A demokratikus politika sok szempontból igazságos műfaj, a választási eredmények gyakran visszaigazolják az elvégzett munkát, az építkezést, a személyes kvalitásokat, a felkészültséget, no meg a rövid távú kampányok hatékonyságát. Ha Marine Le Pen – aki egyébként ügyes építkező – nagy vereséget szenved vasárnap, azaz benéz 45 százalék alá, azt nagyrészt magának köszönheti. Amíg ellenfele, Emmanuel Macron hatékonyan kampányolt a két forduló között, és felismerhetően kereste a baloldali és zöld szavazók támogatását, Le Pen jóval szétesettebb kampányt csinált, és azt se hiba nélkül. Nemcsak a Magyarországon is elhíresült OLAF-jelentés miatt kellett magyarázkodnia, hanem
Természetesen a Le Pent nyíltan, keményen és látványosan kritizáló, esetenként kampányoló sajtó – amely az elmúlt két hetet jórészt azzal töltötte, hogy igyekezett alátámasztani és bizonyítani Marine Le Pen szélsőjobboldaliságát – fel is hangosította ezeket a hibákat.
A szerda esti, hagyományos elnökjelölti vitában sem sikerült fordítania a radikális jobboldal jelöltjének. Le Pen a 2017-esnél jóval felkészültebben, sőt kifejezetten hatékonyan és ügyesen vitázott, és témáról témára képes volt a bekészített, célzott politikai üzeneteit elmondani. Ám mégis a gyakran kioktató és agresszív Macron látszott felkészültebbnek, megerősítve a kampány tendenciáit.
Magyarországon, ahol a politikai közbeszéd és kommunikáció nem annyira intellektuális és érvelésre épülő, mint Franciaországban, nem biztos, hogy Macron lekezelő, technokrata stílusa vitagyőzelmet hozott volna, de a francia választók a felmérésekben azt igazolták vissza, hogy 59 százalékban a köztársasági elnököt látták meggyőzőbbnek. Sőt, a legfontosabb csoport, az első fordulóban harmadik helyen végzett radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon szavazói is így látták (61 százalékban). Márpedig a fordításhoz Le Pennek arra lett volna szüksége, hogy ebben a táborban nagyon nyerjen, sőt összességében is megnyerje a vitát.
Látszott azonban rajta a 2017-es vitakudarc élménye. Azon a vitán támadott, agresszív, gúnyos volt, és a franciák úgy ítélték meg, hogy a szereplése elnökhöz méltatlan. Marine Le Pen most mindent megtett, hogy felkészültnek, nyugodtnak, úgymond elnökinek tűnjön. Láthatóan rengeteg lelki energiát szánt arra, hogy ne jöjjön ki a sodrából a látványosan támadó Macronnal szemben. Ez azonban egyfajta búvópatak-szerű feszültséget is hozott a teljesítményébe.
Így vagy úgy, a felmérések szerint
Az első forduló előtt folyamatosan szűkült az olló Macron és Le Pen között, most azonban ismét nyílik. Ha nem is drámaian, de nő Macron átlagos előnye. A kampány eseményei sem mutatnak semmilyen olyan jelet, ami arra utalna, hogy Le Pen fordíthat, és már nincs is olyan tervezett esemény, lehetőség, mely drámai fordulatot hozhatna. Természetesen a holnapi mozgósítás még finomíthat a helyzeten, de Macron kampányában sem történt semmi olyan, ami tömegével kényszerítené arra a szavazóit, hogy otthon maradjanak. Összességében az elnök kényelmes előnyt épített ki, így ma már 90 százalékos eséllyel mondhatjuk, hogy vasárnap ismét felhatalmazást kaphat a franciáktól, hogy vezesse az országot (igaz, ez azt jelenti, hogy tízből egy esetben még mindig Le Pen lenne az elnök).
Marine Le Pen számára most az az igazi kérdés, hogy 45 százalék felett vagy az alatt végez. Ha fölötte, akkor vitathatatlanul ő lesz a francia jobboldal legerősebb embere, aki ugyan éppen lemaradt az elnökségről, de erősödött, fejlődött, és 2027-ben, ha ügyes, esetleg ismét helyet követelhet magának. Ha azonban 45 százalék alatti eredményt ér el, az 2017 után ismét egy komoly vereség lenne. Akkor nehezebb lehet ellenállnia azoknak, különösen a szintén radikális jobboldali Éric Zemmournak és támogatóinak, akik a francia jobboldal újraszervezésének az igényével lépnek fel. Ők eddig is azzal érveltek, hogy Marine Le Pen nem nyerheti meg az elnökválasztást, ezért van szükség új emberekre, új politikára, jobboldali unióra. Mindezzel persze 45 százalék fölötti eredménynél is érvelhetnek, de akkor Marine Le Pen hatékonyabban támadhat vissza Zemmour mindössze 7,07 százalékos első fordulós eredményével.
Apropó jobboldali belharcok: a háttérben már zajlik a nyomásgyakorlás, az üzengetés a nemzetgyűlési választási jelöltállításokkal és együttműködésekkel kapcsolatban. Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök bejelentette, hogy Macront támogatja – a bejelentést követő felhördülés előrevetíti a mérsékelt jobboldal teljes átszerveződését. E téren ugyanakkor a baloldalra, az első forduló harmadik helyezettjére, Mélenchonra is érdemes figyelni. Hétfőtől ugyanis új kampány kezdődik mindenkinek. A mostani tervek szerint június 12-én és 19-én következnek Franciaországban a parlamenti választások, azaz a harmadik és negyedik forduló. Akkor derül ki, hogy a megválasztott elnök kap-e parlamenti többséget a kormányzáshoz. A két választás közelsége, a győzteshez húzás jelensége miatt egyébként az a tapasztalat, hogy általában kap.
