Soha nem szabadna halálbüntetést kiszabni olyan nem erőszakos magatartásformákért, mint a hitehagyás, az istenkáromlás, a boszorkányság, a házasságtörés, illetve az azonos neműek közötti kapcsolat
– olvasható abban a tavaly októberben kiadott ENSZ-főtitkári jelentésben, amelyet a halálbüntetések alkalmazásra vonatkozó moratórium érdekében adtak ki. A jelek szerint azonban ennek nem sok foganatja volt: Iránban épp hétfőn akasztottak fel két férfit az iszlám szent könyve, a Korán állítólagos elégetése, továbbá vallásellenes tartalmak terjesztése miatt.
A Korán-égetéssel elkövetett blaszfémia azonban nemcsak egyes – többnyire – közel-keleti országban járhat súlyos következményekkel, hanem éppenséggel Európában is. Ismert, hogy Törökország hónapok óta arra hivatkozva blokkolja Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálását, hogy egy dán-svéd kettős állampolgárságú szélsőjobboldali aktivista, Rasmus Paludan januárban egy stockholmi tüntetésen nyilvánosan elégette a Korán egy példányát, majd pár napra rá megismételte ezt a cselekedetét Koppenhágában egy mecset és a dániai török nagykövetség előtt. Az iszlámellenes nézeteiről ismert aktivista a szónoklatában azt mondta:
Ha valaki szerint nem kell a szólásszabadság, máshol kell élni.
A svéd törvények egyébiránt egyáltalán nem tiltják az istenkáromlást, mivel a svéd társadalomban már hosszú ideje gyakorolt általános elv, hogy a vallást magánügynek kell tekinteni. Az istenkáromlást tiltó törvényt 1949-ben eltörölték, ezt a vallásbékéről szóló törvény váltotta fel, amely a korlátozás enyhébb formája volt, és kifejezetten a vallásgyakorlókat védte. 1970-ben ezt a törvényt is hatályon kívül helyezték, és új jogszabályt vezettek be a „meghatározott embercsoportok elleni izgatásról”. Ez a törvény faj, bőrszín, nemzeti vagy etnikai származás, hit vagy szexuális irányultság alapján védi a kisebbségi csoportokat, és leginkább antiszemita vagy homofób támadások esetén alkalmazzák.
Meglepő tény ugyanakkor, hogy egy 2019-ben megjelent átfogó tanulmány szerint a világ százkilencvennyolc vizsgált országa közül hetvenkilencben volt szabályozás az istenkáromlásra, vagyis az országok közel negyven százalékában. Huszonkét országban túl ezen szankcionálták a hitehagyást is. Az istenkáromlást kriminalizáló országokban a büntetések széles skálán mozognak a pénzbírságtól kezdve a börtönbüntetésen át egészen odáig, hogy egyes esetekben a blaszfémiát korbácsolással, illetve halálbüntetéssel is szankcionálhatják.
Jelenleg a világon hat államban sújthatják halálbüntetéssel önmagában már a hitehagyást is. Ezek
- az Egyesült Arab Emirátusok,
- Jemen,
- Malajzia,
- a Maldív-szigetek,
- Katar
- és Szomália.
A blaszfémiát több helyen Európában is büntetik
A szólásszabadság és a vallásos hagyományok tiszteletének szembeállítása kérdésében nehéz lenne igazságot tenni. Ez leginkább azért van így, mert kulturális, világnézeti ügyről van szó. Szekuláris társadalmakban a felvilágosodás hatására a véleménynyilvánítás és a szólás szabadsága fokozatosan a legfontosabb védendő értékek egyikévé vált. Az emberi szabadságjogok kiterjesztése a nyugati társadalmak életmódjának vitathatatlan alapja lett. Ennek hatására mostanra például a legtöbb európai országba hatályon kívül helyezték az úgynevezett blaszfémiatörvényeket – igaz, több helyen csak a közelmúltban.
Dániában például csak 2017-ben sikerült parlamenti többséget szerezni ehhez, közvetlenül azelőtt, hogy egy akkor negyvenkét éves férfit blaszfémiával vádoltak meg, amiért még 2015-ben lefilmezte magát Korán-égetés közben, majd a videót feltette a Facebookra. A John Salvesen néven posztoló férfi ügyvédje egyébként épp az idén Koránt égető aktivista, Rasmus Paludan volt, aki azzal érvelt, hogy a védence „önvédelemből” égette el a Koránt.
