Az alapkoncepció nem is lenne rossz – valaha nyilván ezt is zseniális forgatókönyvnek szánták: a szétcsúszott, erkölcstelen, bomba jól kinéző tanárnő (Cameron Diaz) ámokfutást rendez a kicsit korlátolt, de azért alapvetően barátságos iskolában. Sikkaszt az autómosással összeszedett adománypénzből; megkeneti magát a gyermekük gondtalan előmenetelét egyengető szülőkkel – ez annyira ismerősen csengett, hogy kerestem is a magyar vonatkozásokat, de sem Budai Gyulát, sem Keller Lászlót nem találtam az alkotók között.
Nekik ennél nyilván szórakoztatóbb történeteik vannak, mint ahogy gondolom, Magyar Bálinték is érdekesebben tudnának sztorizni az érettségi tételek kiszivárgásáról, mint ahogy a Rossz tanárban a vonatkozó szituációt előadják. (Diaz egy szép bónusz reményében leitat egy szerencsétlen hivatalnokot, és huss, már meg is van a teszt.)
A tanárnő hamisítatlan 1.0-s személyiség, ami egy jó vígjátéki karaktert sejtet, de ne dőljünk be, valójában semmi érdekes vagy szerethető nincs a figurában, ami egy főszereplő esetében nem nagy előny. Mindössze egy dolog motiválja, hogy megcsináltathassa a mellnagyobbító műtétjét, nyilván a pasizás reményében, hogy majd egy nagy mellekre gerjedő fickó jól eltartja, és soha többé nem kell tanítania – mert azt nem szeret. Hogy akkor mégis miért lett oktató, arra nem tér ki a forgatókönyv, ami csak azért nem zavart igazán, mert ezt a kérdést annak idején rendre feltettem a gimnáziumi tanáraim láttán, de sosem kerültem közelebb a válaszhoz, mint a Rossz tanár esetében.
Jó pillanat, amikor feltűnik Justin Timberlake a tanári karban, aki gazdag örökösként potenciális pasijelölt főhősünk szemében. Egyedül az ő játékában csillan meg valami abból a stílusból és finom humorból, amit feltételezhetően az alkotók szerettek volna az egész filmre kiterjeszteni – sikertelenül. Kardigános, szarukeretes szemüveges figurája kicsit Wes Anderson-utánérzést kelt, de ettől függetlenül (vagy éppen ezért) szerethető. De hogy az osztálykirándulás alatt miért kezdenek el egyszer csak dugást imitálni (értsd: farmer a farmeron), miközben a tanár úr egy másik tanárnőbe (Lucy Punch) szerelmes, (és ugyebár egészséges felnőtt emberekről beszélünk), azt senki ne kérdezze meg.
Túl sok izgalom nem szorult a történetbe, ettől függetlenül a “poénokat” nem lövöm le. Annyit elárulhatok, hogy tanulság sem sok marad, ami meglepő, mert Hollywood elég tiszta játékszabályok szerint szokta mozgatni hőseit: a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését – az 1.0-s személyiség legalább 1.5-ös szintre lép. Ez – mint oly sok más – a Rossz tanárból hiányzik.
Ki nézze meg? Bár fingós poén van benne, tinivígjátéknak túl visszafogott, és tinik csak dekorációként vannak jelen, így a korosztály nehezen tud azonosulni a filmmel. Akik számára nyomasztóan közelít a szeptemberi iskolakezdés, megnézhetik a filmet, és okulhatnak, hogy mindig van rosszabb, még Amerikában is.
