Sorra jelennek meg az egymásnak ellentmondó hírek arról, hogy valóban leváltották-e az ukrán hadsereg főparancsnokát. Legutóbb a CNN ügyre rálátó forrásokra hivatkozva írt arról, hogy Volodimir Zelenszkij hétfőn egy nyugodt beszélgetésen menesztette Valerij Zaluzsnijt, akinek új állást is kínált, melyet a főparancsnok nem fogadott el (az Economist úgy tudja, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács főtitkári székébe ülhetett volna).
Hétfőn mértékadó ukrán lapok egyszerre élesítették a hírt, miszerint Zelenszkij lemondatta Zaluzsnijt. A hírt parlamenti képviselők szivárogtatták ki, akiket arról tájékoztattak, hogy egy stratégiai fontosságú javaslatcsomag érkezik a védelmi bizottság asztalára. A New York Times egy egykori ukrán tisztviselőre hivatkozva arról írt, hogy Zelenszkij hivatala valóban ki akarta rúgni a hadsereg vezetőjét, de a hír kiszivárgása után visszakoztak, most pedig lassítják a folyamatot. Más verzióban Zelenszkij próbálta rávenni a főparancsnokot, hogy önként távozzon, aminek ő nem tett eleget.
Az ukrán elnöki szóvivő és az ukrán védelmi minisztérium még aznap cáfolta a híreket. Ugyanakkor Mihajlo Podoljak, befolyásos elnöki tanácsadó arra hívta fel a figyelmet, hogy a vezérkari főnököt nem megválasztják, hanem kinevezik.
Az, hogy kenyértörésig jutott-e a legfőbb politikai és katonai vezető közötti konfliktus, továbbra sem világos (a CNN szerint még a hét második felében megtörténhet a hivatalos bejelentés), mindenesetre
Ha hinni lehet a pletykáknak, a legélesebb konfliktus épp Zelenszkij és Zaluzsnij között alakult ki a kudarcba fulladt ellentámadás miatt, amit tovább élezett, hogy a hadsereg vezetője kendőzetlen őszinteséggel fejtegette a nyilvánosságban a nyári műveletek sikertelenségének okait.
A Zaluzsnij körüli balhé érzékeny pillanatban pattant ki. A fronton az oroszok magukhoz ragadták a kezdeményezést, és csigatempóban ugyan, de folyamatosan nyomulnak előre, miközben lassan csordogál az ukránok számára egyre égetőbb nyugati támogatás.
A főparancsnok még Zelenszkijnél is népszerűbb
Decemberben az ukrán sajtóban már arról cikkeztek, hogy Zelenszkij több katonai döntésben is megkerülte a főparancsnokot. Az elnök a vélelmezett összekülönbözésről egy sajtótájékoztatóan azt mondta, munkakapcsolatban vannak a főparancsnokkal.
Ő és a vezérkar felel a harctéri helyzetért. Számos megoldandó kérdés van azon a területen
– fogalmazott.
Tavaly év végére az ukránok csaknem fele (43 százaléka) gondolta úgy, hogy valamilyen nézeteltérés van Zelenszkij és Zaluzsnij között, de csak nyolc százalékuk tartotta komolynak a konfliktust. A többség (35 százalék) csupán átmeneti összezörrenésnek tartotta a dolgot. A felmérést készítő Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMISZ) igazgatója kiemelte, hogy
Zaluzsnij kirúgásának meglehet a politikai ára: a kutatásból kiderül, hogy a Zelenszkijben bízók 72, míg az ukrán elnökkel szemben bizalmatlanok 76 százaléka rosszallná a főparancsnok elmozdítását, aki a kudarcos nyári ellenoffenzíva ellenére is a legnépszerűbb katonai vezető a háború sújtotta országban. Az emberek 92 százalékának bizalmát élvezi, megelőzve a második helyezett Kirilo Budanovot, az ukrán katonai hírszerzés (HUR) főnökét, akit 60 százaléknyian támogatnak (sajtóértésülések szerint neki és Olekszandr Szirszkij vezérezredesnek, az ukrán szárazföldi erők parancsnokának is felajánlották, hogy átveheti Zaluzsnij helyét, de mindketten visszautasították a felkérést).
A főparancsnok népszerűsége még Zelenszkijét is lekörözi. A KMISZ legutóbbi, tavaly december eleji kutatása szerint az ukrán elnök bizalmi indexe egy év alatt húsz százalékot apadt. 2022 decemberében még az emberek 84 százaléka bízott az elnökben, tavaly decemberben már csak 62 százalékuk. Ezzel párhuzamosan minden állami intézmény (kormány, törvényhozás, rendőrség, titkosszolgálat) veszített a népszerűségéből, egyet kivéve: Zaluzsnij hadseregében továbbra is 96 százaléknyian bíznak.
Az elbukott ellentámadás hozta felszínre a feszültségeket
A nyárra tolódott ukrán ellentámadás minimális területszerzéssel ért véget. A katonai és politikai vezetés azzal töltötte a tavalyi év első felét, hogy megfelelő számú embert és felszerelést halmozzon fel, a 2022. őszi sikereik pedig azt igazolták, hogy az ukrán haderő képes lehet a javára fordítani a nyugati haditechnika nyújtotta technológiai fölényt, és mélységi áttörést kierőszakolni. Ez végül nem sikerült, elsősorban azért, mert – vélhetően – alábecsülték az orosz védelmi képességeket. November 1-jén Zaluzsnij – aki ritkán szólal meg a nyilvánosságban – az Economistban egy interjúban és egy esszében is magyarázta a sikertelenség okait. A főparancsnok saját hibájaként említette, hogy azt gondolta, az oroszok gigászi technológiai és emberveszteségei tárgyalóasztalhoz kényszerítik Oroszországot. Mint mondta, az akkor 150 ezres emberveszteség minden más országot a háború befejezésére kényszerített volna (kiszivárgott amerikai titkosszolgálati jelentések szerint az Ukrajnában elesett vagy megsérült orosz katonák száma tavaly decemberben 315 ezernél járt).
