Az elmúlt években a kábítószer-kereskedelem olyan jövedelmező üzletté vált Irakban, hogy az a fegyveres csoportok és befolyásos politikai és törzsi erők felügyelete alá került, akik a nyereségre támaszkodva igyekeznek megőrizni saját befolyásukat.
Irak tranzitútvonalként működik a Szaúd-Arábiába, Kuvaitba és más Öböl-menti államokba tartó iráni, afgán és pakisztáni kábítószer számára. Azonban egyes kábítószerfajtákat nemcsak szállítanak, hanem gyártanak is a közel-keleti országban, és a legnagyobb kereskedők tevékenysége felett – a befolyásos politikai pártokkal és fegyveres milíciákkal való kapcsolataik miatt – a hatóságok részben szemet hunynak. Ezek az Irán-barát milíciák a baszrai Salamcse határátkelőt – amely Dél-Irakot köti össze Iránnal – a kábítószer-kereskedelem tranzitpontjává tették.
Biztonsági és egészségügyi tisztviselők szerint a drogok iránti növekvő kereslet olyan veszélyes helyzetet teremtett, amelyet a hatóságok nem tudnak kezelni forráshiány miatt. Zijád al-Kajszi ezredes, az iraki Belügyminisztérium Kábítószer-ellenes Igazgatóságának szóvivője azt nyilatkozta, hogy a kábítószer-használat és -kereskedelem növekvő jelensége
olyan problémává vált, amely minden féltől – még a nemzetközi közösségtől is – együttműködést igényel.
Az iraki kormány gyengesége miatt a milíciák ellenőrzik a biztonsági környezetet, miközben aktívan részt vesznek a kábítószer-kereskedelemben és védik a csempészeket. Egyes elemzők Iránt hibáztatják ezért, azzal érvelve, hogy a perzsa ország manipulálja a kábítószer-kereskedelmet, hogy elvonja az iraki fiatalok figyelmét a nemzeti ügyekről, és pénzügyi forrásokat teremtsen a hozzájuk lojális milíciák irányításához.
Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala, illetve egyes szakértők szerint a metamfetamin számít jelenleg a legveszélyesebb és legelterjedtebb drognak Irakban. A metamfetamin egy stimuláns, amelyet először az első világháború előtti Németországban szintetizáltak, majd a japánok finomítottak a második világháború során, amikor a katonák hosszú órákon át való ébren tartására használták. A hivatal egy 2021. júniusi jelentésében figyelmeztetett, hogy míg korábban Iránból csempészték be ezt a fajta kábítószert, mostanra már Irakban állítják elő titokban. A jelentés szerint ez elsősorban a déli határ menti kormányzóságokban fordul elő, például Baszrában és Majszánban.
A szakemberek a kábítószerek iraki terjedésének fő okait tekintve
- a gazdasági tényezőket,
- a munkanélküliséget,
- a különféle háborús traumákat,
- a pszichológiai válságokat,
- a gyenge vallási meggyőződést,
- a család,
- valamint a társadalmi és oktatási kontroll hiányát nevezik meg.
Ezzel kapcsolatban Inász Karím, a Drug Free Iraq szervezet elnöke elmondta, hogy Sőt, elmondása szerint a legtöbb drogot fogyasztók 15 és 35 év közöttiek, de az addiktológiai központokban tartózkodók többsége 17 és 25 év közötti. Karím szerint a jogi szankcióktól és a társadalmi megbélyegzéstől való félelem megakadályozza, hogy a függőséggel küzdő emberek kezelést kérjenek. Kitért a „drogos kávézók” elterjedtségére is, ahol a vízipipákat drogokkal töltik meg, a vásárló tudta nélkül.
Az iráni helyzet
Irán a 19. század végére a világ egyik legnagyobb ópiumexportőrévé vált, miután egy kormányzati döntés értelmében a korábbi búzaföldeken mákvirágot kezdtek termeszteni. (Ez a döntés jelentős mértékben hozzájárult az 1870 és 1872 közötti nagy iráni éhínséghez, ami 1,5 millió ember életét követelte.) A kormányzati támogatást élvező ópiumexport az állam adóbevételeinek egyik fő forrásává vált. Az iráni ópiumexport egy része azonban legális volt. A nemzetközi megállapodások értelmében ugyanis Irán 1929 és 1955 között a globális orvosi ópiumszükséglet 25 százalékát elégítette ki. Az ópiumtermesztés állami támogatásának növekedésével együtt az ópiumfüggőség is egyre inkább elterjedt az országban.
