Vlagyimir Putyin október 25-én Moszkvában fogadta az oroszországi hagyományos felekezetek vezetőit. Az elnök a közel-keleti helyzet miatt hívta össze az „egyházi csúcsot”, Gáza és Izrael miatt arra figyelmeztetett: a konfliktus messze túlterjedhet a Közel-Kelet határain. „Egyes erők megpróbálnak rájátszani a nemzeti és vallási érzelmekre, hogy további eszkalációt idézzenek elő” – mondta, bár ekkor még aligha a saját országára gondolt célpontként.
Pedig pár nap múlva a dagesztáni Mahacskalában, az Oroszországi Föderáció déli tagköztársaságának nemzetközi repülőterén zavargás robbant ki: feldühödött, palesztinokat támogató helyi muszlimok keresték az izraeli menekülteknek vélt, Tel-Avivból érkezett gép utasait.
Putyinnak egy dologban igaza lehet: a dagesztáni zavargásokat részben külföldről, akár Ukrajnából is szíthatták; pár napja kiderült, hogy a zavargások szervezője, egy Anvar nevű férfi Mahacskalában él, ukrán kapcsolatai vannak, és 30 ezer rubel (300 dollár) értékű kriptovalutát kapott idén.
MMA-harcos az „izraeli népirtásról”
De minden felelősséget nem lehet a külső erőkre hárítani: az Izrael elleni hangulatkeltésben Habib Nurmagomedov, Dagesztán legismertebb embere is részt vett. A visszavonult ketrecharcos, UFC-bajnok a mahacskalai incidens előtt 35 millió (!) Instagram-követőjének arról posztolt, hogy Izrael „népirtásba” kezdett Gázában. Azóta Nurmagomedov – két sportolótársával együtt – fellépett a reptéri zavargások résztvevői érdekében is, amire válaszul a köztársaság putyinista vezetője, Szergej Melikov megígérte, hogy csak azokat büntetik meg az őrizetbe vett 201 ember közül, akik utcaköveket szedtek fel, üzletek kirakatait törték be és fosztogatni kezdtek.
Melikov megvédte Nurmagomedovot azoktól, akik bírálták a sportoló fellépését. Moszkvában ugyanis a parlament alsóházának, az Állami Dumának a képviselője, Andrej Kartapolov és az egyik orosz elnöki tanácsadó testület tagja, Kirill Kabanov arra szólított fel, hogy vizsgálják át a dagesztáni MMA-edzőtermeket, azaz a vegyes harcművészetek „bázisait”, hogy azok mennyire terjesztenek szélsőséges ideológiákat. Minthogy az MMA-harcosok Dagesztánban a legnépszerűbb sportolók közé tartoznak, a moszkvai ötlet nagy felháborodást keltett. Melikov szerint a moszkvai képviselők nem értik a dagesztáni sportolók motivációját. Ám a putyini propaganda legfontosabb üzenetét is közvetítette a köztársaság első embere: a vita minden résztvevője „Oroszország patriótája, és mindannyian békét és egyetértést kívánnak társadalmunknak”.
A Kremlbe összehívott októberi „egyházi csúcson” Putyin – még a mahacskalai zavargások előtt – szintén „az etnikumok és vallások közötti összhangot” hangsúlyozta, amit az orosz államiság alapjának nevezett. „Társadalmunkban az egyetértés, az egység feltétlen érték. Mi egy nép vagyunk, egy hazánk van” – mondta Vlagyimir Putyin.
Nem véletlen, hogy Putyin minden választást megnyerő pártját Egységes Oroszországnak hívják, és az sem, hogy az elmúlt évtizedekben elnökként
Akinek pedig nem tetszik az „egység és összhang” putyini változata, azzal még keményebben bánnak:
- a csecsenek ellen szabályos háborút vívtak meg (győztesen) az orosz csapatok 1999 és 2009 között,
- és a szomszédos Dagesztánban is felszámoltak egy három falura kiterjedő „szeparatista iszlám területet”. (A Kadar-zónában „emirátust” terveztek az iszlamisták 1998-1999-ben.)
A hírekbe persze csak az extrém esetek kerülnek be, de Dobrovits Mihály történész, turkológus szerint az Oroszországi Föderáció 53 százaléka „etnikai címzett terület”, azaz őshonos népek „autonómiával rendelkező hazájának” tekinthető. Ezek közül az egyik legerősebb és a legjobban szervezett a Tatár Köztársaság, amelyet „valóságos részállamnak” nevez a szakértő.
