Javier Milei piaci fundamentalista, populista közgazdász kapta a legtöbb szavazatot az argentin előválasztáson. A térségben egyedülálló módon az argentinok arról is dönthetnek, ki vehet részt az elnökválasztás első fordulóján. Ehhez a 22 jelöltnek legalább a szavazatok 1,5 százalékát kell megszereznie, miközben a hagyományos, nagy pártok színeiben többen is indulnak, ők így a jelöltjük kilétéről döntöttek.
A szavazásra jogosultak 70 százaléka (csaknem 24 millió választó) járult az urnákhoz. A voksoláson borult a papírforma: a Bolsonaro- és Trump-rajongó Milei a várakozásokat felrúgva a voksok 30 százalékát megszerezte, ezzel jobb eredményt ért el, mint a legnagyobb parlamenti erőnek számító jobboldali ellenzék és a baloldali kormánypártok aspiránsai, akik 28-, illetve 27 százalékon végeztek.
Latin-Amerikán az elmúlt négy-öt évben baloldali hullám söpört végig, ám most úgy tűnik, hogy a térség negyedik legnépesebb országában egy szélsőségesen államellenes jelölt a legnépszerűbb. A libertariánus Milei eltörölné a vágtató inflációt megfékezni képtelen jegybankot, és teljes dollarizációt vezetne be. Nem ez az egyetlen meredek terve:
Milei nem az első jobboldali populista elnökjelölt Latin-Amerikában, de hatalomra jutni idáig keveseknek sikerült. Brazíliában Jair Bolsonarónak egy ciklus erejéig összejött (ez részben az utódjául újra megválasztott baloldali Lula 2018-as eltiltásának köszönhető), a bandákkal leszámoló, salvadori Nayib Bukele pedig egyre népszerűbb a térségben, de ők inkább számítanak kivételnek. Tavaly a kolumbiai elnökválasztáson meglepetésére Rodolfo Hernández jutott a második fordulóba. Ő volt az a TikTokon kampányoló ingatlanmogul, aki „nagy német gondolkodónak” nevezte Hitlert, és polgármestereként kamerák előtt pofozott fel egy önkormányzati képviselőt. Chilében sikerrel vette az első kört José Antonio Kast, aki áhítattal beszélt Augusto Pinochet juntájáról, de az elnökséget végül elbukta. Velük szemben Milei egyelőre győzelemre áll. Az előválasztás előtt még 20 százalék körül eredményt jósoltak neki, mára viszont egyre több közvélemény-kutató tartja favoritnak.
Mindkét nagy párt elvesztette a hitelét
Argentínában amikor az előző piacbarát elnök elhagyta a hivatalát, egy másfél évnyi recesszióval gyötört társadalmat, összeomló nemzeti valutát, növekvő munkanélküliséget, kritikus mértékű elszegényedést, rekordszintű IMF-hitelt, valamint 55 százalékos inflációt hagyott örökségül. Most a szinte biztosan távozó balközép kormány recesszióba hajló gazdaságot, összeomló nemzeti valutát, újból növekvő munkanélküliséget, kritikus mértékű elszegényedést, és 115 százalékos éves inflációt hagy hátra, ráadásul továbbra is a Nemzetközi Valutaalap történetének legnagyobb hitelét nyögik. Pedig 2019-ben a peronista-baloldali szövetség még akkorát nyert, hogy második fordulót sem kellett tartani. Alberto Fernández sikere az egyik első jele volt Latin-Amerika balra fordulásának, azóta pedig Peru, Chile, Kolumbia és Brazília is baloldalira cserélte piacpárti elnökét (igaz, a perui kísérlet csak tavaly decemberig tartott). Fernández az újraválasztására már nem is pályázik. Elnökségéről a 2021-es félidős választáson határozott véleményt mondtak a szavazók: a peronisták negyven év után veszítették el a többségüket a szenátusban. Így a kormánypárti koalíció elnökjelöltje a mostani gazdasági miniszter, Sergio Massa lett.
Fernandéznek szerencséje sem volt, hiszen hivatali ideje alatt ütött be a koronavírus-járvány, miután megválasztása után alig félévvel csődöt jelentett Dél-Amerika harmadik legnagyobb gazdasága – történelmi során immár kilencedszer. Ennek ellenére a Covid okozta sokk után gyorsabban helyreállt a gazdaság, mint várták, de a bajok azóta ismét elszaporodtak.
