Miközben a Fidesz meg akarja állítani Karácsonyt, Brüsszel rátámadt a karácsonyra – ezt gondolhatnánk a kormánypárti lapok hírei alapján. Az Origo például egyenesen azt írja, hogy
Brüsszel be akarja tiltani a karácsony szót és a Mária nevet.
Ahhoz, hogy az egész történetet megértsük, először azt kell látnunk, hogy az európai szélsőjobb és szélsőbal is gigantikus kereskedelmet folytat saját politikai gyakorlataival, azok a módszerek és témák, amelyek egy országban működőképesnek tűnnek, szinte azonnal átültethetők egy másikba is. A Fidesz és a magyar kormány például egy ideje lelkesen nyomja az ötletexportot. Már a homoszexualitást a pedofíliával összemosó, gyermekvédelminek nevezett törvény is része volt az amerikai kultúrháború importjának, és ehhez hasonlóan érkezett meg hozzánk a karácsony elleni háború.
Az Egyesült Államokban ugyanis lassan a fegyver- vagy maszkviseléshez hasonlóan megosztó politikailag az a köszöntés, hogy
Boldog karácsonyt!
A koncepció alapja az lenne, hogy a jobboldal szerint a baloldal minden vallási és etnikai jelleget el szeretne tüntetni az ünnepekből, ezért azt szeretnék, ha „Boldog karácsonyt” helyett úgy köszöntenénk egymást, hogy „Kellemes ünnepeket!” A baloldal eközben azt gondolja, hogy a jobboldal azért erőlteti a karácsony szó használatát – amelynek angol verziójában Krisztus neve is szerepel –, hogy hangsúlyozza saját kultúrájának etnikai és vallási jellegét. Persze ez csak egy kitaláció, hiszen a „háború” nem innen indult, és nem is itt tart.
A karácsony elleni háború ötlete egy 2005-ös amerikai könyvből származik, amelyet egy rádiós műsorvezető, John Gibson írt. A könyvnek már a címe is jellemző az amerikai politikai piac finomságok nélküli, igen erőteljes stílusára: Háború a karácsony ellen: a szent ünnep betiltására született liberális terv rosszabb, mint gondolta (The War on Christmas: How the Liberal Plot to Ban the Sacred Christian Holiday Is Worse Than You Thought). A könyv akkor lett igazán ismert, amikor Bill O’Reilly, a Fox News szexuális visszaélésekkel kapcsolatos botrányai miatt később menesztett, de addig rendkívül sikeres műsorvezetője elkezdte reklámozni a csatornán.
A helyzet érdekessége az, hogy maga Gibson is értetlenül áll azelőtt, ami később a könyvéből kerekedett. A kötetben fel sem vetődik az, hogy a „Boldog karácsonyt!” köszöntést a liberálisok szerint el kellene törölni, kizárólag arról szól, hogy néhány baloldali önkormányzat túl lelkesen tartja be az állam és egyház szétválasztásának elvét, és ezért túlreagálva igyekeznek minden vallási eredetű ünnepet távoltartani a közintézményektől.
De most ugorjunk vissza Európába. Az Európai Bizottságon belül vannak fontos és kevésbé fontos posztok. A máltai Helena Dalli egyenlőségért felelős biztosi posztja egyértelműen az utóbbiak közé tartozik. A tisztség politikai megfontolásból jött létre, és a Von der Leyen-bizottság megalakulásakor sokat kritizálták, hasonlóan az ellenkező oldal számára tett gesztusként létrehozott, az európai életmód előmozdításáért felelős biztosi posztot.
Dalli feladata az, hogy az Európai Uniót tegye barátságosabbá és elfogadóbbá a kisebbségek számára, amiben, úgy tűnik, elbukott. Októberben indítottak el egy olyan kezdeményezést, amellyel azt szerették volna elérni, hogy az Európai Bizottság belső beszédmódja legyen befogadóbb. Ezt a biztos egy 30 oldalas sorvezetővel szerette volna elérni, mely arról szólt, hogyan lehetne gendersemlegesebb, LGBTQ-barátabb nyelvet használni az európai kommunikációban.