Borisz Jelcin kilencvenes évekbeli elnöksége idején a tatárföldi vezetéssel egy félautonóm megoldást kovácsolt ki a Kreml 1994-re, ami később más oroszországi régiók számára is mintául szolgált. A tagköztársaságoknak adott jelcini engedmények jelentős részét a Putyin-érában visszavonták, és megerősítették a központ jogköreit. Bár Dobrovits is elismeri, hogy a putyini reformok – így például az ország hét „szövetségi körzetre” bontása – az autonómiákat szorosabban a központ alá rendelte, de szerinte a lényeg megmaradt:
továbbra is kulcsfontosságú a régiók és az etnikumok szerepe.
S láthatjuk a nemrégiben kitört dagesztáni zavargások esetében is: a helyi adminisztráció szava dönt a konkrét ügyekben, nem feltétlenül a moszkvai képviselőké.
Hiába intett nyugalomra a főmufti
Az októberi moszkvai egyházi csúcstalálkozón jelen volt Kirill orosz ortodox (görögkeleti keresztény) pátriárka, aki csakúgy kiállt Putyin mellett, mint Talgat Tadzsudgyin főmufti, az Oroszországi Muszlimok Központi Egyházi Tanácsának (CDUM) elnöke. A főmufti az orosz elnökkel egybehangzóan az október 25-ei találkozón felhívta híveinek figyelmét arra, hogy őrizzék meg a nyugalmat, az egységet és az összetartást, ne üljenek fel a provokációknak, ne engedjék sem a vallásos hívek közti, sem pedig az etnikai csoportok közötti ellenségeskedések szítását. Tadzsudgyin kiemelte: soha nem fordult elő, hogy Oroszországban egymás ellen forduljanak a hagyományos vallások. Ám nagyot tévedett, hiszen pár nap múlva antiszemita zavargás robbant ki Mahacskalában, majd több dagesztáni városban is fenyegetés érte az ott élő zsidóságot. Ebből is látszik: a volgai-uráli muszlim vezetőknek nincs befolyásuk az észak-kaukázusi történésekre.
A főmufti nemcsak a Kremlben hirdeti a különböző felekezetek békés együttélését, hanem Oroszország-szerte is – általában nagyobb sikereket elérve, mint a Kaukázusban. Tavaly például részt vett Ufában, Baskíria fővárosában a CDUM-hoz tartozó Orosz Iszlám Egyetem új épületeinek a felavatásán. Az avatáskor elmondta:
Országunk ma több mint 140 nemzetiséget egyesít, amelyek egyetlen organizmusként, szervezetként élnek együtt, és megtartják nemzeti és vallási hagyományaikat.
A főmufti bár ismét Putyinnal összhangban nyilatkozott (Oroszország egységét hangsúlyozta), de érzékeltette a valóságot is a 140 nemzetiségre is utalva.
Az orosz népesség 11-17 százaléka lehet muzulmán
A Pew Research 2017-es felméréséből kiderült, hogy a legnagyobb nyugat-európai államokban a pár millió fős muzulmán közösségek a népesség 2-9 százalékát teszik ki. Oroszországban ennél nagyobb az iszlám híveinek száma és az össznépességhez viszonyított aránya is.
A legtágabb becslésekről Shireen T. Hunter politológus ír 2004-es könyvében: 3 és 30 millió között mozoghat az oroszországi muszlimok száma, de a szerző a 18–20 milliós számot tartotta a leginkább reálisnak. Az időközben eltelt húsz évben a becslések nem lettek pontosabbak, a 2021-ben 147 milliós lélekszámú Oroszországban 16–25 millió muzulmán lakhat, a népesség 11–17 százalékát képviselve.
Az Al Jazeera 2018-ban 25 millió muszlimról írt. Az Orosz Muftitanács tagja, Damir Gizatullin 2007-ben pedig azt jósolta a katari újságnak, hogy 30 éven belül a muszlimok többen lesznek, mint az oroszok. Ennek egyik oka a muzulmánok magasabb termékenységi rátája, a másik pedig a Közép-Ázsiából Oroszország felé irányuló migráció.
Ami a termékenységi mutatókat illeti, Hunter szerint óriási a különbség az oroszországi oroszok és muszlimok között.
- Az orosz nőknek 1,7 a fertilitási rátája, ami kisebb, mint a népességszám megtartásához szükséges 2,1.
- A muszlim nők esetében viszont a termékenységi ráta 4,5 volt.
2021-re az orosz nők termékenységi rátája 1,5-re zuhant a Szvobodnaja Pressza (SzP) szerint, amely a bevándorlók hasonló statisztikáiról nem közölt adatokat, de az arányok aligha változhattak az oroszok javára.
Oroszország és Nyugat-Európa között azért van egy nagy különbség. Az előbbiben a muszlimok évszázadok óta élnek, tehát többségükben nem első- vagy másodgenerációs bevándorlókról van szó.