„Először azt hittem, valami baj van a parancsnokainkkal, ezért néhányukat lecseréltem. Aztán arra gondoltam, hogy talán a katonáink nem állnak készen a feladatra, ezért új dandárokat vontam be a támadásba” – magyarázta Zaluzsnij, aki szerint rövid távon valószerűtlen, hogy vissza tudnak térni ahhoz a manőverező hadviseléshez, melynek a harkivi és herszoni sikereiket köszönhetik. Zaluzsnij végkövetkeztetése az, hogy
„A legnagyobb kockázata a lövészárok-háborúnak az, hogy évekig elhúzódhat, és kimerítheti az ukrán államot” – fogalmazott. A patthelyzet megtöréséhez és az ukrán kezdeményezés visszaszerzéséhez Zaluzsnij a drón- és az elektronikai hadviselés, a légvédelem, az aknamentesítés, valamint a robotika alkalmazása terén erősítene.
Nem tudhatjuk, hogy Zaluzsnij kilépése a nyilvánosság elé egy átfogó, politikai stratégia része volt-e (például azért, hogy így helyezzenek extra nyomást a Nyugatra), de
A politikai és katonai vezetés között kiéleződő konfliktusról árulkodott az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetőjének, Ihor Zsovkának az elítélő nyilatkozta, amelyben kifejtette, hogy szerinte Moszkvában alaposan végigolvasták és kijegyzetelték Zaluzsnij dolgozatát. Elmondása szerint a cikkek publikálása után sorra kapta a hívásokat a szövetséges országokból, hogy valóban állóháborúvá alakul-e a konfliktus, márpedig, mint mondta, aligha az volt a főparancsnok célja, hogy pánikközeli helyzetet idézzen elő.
Zelenszkij ennél visszafogottabban nyilatkozott, elismerve, hogy valóban kimerültek és fáradtak az ukrán frontkatonák, de állóháborúról szó sincs.
Miért rúghatták ki Zaluzsnijt?
Az egyik magyarázat szerint az általános bizalomvesztés mellett Zaluzsnij növekvő népszerűsége is közrejátszhatott a menesztésében. Nem ritka, hogy háborús katonai vezetők a harcok után fontos politikai pozícióra törnek, márpedig ukrán politikai elemzők szerint Zaluzsnij erős kihívója lehet Zelenszkijnek, amint a hadiállapot miatt lefújt elnökválasztás megrendezése újból napirendre kerül (megjegyezve, hogy a vezérkari főnök korábban sosem beszélt arról, hogy politikai ambíciói lennének).
A Washington Post kormányközeli forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a hétfői megbeszélésen a felek az idei évre tervezett mobilizáció ügyében különböztek össze. Zaluzsnij állítólag félmillió új katonát szeretne látni a hadsereg soraiban, amit Zelenszkij az egyenruhák, a fegyverek, a kiképző létesítmények és a források szűkössége, valamint a toborzás nehézségei miatt nem tartott megvalósíthatónak – a sorozás politikai költségeiről nem szólva. Erre Zaluzsnij azzal kontrázott, hogy már így is emberhiánnyal küzd a hadsereg, miközben az oroszok 400 ezer sorkatonát terveznek mozgósítani az idén.
A másik éles vitapont állítólag az volt, hogy a kijevi politikai vezetés egy ideje nem tud olyan mértékű katonai támogatást kifacsarni a nyugati szövetségesekből, amire Zaluzsnijnak szüksége lenne. Az Európai Tanács csütörtökön – Orbán Viktor vétója miatt hathetes késéssel – tudott megállapodni az 50 milliárd eurós segélycsomagról, Washingtonban pedig a republikánusok késleltetik a 63 milliárd dolláros támogatásról szóló kongresszusi döntést.
Ezt látszik megerősíteni Zaluzsnij csütörtökön megjelent újabb írása. A CNN-en publikált esszéjében kifejti, hogy
Írásában a Zelenszkij-kabinetnek is üzent, mondván: az ukrán állami intézmények nem hajlandók olyan népszerűtlen intézkedéseket hozni, melyek érdemben javíthatnának fegyveres erők létszámán.
A legfontosabb szövetségeseink támogatásának csökkenésével kell megküzdenünk
– írta Zaluzsnij, aki az olcsó és hatékony drónok gyártását és a kiberhadviselés felpörgetését javasolja, amíg nem sikerül felzárkózni az oroszokhoz élőerőben. Ezek az eszközök, írja Zaluzsnij, már most is lehetővé teszik a parancsnokok számára, hogy valós időben, éjjel-nappal, időjárási körülményektől függetlenül figyelemmel kísérjék a harctéri helyzetet, és úgy tudnak velük a frontvonalak mögötti mélységben csapást mérni, hogy közben nem kockáztatják ukrán katonák életét.
A katonai célpontok támadása mellett a pszichológiai hadviselésben és az orosz gazdasági képességek rombolásában lépne előre a főparancsnok, aki szerint „a harctéri műveletek átfogó újratervezésére” és „az elavult, sztereotipikus gondolkodás elhagyására” lenne szükség. Az új rendszer létrehozása Zaluzsnij szerint mindössze öt hónapba telne. Az, hogy erre Zaluzsnijnak vagy utódjának lesz-e lehetősége, napokon, de lehet, hogy órákon belül kiderül.