Napjainkra sem javult a helyzet. Egy 2014-es, összesen 180 000 (35 és 70 év közötti) személy bevonásával készült felmérés szerint az iráni lakosság 2,7 százaléka, azaz kétmillió iráni esetében napi rendszerességű volt valamely kábítószer használata. Az adatfelvétel idején a kábítószerfogyasztás elsősorban az Afganisztánnal határos tartományokban élő alacsonyabb társadalmi és gazdasági státuszú rétegekre volt jellemző. A felmérés eredményét a WHO 2019-es adatai is alátámasztják: a szervezet szerint Annak ellenére, hogy a kábítószerfogyasztással kapcsolatos problémák Iránban nem új keletűek, az iráni hatóságok a közelmúltban újabb súlyos problémával találták szemben magukat, ami nem is a kábítószerhasználat mint jelenség létezésével, hanem annak mértékével kapcsolatos.
A kábítószer-fogyasztás elmúlt években tapasztalható emelkedése számos tényezőhöz köthető. Iránt egy közel 1000 km-es határszakasz köti össze az évtizedek óta a világ legnagyobb illegális ópium- és herointermelőjének számító Afganisztánnal. A becslések szerint a világ ópiátfogyasztóinak 80 százalékát ellátó országban 2016 és 2017 fordulóján felfedezték a metamfetamin előállításának egy korábbinál sokkal költséghatékonyabb módját. Az Afganisztánban előállított metamfetamin mennyisége évről-évre nő, melynek döntő többségét exportálják, de a mélyülő humanitárius válság miatt egyre nagyobb a belső felhasználás is.
A metamfetamin-piac rohamos növekedése aggodalmat kelt a nyugati szakértők és tisztviselők körében, hiszen a tálibok vezette Afganisztánban végbemenő változások rövidtávon is minden bizonnyal jelentős hatást gyakorolhatnak az európai és amerikai kábítószerpiacokra. A legfontosabb kérdés, hogy Európa az Afganisztánban előállított metamfetamin fogyasztói piacává válik-e.
Súlyos büntetések
Az iraki törvények alapján börtönbüntetéssel vagy kivégzéssel sújtják a drogkereskedőket. Azok a személyek, akik tiltott szereket használnak, birtokolnak vagy szállítanak, akár három évig terjedő börtönbüntetést és 5-10 millió iraki dinár (kb. 1,3 – 2,6 millió forint) pénzbírságot is kaphatnak.
Ez a hozzáállás viszont félelmet kelt az ország növekvő számú kábítószer-használói körében, és széles körben elterjedt letartóztatásokhoz vezet, de alig vagy egyáltalán nem kínálnak lehetőséget a függőség problémájának tényleges kezelésére. Az iráni kormány is hasonlóan áll a kérdéshez, ugyanis a perzsa országban mind a fogyasztókat, mind a kereskedőket kivégzéssel sújtják.
Irak és Irán 2023 áprilisában a hidropolitikai kérdések mellett a kábítószer-ellenes küzdelem területén is fontos megállapodást kötött, továbbfejlesztve a meglévő különleges és stratégiai kapcsolataikat. Ebrahim Raiszi iráni elnök Abd al-Latíf Rasíd iraki elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján a következőt mondta:
Ha Irán nem tenne a kábítószerkereskedelem ellen, akkor a drogok elárasztanák Európát.
Továbbá hozzátette, hogy Irán a kábítószer elleni küzdelem élvonalába tartozik, valamint e téren kiemelkedő sikereket ért el, azonban ezt a teljesítményt a nemzetközi közösség és különösen az ENSZ nem méltatja megfelelően. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a szervezett bűnözés és a drogkereskedelem visszaszorítása érdekében elengedhetetlen a régió országainak szoros kooperációja.
Az iraki elnök is hasonlóan nyilatkozott, aki szerint: „a kábítószerek kereskedelme elleni küzdelem terén is kiemelt fontosságot kell tulajdonítanunk az együttműködésnek, mivel ez egy olyan csapás, amely az embereket pusztító rákká változott.”
Ennek ellenére iraki tisztviselők szerint a kábítószer-kereskedelem virágzik, és nemrégiben elmondták, hogy a drogok (Crystal, Captagon tabletták és a hasis) csaknem 90 százaléka az Iránnal közös keleti határon keresztül jut Irakba, tekintettel a gyenge határőrizeti tevékenységre, valamint a mocsaras területek és nem hivatalos átkelők miatt kialakult biztonsági résekre.
Szakértők szerint a probléma leküzdése érdekében összehangolt erőfeszítésekre lesz szükség az államok egészségügyi, oktatási és jogi intézményei részéről. A kormányzati szerveknek átfogó stratégiát kell elfogadniuk, amelybe számos érdekelt felet és kulcsszereplőt kell bevonniuk. Az iraki és iráni médiának is foglalkoznia kell a témával, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a kérdésre és annak kiváltó okaira. Azonban, amíg nem tisztázott a két ország egyes politikai szereplőinek érintettsége a kábítószerek terjedésével kapcsolatban, addig szinte lehetetlen lesz érdemi változást elérni.
A cikk szerzői Tárik Meszár és Kmeczkó Sára a Migrációkutató Intézet munkatársai.