Oroszország felé irányuló muszlim gazdasági migráció
A Szovjetunió 1991-es felbomlásával 65 millió muszlim vált az ázsiai és kaukázusi utódállamok polgárává – írta 1996-ban Gasym Kerimov. Ezek a közép-ázsiai országok azóta is óriási számban bocsátanak ki muszlim migránsokat, akik Moszkva, Szentpétervár és más orosz nagyvárosok, illetve kisebb ipari központok felé veszik az irányt.
Jelenleg hatmillió közép-ázsiai vendégmunkás tartózkodik Oroszországban Borisz Podoprigora szerint. A közép-ázsiai „gazdasági migránsok” száma ráadásul jelentősen megugrott az utóbbi időben. Az üzbégek 2021 első negyedében még 536 ezren voltak Oroszországban, de 2022 első három hónapjában a számuk már 1,37 millióra nőtt az orosz belügyminisztérium adatai szerint.
A Komszomolszkaja Pravda arról írt, hogy arányaiban a legnagyobb ugrás a tádzsikoknál érzékelhető: 283 ezerről 822 ezerre emelkedett az Oroszországban regisztrált vendégmunkások száma. Az abszolút számokat tekintve a harmadik helyen is közép-ázsiakat találunk: a kirgizek 214 ezer vendégmunkása majdnem ötvenezres ugrás a 2021-es 165 ezerhez képest.
Paul Goble, az amerikai Jamestown Alapítvány szakértője úgy véli, hogy
Az orosz belügyminisztérium szerint januártól júniusig Oroszországban 22 ezer bűncselekményt követtek el migránsok, ami 6,3 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A bűncselekmények többségét (18,5 ezret) a – volt Szovjetunió egykori tagállamainak többségét tömörítő – Független Államok Közössége (FÁK) állampolgárai követték el.
A migránsok iszlamizmushoz való hozzáállása és az orosz törvények betartására való hajlandóságuk sem teszi optimistává a szakértőket. Egy szeptemberi kutatás szerint, amelyet az Etnikai Ügyek Szövetségi Hivatala készített, a Közép-Ázsiából érkezett migránsmunkások 43 százaléka azt mondta, hogy a saría iszlám törvényei szerint szeretne élni, és 24 százalékuk hajlandó lenne ezért tüntetésen is kiállni. Sőt, 15 százalékuk akár törvénytelen politikai akciókat is elkövetne ennek érdekében.
Emiatt aztán radikális ötletek is felmerültek. A Szvodobnaja Pressza szerzője, Szergej Vetoskin drasztikus intézkedéseket követel a bevándorlás leállítására. Oroszország kiszipolyozásával vádolja a vendégmunkásokat kibocsátó közép-ázsiai államokat, a megoldást pedig az önmagát túlélt FÁK megszüntetésében, illetve Oroszországnak a közösségből való kilépésében látja.
Razziák a bevándorlók ellen
Putyin közben igyekszik kisebbíteni a probléma jelentőségét. Szerinte a migránsmunkások mindössze 3,7 százalékát teszik ki az orosz munkaerőnek, és minden baj megoldható azáltal, ha megtanulnak oroszul, és szigorúan betartatják velük a törvényeket. Ám az alacsony bérek Goble szerint továbbra is arra ösztökélik majd a közép-ázsiaiakat, hogy Oroszország felé vegyék az irányt.
Márpedig az orosz hatóságok keményen lépnek fel a muszlim migránsokkal szemben. Egy távol-keleti diákszállón, Komszomolszk-na-Amure városában májusban száz tádzsik egyetemistát és főiskolást vettek őrizetbe, majd súlyosan bántalmazták őket az orosz rendőrök.
A központi régiókban sem sokkal jobb a helyzet. Dzsafar Poncsajev szentpétervári muftira hivatkozva Dobrovits azt írja, hogy a város lakosságának ötöde lehet muszlim, ami körülbelül 800 ezer főt jelent. A külföldre szorult orosz ellenzéki internetes oldal, a Meduza.io szerint pedig Moszkvában többmilliós muzulmán közösség él, miközben csak négy mecset áll a rendelkezésükre. (Az Al Jazeera öt mecsetről ír Moszkvában.)
A bevándorlók rendszeres razziákkal számolhatnak Moszkvában és környékén is. A fővárosban 150 tádzsik építőipari vendégmunkást gyűjtöttek be egy májusi hajnalon az orosz rendőrök. De a szentpétervári és moszkvai piacokon is folytonosan razziáznak, ahol ötvenesével-százasával vesznek őrizetbe muszlimokat. Az intézkedések során nem kímélik az imatermeket sem: akár könnygázt bevetve is fellépnek a rendőrök a muzulmánok számára szent helyeken, és begyűjtik a híveket.
