Ülve maradtak a kormánypárti parlamenti képviselők – hasonlóan a Mi Hazánk politikusaihoz – az Alekszej Navalnij emlékére Tordai Bence párbeszédes képviselő által kezdeményezett egyperces néma csend alatt hétfőn az Országgyűlésben. „Sovinisztáknak a magyar parlamentben nem jár tisztelet” – magyarázta aztán Orbán Viktor miniszterelnök a fideszes álláspontot.
Navalnij, a Putyin-rezsim legismertebb és legélesebb hangú kritikusa február 16-én halt meg egy korábban gulágként működő, sarkvidéki börtönben, ahol 19 éves fegyházbüntetését töltötte. Halála körül sok a bizonytalanság, és egyelőre nem világos, miért akarhatta épp most tevőlegesen meggyilkolni az orosz politikai vezetés.
Az Európai Unió 27 tagországának állam- és kormányfői, valamint külügyminiszterei közül 26-an szólaltak meg nyilvánosan az ügyben (még Robert Fico is Navalnij halálának kivizsgálását sürgette), a legtöbben Vlagyimir Putyint nevezve meg felelősként az ellenzéki vezető haláláért. Csak a magyar kormánynak nem volt mondanivalója az ügyben. Egyedül Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke tett közzé egy szűkszavú Facebook-bejegyzést az alábbi szöveggel: „Navalnij halála korunk botránya! Isten nyugosztalja!” A Népszavának erről később azt nyilatkozta, Navalnij korábbi nézetei ellenére fontosnak tartotta kinyilvánítani a véleményét.
A február 26-ai parlamenti ülésen viszont Németh sem állt fel Navalnijra emlékezve.
Csecsen csótányok, grúz rágcsálók
A Putyin-rendszerrel vakmerően szembeszálló, majd a mártíromságát tudatosan vállaló Navalnij idealizálásától többen is óva intettek a politikus múltbéli ultranacionalista, etnicista kijelentései miatt. A legtöbb problémás idézet Navalnij ismertsége előttről származik (a legtöbben a 2011–2012-es elcsalt választások elleni tüntetések alatt ismerték meg a nevét), amikor néhány évig (2006 és 2012 között) a hatalmi elit korrupciója elleni küzdelem helyett nacionalista aktivizmusával hívta fel magára a figyelmet.
Navalnij a neoliberális reformokért (privatizációért, kis államért, piaci liberalizációért) küzdő Jabloko pártban kezdte meg közéleti pályafutását, ahonnan hivatalos indoklás szerint „nacionalista tevékenység” miatt zárták ki azután, hogy részt vett az orosz szélsőjobboldali csoportok által szervezett Orosz Meneten. A hazafias tábor azzal a szlogennel hirdette ezeket a megmozdulásokat, hogy „Oroszország az oroszoké”. A megmozdulások fő követelése volt, hogy állítsák meg a posztszovjet Közép-Ázsiából és a főleg muszlimok lakta Észak-Kaukázusból beáramló munkásokat. Navalnij háromszor is részt vett az Orosz Meneten, és 2011-ben azt állította, nincs semmi veszélyes a mozgalomban (igaz, a meneten elmondott beszédében már a korrupcióról beszélt, mondván, „az összegyűltek holnap kirúghatják ezeket a tolvaj seggfejeket a Kremlből”).
A bevándorlókról, legfőképp a Kaukázusból és Közép-Ázsiából érkezőkről Navalnij több ellentmondásos kijelentést is tett. 2012-ben például az általa realistának nevezett vízumszabály-szigorítással akarta megnehezíteni a volt szovjet tagköztársaságokban élők Oroszországba települését, akik szerinte drogot hoznak be az országba.
