A reálpolitikát úgy határozhatjuk meg, hogy tökmindegy mi a helyes, nekünk legyen jó.
Az Orbán Viktor vezette magyar külpolitika ezzel próbálta eladni egyre kellemetlenebb döntéseit mind a magyarok, mind európai szövetségeseink felé. A gond csak az, hogy Magyarország nem, ellenben Orbán és pártja profitált a reálpolitikából. Akár annak az árán, hogy az ország népirtáshoz asszisztált.
Amikor Orbán 2010-ben visszakerült a hatalomba, Benjamin Netanjahu már egy éve újra izraeli miniszterelnök volt. Mindketten ugyanarra a következtetésre jutottak: ha a hatalomban akarnak maradni fel kell számolniuk a liberális demokrácia intézményeit, a bíróságokat, a civil szervezeteket, a független sajtót és a nemzetközi jogvédő intézményeket. Netanjahu listázott, és Orbán is ellenségekről kezdett beszélni. Egyetlen probléma volt: a magyar jobboldal antiszemita hagyománya.