A sorvezetőben olyan ajánlások szerepelnek, minthogy kevésbé használják a „Hölgyeim és uraim!” megszólítást, helyette inkább a „Kedves kollégák!” köszöntést preferálják. Szintén benne van, hogy ne uramnak vagy hölgyemnek szólítsanak valakit, kivéve, ha az illető kifejezetten ezt kéri. A legnagyobb vihart az a rész kavarta, amelyben azt javasolták a Európai Bizottságnak:
A dokumentum szerint ugyanis nem mindenki ünnepli Európában a keresztény ünnepeket, ráadásul maguk a keresztények sem ugyanabban az időben tartják az egyes ünnepeket. Ez tény, Európa muszlim, zsidó, buddhista, hindu lakossága nem minden esetben ünnepli a karácsonyt, de az ortodox keresztények is két héttel később tartják azt. A sorvezető konkrét példákkal is szolgált. Az egyik javaslat szerint ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy a karácsony stresszes időszak, mondjuk inkább azt, hogy az ünnepek ideje stresszes.
Azzal is előálltak, hogy a keresztnév kifejezés helyett, használják az első vagy adott név kifejezéseket (ezek Magyarországon kívül sokkal elterjedtebbek). Itt szerepel az a javaslat is, hogy az inkluzivitás érdekében, ha példaként hoznak fel neveket, ne egyetlen vallásból vagy régióból származókat használjanak – a John és Maria helyett például mondják azt, hogy Julio és Malika. De az is olvasható a dokumentumban, hogy az olyan, más nyelvekben férfi nemmel rendelkező kifejezések helyett, mint az ember alkotta (man-made), használják például a szintetikus kifejezést.
A dokumentum alapvetően a belső kommunikációról szólt, és ajánlások voltak benne, tehát bármilyen félreértelmezett volt is az inkluzivitás szándéka, egy percig sem akarta senki betiltani a karácsonyt, legfeljebb azt tanácsolták, hogy használják helyette az ünnepek kifejezést.
Mindez talán azért vert az indokoltnál nagyobb hullámokat Magyarországon, mert a szocializmus időszakában a hatalomnak kifejezett célja volt a karácsony kereszténytelenítése, így született meg orosz mintára a Télapó a Mikulás helyett, ám közben a rendszerváltás előtt is magától értetődően használtuk a „Boldog karácsonyt!” a „Kellemes ünnepeket!” mellett, sőt az ajándékot akkor sem a Mikulás, hanem a Jézuska hozta (miközben ez nem minden kultúrkörben van így).
A dokumentum az olasz sajtóban szivárgott ki, és természetesen számos jobboldali párt azonnal ráugrott. Orbán Viktor szövetségesei közül Matteo Salvini és Giorgia Meloni is azonnal megszólalt. Az iránymutatás a Vatikánnak sem okozott örömet, Ferenc pápa arról beszélt, diktatúrák próbálkoztak hasonló ideológiai gyarmatosítással.
Helena Dalli biztosnak szokatlanul megalázó módon kellett végül visszavonnia a dokumentumot azzal,
A visszavonásról a hírek szerint maga Ursula von der Leyen döntött, ami nem meglepő, hiszen egy kereszténydemokrata politikusról van szó. Többen azt követelték, hogy Von der Leyen rúgja ki Dallit, ami valószínűleg nem fog megtörténni, de a biztos pozíciója az eddiginél is gyengébb lett.
Az Európai Bizottság mindenesetre nem akarta betiltani a karácsonyt, ugyanakkor a dokumentum megszületése számos hibás reflexre mutat rá. Egyrészt arra, hogy az Európai Bizottság elnöke nem látott a megjelenés előtt egy politikailag ennyire kényes dokumentumot, ami ráadásul rosszul reagáló, gyenge minőségű, tökéletesen félreértelmezett ajánlásokkal volt tele – függetlenül attól, hogy mögötte húzódó szándék nem ez volt. A másik az, hogy nincs már Európában politikai szélsőségek nélküli ügy. Ha a karácsony sem temeti be az árkokat, akkor semmi.