Időnként ez extrém körülmények között történik, hiszen a muzulmánoknak nincs elég mecsetjük.
A hol féllegális imaházakban, hol sportpályák környékén gyülekező muszlim bevándorlók zavarják az orosz lakosságot, a környéken élők panaszkodnak arra, hogy az iskolás gyerekeiket fenyegetik, a lányokat pedig zaklatják.
A hatósági fellépések célja azonban nemcsak a közbiztonság javítása. Egy muszlim férfi, Mamut Uszeinov, aki énekesként egy orosz tévéshow-ban is feltűnt, az Al Jazeerának beszámolt az ellene folytatott rendőrségi akcióról, amely a Kotyelnyikiben működő imateremben zajlott. Elmondta, hogy a hatóság célja az volt, hogy rávegyék: menjen az ukrán frontra harcolni. Neki ugyanis orosz útlevele van, és sikerült eddig a besorozást elkerülnie, de a letartóztatásakor válaszút elé állították: vagy börtönbe kerül (bár nem mondták meg neki, hogy miért) vagy katonai szolgálatot vállal az ukrán fronton.
Az Al Jazeera ennek kapcsán arról ír, hogy Moszkva felpörgette a közép-ázsiai migránsokkal szembeni akcióit. A Kreml azért teszi ezt, hogy pótolja a veszteségeit az Ukrajna ellen vívott háborújában. A portál rámutat:
Ám az is igaz: ha valaki vállalja a háborúban való részvételt, akkor könnyen szerezhet pénzt és orosz útlevelet. Moszkva 4160 dolláros összegig is elment már, és gyorsított állampolgársági eljárást ígért közép-ázsiaiaknak, ha a frontra mennek brit hadügyi források szeptemberi közlése szerint. Ezt Putyin tavalyi rendelete szavatolja: ha valaki fél évet szolgál a fronton, megkaphatja az orosz állampolgárságot.
Kezdődik a saría-bankolás Oroszországban
Külföldi hatások nemcsak Közép-Ázsiából érik az oroszországi muszlimokat. Az iráni Mir bank leányvállalata, a Miras pénzügyi társaság például már korábban kérelmezte az orosz központi banknál, hogy elkezdhesse a kísérleti banktevékenységét szövetségi szinten. A cég az iszlám bankolás bevezetésével próbálkozik 2019 óta Tatárföldön, ahol négy éve nyitott képviseletet a Mir Business Bank. A saría, vagyis az iszlám törvényei szerinti pénzügyi szolgáltatások nyújtására készen állnak, mondta a kazanyi (tatárföldi) bankképviselet vezérigazgató-helyettese.
Az orosz törvényhozás jóváhagyása után, augusztusban Putyin aláírta a törvényt, mely lehetővé teszi az iszlám bankolás megvalósíthatóságának felmérését. A kísérleti fázisban már szeptember elseje óta elindultak az irániak bizonyos szolgáltatásai
- Tatárföldön,
- Baskíriában,
- Csecsenföldön
- és Dagesztánban.
Az iráni nyomulás nem véletlen Oroszországban: Teherán fegyvert szállít a Kremlnek az Ukrajna elleni offenzívához.
Az iráni bank megjelenése a két országot sújtó nemzetközi pénzügyi szankciók miatt sem érdektelen. A saría-bankolást ugyanis rubelben és riálban, orosz és iráni valutában bonyolítják majd.
Szorosabb együttműködést szeretne egy orosz professzor, Andrej Bezrukov a kereskedelem terén is. Az MGIMO (Nemzetközi Kapcsolatok Intézete) szakértője a Tehran Timesnak szabadkereskedelmi egyezményt sürgetett Oroszország és Irán között, ráadásul ezt egy „közös gazdasági és technológiai térség” létrehozásával párosítaná.
A professzor kiemelte, hogy mindkét ország komoly befolyást gyakorol a Kaukázusra is (a radikalizálódó észak-kaukázusi muszlimokat erős iráni hatás is érte korábban), megemlítve, hogy a rajtuk kívül álló külső hatalmak beavatkozási kísérletei rendre kudarcot vallottak itt, és várhatóan a jövőben is bukásra vannak ítélve. Szerinte a Dél-Kaukázus jövőjét Irán, Oroszország és Törökország fogja meghatározni. Ezzel persze elkerülte azt a problémakört, amelyet az Oroszországhoz tartozó Észak-Kaukázus muszlim többségű régiói okoztak az elmúlt három évtizedben Moszkvának.