A 2019-es tanulmány szerint azonban Európa tizennégy országában valamilyen módon így is szabályozzák a blaszfémiát. Lássunk is néhány példát ezek közül.
Ausztriában a blaszfémia mai is a büntető törvénykönyv részét képezi, és hat hónap elzárással vagy pénzbüntetéssel sújtható. Az Európában hatályos szabályok nagyrészt azonban nem magát az istenkáromlást büntetik, hanem azt, ha valaki a vallásgyakorlásra, vallási közösségekre tesz sértő megjegyzéseket vagy sértő cselekményeket hajt végre.
Németországban három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbírsággal büntetendő, aki nyilvánosan vagy tartalom terjesztésével mások vallási vagy világnézeti meggyőződésének tartalmát a köznyugalmat megzavaró módon sérti.
Görögország különös eset, mert a blaszfémiatörvény korábban csak az ortodox egyházat védte, de már korábban beszüntették az alkalmazását, majd kivezették. 2019-ben az istenkáromlásra vonatkozó passzust a papíron radikális baloldali Sziriza-koalíció vezette volna vissza, de a közfelháborodás miatt végül is elálltak ettől. Olaszországban a nyilvános istenkáromlás ma is „közigazgatási szabálysértésnek” minősül, és pénzbírsággal büntetik. Blaszfémiatörvényt itt először 1930-ban vezettek be Mussolini alatt, de 1999-ben legalább a büntető törvénykönyvből törölték az istenkáromlást. Istenség vagy vallási jelképek gyalázása miatt ma közigazgatási bírság jár, és ugyanez vonatkozik a halottgyalázásra is.
Lengyelországban tavaly áprilisban a kormánykoalíció tagja, az Egységes Lengyelország Párt három év börtönbüntetést javasolt arra az esetre, ha valaki megszakít egy szentmisét. A hatályos lengyel törvények szerint azonban a „vallási érzelmek megsértése az istentisztelet tárgyának vagy helyszínének megsértése” eddig is bűncselekménynek minősült, amely két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. A szigorító javaslatot azzal indokolták, hogy főleg LMBTQ felvonulásokon voltak sértő incidensek – például amikor Szűz Máriát és Jézust szivárványos glóriával ábrázolták. A teljes abortusztilalom elleni széleskörű tiltakozások során pedig néhány tüntető templomi szertartásokat zavart meg.
Istenkáromlás, iszlám és iszlamizmus
A blaszfémiát ma nagyrészt közel-keleti és afrikai országokban szankcionálják. Sok országban, így például Pakisztánban az istenkáromlást még a gyarmati időkből megmaradt törvények rendelik büntetni, de sok helyen inkább az a helyzet, hogy a drákói szigor egy politikai fordulat következményeként jelent meg. Ezek közül a legtöbb helyen az utóbbi bő fél évszázadban éppen a balul elsült nyugatias modernizációs kísérletek ellenében bontakoztak ki újfajta politikai mozgalmak. Ezek a vallást használják fel eszközként a politikai hatalom stabilizálására, és számos helyen sikeres iszlamista politikai rendszereket hoztak létre; például Iránban, Pakisztánban, de az utóbbi időben – meglehetősen szélsőséges formában – Afganisztánban is. Recep Tayyip Erdogan török elnök politikája szintén erősen iszlamista karakterű.
Ezek a politikai elképzelések azonban – annak ellenére, hogy erősen támaszkodnak a vallásos, többnyire elmaradott vidéki lakosságra – korántsem a hagyományos vallásosság alapjain állnak. Közös bennük, hogy a modern nyugati eszmékkel, például a marxizmussal és a nacionalizmussal szemben határozzák meg magukat. Az iszlamista gondolatkör veszélyeire leginkább az olyan szélsőséges szervezetek mutatnak rá, mint az al-Káida vagy az Iszlám Állam tevékenysége. Ugyanakkor mérsékelt irányzatai is vannak, amelyek társadalomjobbító szándékukat megőrizve akár jótékony hatással is lehetnek bizonyos társadalmakra.