A liberális pártból való kizárása után, 2007-ben megalapította Narod (Nép, egyben a Nemzeti Orosz Felszabadítási Mozgalom rövidítése) nevű mozgalmat, melynek egy fegyvertartás mellett kampányoló, 42 másodperces videójában a csecseneket csótányokkal és legyekkel azonosította. A felvételen később pisztollyal agyonlő egy késsel rátámadó, csecsen iszlamista harcosnak öltözött férfit. Ekkoriban szintén támogatta a csecsenföldi és más észak-kaukázusi autonóm köztársaságok „korrupt és alkalmatlan” kormányainak nyújtott szövetségi támogatások megszüntetését, a „Ne etessük tovább a Kaukázust!” kampányt. Ebben az időszakban magára „nacionalista demokrataként” hivatkozott. Egy másik videójában fogorvosnak öltözve beszélt arról, hogy csak a bevándorlók deportálásával lehet megállítani az ország fasizálódását.
2008-ban Navalnij a grúz háború idején csakugyan az orosz agresszió támogatója volt: Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének elismerése és katonai támogatása mellett foglalt állást (a háború után a két régió elszakadt Grúziától, a mai napig orosz bábállam működik ezeken a területeken). Blogján arról is posztolt, hogy rakétákkal kellene lebombázni az országot, a grúzokat rágcsálóknak nevezte (rájátszva a két szó orosz nyelvbeli hasonló hangzására), továbbá az Oroszországban élő grúzok kitoloncolását is követelte. A kijelentéseiért több alkalommal, nyilvánosan kért elnézést.
Navalnijnak nem a tíz éve maga mögött hagyott nacionalista kijelentései miatt kellett meghalnia
Az elmúlt években hasonló, rasszista megszólalások nem hagyták el Navalnij száját. Az orbáni ítélet tehát az ellenzéki politikus 12–15 évvel ezelőtti kijelentéseire vonatkozik, melyek egyetlen elemző szerint sem reprezentálják Navalnij politikai karakterének, közéleti pályájának egészét (ahogy az sem világos, hogy Navalnij kijelentései miért sovinisztábbak például az Orbán-kormány által szövetségesnek tekintett Donald Trump vagy Geert Wilders egyes nyilatkozatainál).
Mindez már tíz évvel ezelőtt, a 2013. őszi, moszkvai polgármester-választás idején elkezdődött, amikor Navalnij – rendkívüli ellenszélben – a második legtöbb szavazatot szerezte meg (27,24 százalékkal) Szergej Szobjanyin mögött. Ebben az időben egyre inkább a korrupció elleni harc vált az elsődleges témájává, és kirekesztő kijelentései sem voltak többé (hozzátéve, hogy polgármesteri kampánya alatt még témája volt az illegális migráció). Vagyis:
Jól jelezi Navalnij politikájának változását, ha megnézzük, a grúziai háborúhoz képest mit mondott a 2013-14 fordulóján élessé váló ukrajnai helyzetről. A Krím 2014-es annektálását – ahogy az orosz intervenciókat a Közel-Keleten – ellenezte, és támogatta a Majdan téri forradalmat. Ugyanakkor igazságtalannak és törvénytelennek nevezte Nyikita Hruscsov 1954-es döntését, mellyel az ukrán tagköztársasághoz csatolta (vagyis a Szovjetunió egyik tagjától a másiknak adta) a félszigetet, melynek sorsát egy szabad és nyitott népszavazás eredményétől tette volna függővé.
Amikor arról kérdezték, hogy elnökké választása esetén visszaadná-e Ukrajnának a Krímet, Navalnij sejtelmesen, de nemmel válaszolt. A moldovai, oroszbarát szakadár régió, Transznisztria függetlenedéséről is támogatólag beszélt.
Navalnij politikai nézeteiről Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő az ÉS-ben azt írta, ha a rendszer engedte volna, hogy a 2020-as évek elején pártot alapítson (ezt a múltban nagyjából tízszer gáncsolták el, ezért hozta létre a később szélsőséges szervezetté nyilvánított Korrupció Elleni Alapítványt), az a párt alighanem jobboldali középpárt lett volna, amelyik „szót emel a politikai és polgári szabadságjogokért, a szabad és tisztességes választásokért, a független bíróságokért, a sajtó-, szólás- és gyülekezési szabadságért, a jó kormányzásért, a kevesebb bürokráciáért és kevesebb korrupcióért”.