Argentínát tavaly történelmi aszály sújtotta. Amióta (1961 óta) időjárási adatokat gyűjtenek az országban, ilyen súlyos szárazságot sohasem tapasztaltak. Ebből a 2022 és 2023 között lecsapó, legalább nyolc hőhullám és a La Nina jelenség is kivette a részét (ez az időszakosan ismétlődő Déli Oszcilláció egyik szakasza, amely lehűti Dél-Amerika nyugati partjainál a Csendes-óceán vízfelszínét, és meleg, száraz időjárást okoz a kontinens belsejében). Argentína Dél-Amerika vezető búza- és a világ első számú szójaexportőre, emellett a harmadik legnagyobb kukoricaszállító a világon. Gazdasági teljesítményét nagyban befolyásolja a mezőgazdaság. A keleti vagy nedves pampán – amelyet Argentína éléskamrájának is hívnak, mivel itt koncentrálódik a mezőgazdasági termelés közel 70 százaléka – tavaly 50 millió tonnával kevesebb szóját, kukoricát és búzát állítottak elő. Emellett nagy területen pusztítottak erdőtüzek. Ezt követően az árak az egekbe szöktek:
Rohamosan csökkenni kezdett a devizatartalék, ezért szigorú valutakontrollt vezetettek be, rengeteg termék árát befagyasztották, továbbá magasabb importadót vetettek ki a vállalkozásokra, hogy feltöltsék a dollárállományt.
Egyelőre katolikus, de szerinte Ferenc pápa gonosz és baloldali, ezért inkább zsidó lenne
Mára az argentin lakosság 43 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Az elnökválasztást rendkívül feszült környezetben rendezik meg, amit az is jelez, hogy tavaly ősszel Cristina Fernández de Kirchner alelnök ellen sikertelen merényletet kíséreltek meg.
Ekkor tűnt fel a színen Javier Milei, akit sokáig nem tartottak számon komoly jelöltként, ám úgy tűnik, sikerült meglovagolnia a választók dühét és elégedetlenségét.
This is Javier Milei's official campaign closing event for the argentinian presidential primary election. pic.twitter.com/TNKekjNTjK
— Crazy Ass Moments in LatAm Politics (@AssLatam) August 9, 2023
Az 52 éves Milei-t rendezetlen haja miatt „Parókának” (Peluca) becézik, öltöny helyett bőrdzsekit hord, nagygyűlésein rockdalokat énekel, amihez egy Rolling Stones tribute-zenekar frontemberként szerzett tapasztalatot. Fiatalon egy másodosztályú focicsapat kapusa volt, később közgazdaságtant tanult Buenos Airesben. Több könyvet írt a témában: A libertárius út és Az infláció vége címmel. Hírnevét televíziós szerepléseinek köszönheti, melyek során a dühös, extravagáns közgazdász szerepében ostorozta a „politikai kasztot”.
Emellett zavarba ejtő részletességgel beszél szexuális preferenciáiról. Elmondása szerint
„Nem kérek elnézést azért, mert péniszem van” – szögezte le az egyik könyvbemutatóján. A házasságban nem hisz, mondván, akkor az ember nap mint nap „ugyanazt a terméket fogyasztja”. Milei-nek ennek megfelelően sem felesége, sem állandó partnere nincs, megválasztása esetén a húgát nevezné ki a first lady-nek. Egyébként mindemellett hívő katolikus, de lehet, hogy már nem sokáig, ugyanis honfitársát, Ferenc pápát a „kommunizmus megtestesülésének” tartja.
A katolikus egyházfővel, akit gonosznak és balos szélhámosnak is hívott már, annyira nincs kibékülve, hogy fontolgatja az áttérést a zsidó hitre. Elmondása szerint rendszeresen tanulmányozza a Tórát, vezetői stílusát Mózeséhez hasonlítja, ám attól tart, hogy zsidóvá válása esetén a sabbat nem lenne összeegyeztethető az elnöki hivatással. Ígéretet tett arra is, hogy a tel-avivi nagykövetséget Jeruzsálembe költözteti.
Minden rossz forrása: az Állam
Ismertségét meglovagolva 2021-ben indult az argentin parlamenti választáson, amelyen képviselőnek választották. Ezt megelőzően semmilyen köztisztséget nem viselt. Októberben a képviselőház felét és szenátus harmadát is újraválasztják. Pártja, a Libertad Avanza (A szabadság előretör) a várakozások szerint a 257 tagú képviselőházban 40, a 72 tagú szenátusban nyolc székkel számolhat. Vagyis várhatóan nem tudja annyival növelni a mandátumarányát, hogy többséget szerezzen.
Az önmagát anarchokapitalistaként és „az állam ellenségeként” azonosító jelölt korábban a minarchista nézetrendszer mellett is hitet tett. E szerint az állami funkciókat addig kellene visszametszeni, hogy a központi hatalom csak a közbiztonságért és az igazságszolgáltatásért feleljen. Szélsőséges antietatizmusát mindennél jobban kifejezi, hogy az államnál még a maffiát is vonzóbbnak tartja, mivel az „alkalmazkodik, nem hazudik és felveszi a versenyt”.