Hogy az iszlamista mozgalmak mennyire modern alapokon állnak, azt jól mutatja, hogy az iszlamizmus legfontosabb alapműveinek szerzői jórészt nyugatos műveltségű értelmiségiek voltak. Ilyen szerző volt az 1966-ban kivégzett Szajjid Kutb egyiptomi író, költő, aki a Muszlim Testvériség fő ideológusa volt. Az ő művei művei jelentős hatást gyakoroltak az al-Káida vezetőire is. Az iráni síita iszlamizmus egyik nagy teoretikusa, Dzsalal Al-e Ahmad szintén korának ünnepelt regényírója volt, aki marxistaként kezdte pályafutását. Fő művét, a Gharbzadegi című könyvet (magyarul körülbelül: A nyugat pestise) viszont már a konzervatív fordulata után írta, és a benne foglaltak erősen hozzájárultak ahhoz, ahogyan az iráni állam ma is működik.
Néhány kiugró eset az elmúlt évekből
A hétfőn kivégzett két iráni férfit azzal vádolták meg, hogy iszlámellenes tartalmakat terjesztettek. Az egyik férfi telefonján egy Korán-égetést bemutató videót találtak. A másik férfi – aki a bíróság szerint együttműködött vele – a vádak szerint tizenöt olyan online csoport és csatorna adminisztrátora és szervezője volt, amelyek az iszlám és prófétái elleni, valamint ateizmust hirdető tartalmakat népszerűsítettek.
2020-ban Indonéziában egy mentálisan beteg nőt felmentettek a neki kiszabható ötéves börtönbüntetés alól. A nőt azért vádolták istenkáromlással, mert kutyával lépett be egy mecsetbe. A mecsetben szaladgáló kutyáról készült videó azért keltett felháborodást a muszlim többségű országban, mert az iszlámban sokan tisztátalannak tekintik a kutyát. A Dzsakarta melletti Bogor város bírói testülete ugyan bűnösnek találta a nőt istenkáromlás vádjában, de az ítélet szerint mentális állapota miatt nem volt felelősségre vonható.
2019-ben Sri Lankán a média arról számolt be, hogy a rendőrség Szervezett Bűnözés Elleni Osztálya négy órán át hallgatta ki Malaka Devapriya drámaírót egy általa rendezett rádiójáték-sorozat miatt. A rendőrség azért lépett fel, mert egy buddhista szerzetes panaszt tett ellene, mondván: a rádiójáték a buddhista tanítás istenkáromló elferdítése.
Tavaly év elején Pakisztánban halálra ítéltek egy 26 éves nőt, akit szintén istenkáromlással vádoltak meg. A nő korábban egy mobilos játékalkalmazáson ismerkedett össze egy férfival, akivel a WhatsAppon beszélgetésbe kezdett. A férfi később azzal vádolta a nőt, hogy prófétákról készült istenkáromló karikatúrákat küldött neki, és „szent személyiségekről” tett elfogadhatatlan megjegyzéseket, a Facebook-fiókját pedig arra használta, hogy istenkáromló anyagokat továbbítson más fiókoknak. Ezzel a vádirat szerint „szándékosan gyalázott meg szent igaz személyiségeket, és sértette meg a muszlimok vallási meggyőződését”.
2019-ben egy olasz kisváros, a Velence közelében található Saonara helyi rendeletet hozott az „udvariatlan viselkedés” visszaszorítása érdekében. Az önkormányzat ez alapján 400 euróig büntethetővé tette a nyilvános káromkodást.
Az istenkáromlás sértő. Ez a jogszabály lehetővé teszi, hogy ne lehessen semmilyen vallást megsérteni, és tiszteletben tartsák a híveket
– mondta akkor a város polgármestere, hozzátéve, hogy a jogszabály nemcsak egyes vallásokra, de Allah, Buddha és Mohamed megsértésére is vonatkozik.
Tavaly az Európai Emberi Jogok Bírósága elmarasztalta a lengyel hatóságokat, és tízezer euró kártérítést ítélt meg egy lengyel énekesnőnek. A Doda művésznéven ismert popsztár, Dorota Rabczewska egy varsói bíróságon kapott pénzbüntetést még 2012-ben blaszfémiáért. A 39 éves előadó még 2009-ben egy tévéinterjúban arról beszélt, hogy bár hisz egy „felsőbb hatalomban”, a dinoszauruszok jobban meggyőzték, mint a Biblia. Az interjúban ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:
Nehéz hinni valamiben, amit olyan emberek írtak, akik túl sok bort ittak és füvet szívtak.
