak a külső térbe, kiszabadulni vágynak a testből, a test ilyenkor csak egy felület. De mit kezdhet az ember ezzel a felülettel, ha meg van kötve a lélek, és csak rángatódzik.”
(Sirbik Attila: Mi minden a test, Symposion-line)
„Négy színész – Mészáros Árpád, Mikes Imre Elek, Erdély Andrea, Béres Márta – szürke rabsapkával fejükön erősfényű zseblámpával világítanak egymásból testrészeket. Néma ordításra torzult szájak. Kínnal kitekert tagok. Letaposott testek. Taposó lábak. Erőszak. Menetelés. Menekülés. Meztelen felsőtestre beütött útlevél vizsgálati pecsétek. Parányit több művészies művészet, mint művészi közlés. A legszebb jelenetsor, amikor a földön megjelenő fénykarikában tapicskolnak meztélláb. Nem sokáig tart a líra. A fénykörből kilépni nem lehet. A szűk körön belül szabad csak a szabadság.”
(mgp: Vers szöveg nélkül, www.nol.hu)
Szereplők: Mészáros Árpád, Mikes Imre Elek, Erdély Andrea, Béres Márta
Mozgás: Varga Heni
Zene: Mezei Szilárd
Jelmez: Varga Tünde
Műszaki referens: Úri Attila
Rendező, dramaturg: Urbán András