Az állam az ellenség, az adózás a rabszolgaság újragondolása. A liberalizmus azért jött létre, hogy megszabadítsa az embereket az uralkodók elnyomásától, esetünkben az államtól
– vallja Milei, aki nemcsak a jegybankot szüntetné meg (és tenné hivatalos fizetőeszközzé a dollárt), hanem megvágná a közkiadásokat (hosszútávon elkaszálva az állami oktatást és egészségügyet), és a kormányzati struktúrát is áramvonalasítaná. Egyebek mellett a kulturális-, a környezetvédelmi-, a munkaügyi és az oktatási minisztériumot is megszüntetné, ahogy a női egyenjogúságért és nemi sokszínűségért felelős tárcát is.
Javier Milei, argentinian presidential candidate, shows in an eccentric manner which ministries (like Health and Education) he would abolish if elected. pic.twitter.com/p8Bx3Jg4rX
— Crazy Ass Moments in LatAm Politics (@AssLatam) August 7, 2023
Milei erősen Amerika- és Izrael-párti, Kínával, az ország második legnagyobb kereskedelmi partnerével viszont szakítana. „Nem üzletelek kommunistákkal” – zárta rövidre a kérdést. Nem számíthatnak gördülékeny együttműködésre a szomszédos országok sem, hiszen a többségüket baloldali kormányok vezetik. Lula visszatérése óta igyekezett élénkíteni az együttműködést Argentínával: Brazília a BRICS-országok közé is meghívta. Ezt Fernandéz elnök üdvözölte, de Milei megválasztása szinte biztosan kettétörné a jó viszonyt (elég arra gondolni, hogy a BRICS éppen most készül új valutával ellensúlyozni a dollár túlterjeszkedését). Milei hangsúlyozta, hogy szocialistákkal számára nem elképzelhető a partnerség, és mivel korábban Gabriel Boric chilei és Joe Biden amerikai elnököt is szocialistának nevezte, egyelőre nem igen látni, hogy kivel lépne szövetségre.
A szabadságjogok terén esete válogatja, hogy megengedő vagy szigorú álláspontot képvisel. Nemcsak a melegházasságot és a kábítószerek legalizálását támogatja, de a gender megválasztását („Szeretnéd magad pumaként azonosítani? Tégy így, nekem mindegy!”) és az önkéntes szervkereskedelmet is („A testünk a saját tulajdonunk”). Az abortusz szabályozását viszont felülvizsgálná. Argentínában a művi terhességmegszakítást csak 2020-ben legalizáltak, ám Milei ismét szigorítana, és csak akkor engedélyezné, ha az anya élete veszélyben van. „Én az életet védem: a biológia szerint az élet a fogantatással kezdődik” – hangsúlyozta.
Milei az ország autokratizációjával kapcsolatos félelmeket is felerősítette. Alelnökjelöltnek azt a Victoria Villarruét választotta, aki Jorge Rafael Videla tábornok diktatúrájának hírhedt apologétája: tagadja, hogy a junta regnálása alatt tízezrek tűntek volna el. Pártja az emberi jogi jogsértésekért bíróság elé állított egykori katonatiszteket védi, akiknek a diktatúra bukása után nem katonai, hanem polgári bíróság előtt kellett felelni. Milei elmondása szerint kormányában Villarrue a biztonság- és védelempolitikáért felelne.
Nem fogadta jól a piac a piaci fundamentalista győzelmet
Milei váratlan előválasztási sikere nagy hullámokat vert az argentin pénz- és tőkepiacokon. Nem úgy fogadták a hírt, mintha a befektetések Mekkája nyílna hamarosan Argentínában: a peso lényegében összeomlott, újabb 18 százalékkal gyengült a dollárhoz képest, így a jegybank kénytelen volt nagyot emelni az irányadó kamaton.
Az argentinok október 22-én – Milei születésnapján – járulnak első körben az urnákhoz. Ahhoz, hogy az első fordulóban eldőljön a verseny, a győztesnek a szavazatok legalább 45 százalékát kell megszereznie. Abban az esetben viszont, ha a nyertes tíz százalékot ver a második helyezettre, elég megugrania a 40 százalékos küszöböt. Amennyiben ez egyik jelöltnek sem sikerül, november 19-én második fordulót rendeznek.
Az idei előválasztás az elmúlt ciklusokhoz képest zavarosabb képet mutat: mindössze pár százalék volt a különbség a három jelölt között, és mivel 22 indulóra lehetett voksolni, a szavazatok elaprózódtak. Ezzel szemben négy éve már augusztusban sejteni lehetett, hogy visszatér a baloldal, hiszen Fernández a szavazatok több mint 47 százalékát megszerezte, és 16 százalékpontos előnnyel fordult rá az elnökválasztásra. Ráadásul Milei szűk előnyénél nagyobb hátrányt is ledolgoztak már. 2015-ben a jobbközép Mauricio Macrira az augusztusi előválasztáson még nyolc százalékpontot vertek a peronisták, októberben, az elnökválasztás első fordulóján már csak pár százalékkal kapott ki, a novemberi második körben pedig győzni tudott.
