Nagyvilág europoli

Orbán Viktort egyáltalán nem zavarja, ha a melegellenes törvényről vitatkoznak Brüsszelben

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
Az EU-nak nincs olyan eszköze, amivel fel tudna lépni az ehhez hasonló ügyekben. Sem a hetes cikk, sem a jogállami mechanizmus nem alkalmas erre. A melegeket a pedofilokkal összemosó törvény jelenleg éppen arra jó, hogy mindkét oldal a saját politikai kommunikációját erősítse.

Ez a magyar törvény szégyenteljes

– ezt írta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a Twitteren a homoszexualitást a pedofíliával összemosó magyar törvényre egy olyan üzenetben, amelyet kivételesen magyarul is megosztott. Von der Leyen szerint a törvény szexuális orientáció alapján diszkriminál embereket és szembemegy az Európai Unió alapvető értékeivel.

Ami viszont ennél is fontosabb, Von der Leyen azt írta, az Európai Bizottság minden hatalmát ki fogja használni, hogy garantálja az unió állampolgárai számára az egyenlő jogokat. Az, hogy pontosan milyen hatalma is van az Európai Bizottságnak vagy akár az Európai Uniónak, már egy bonyolultabb kérdés.

Emmanuel Macron európai ügyekért felelős miniszterhelyettese múlt héten azt mondta a 24.hu kérdésére, hogy az Európai Tanács Általános Ügyek Tanácsa elé viszik annak a magyar törvénynek az ügyét, amely egyrészt megtiltja a homoszexualitás ábrázolását a fiataloknak, másrészt összemossa a homoszexualitást a pedofíliával.

Az Általános Ügyek Tanácsa többnyire a miniszterelnökök és elnökök találkozóit készíti elő, de itt tárgyalják például a jogállami ügyeket is az EU vezetői. Végül a franciák nem a németek segítségével, hanem több mint egy tucatnyi ország támogatásával vitték be a javaslatot a tanácsba, ahol Varga Judit, európai ügyekért is felelős igazságügyi miniszterrel órákon keresztül hevesen vitatkoztak róla.

JOHN THYS / POOL / AFP Varga Judit igazságügyi miniszter interjút ad az Európai Unió Általános Ügyek Tanácsának luxembourgi ülésén

Itt Varga lelkesen védte a törvényt, amely szerinte nem tiltja meg a felnőtteknek a homoszexualitást, hanem azt szabályozza, hogy a szülők dönthessék el, mit látnak a fiatalok 18 éves koruk előtt. A magyar kormány a vitában a szokásos jogászi hozzáállást vette elő, amelyben a törvény szövegének bizonyos szándékaira koncentrál, de figyelmen kívül hagyja annak kontextusát.

Több nyugati vezető is arról beszélt a Politiconak, hogy mélységesen zavarba ejtő, ahogy a magyar kormány a homoszexualitásról beszél. Ez a törvény értelmezésére is igaz, hiszen hiába próbálja magyarázni a jogszabályt a magyar kormány, az a tény, hogy ezt a pedofilok elleni szigorúbb fellépéssel közös törvényben fogadták el, azonnal más kontextusba helyezi az egészet.

Az Általános Ügyek Tanácsának másik fontos lépése az volt, hogy elkezdték felmelegíteni a Magyarország és Lengyelország elleni hetes cikk szerinti eljárást. Arról, hogy ez az eljárás hogyan történik és mikor érhet véget, már korábban részletesen is írtunk, ez most abban a szakaszában tart, amikor az Általános Ügyek Tanácsa időnként meghallgatja a magyar minisztert a jogállamról. Ilyen legutóbb 2019 végén történt, így hosszú szünet után tértek vissza a témához.

A hetes cikk szerinti eljárás lezárása viszont nagyon távol van. Annak ellenére, hogy csupán egyetlen végszavazásra lenne szükség a lezáráshoz, egyáltalán nem biztos, hogy ehhez bármelyik oldalnak elég voksa lenne.

Az viszont már most is kiderült, hogy a homoszexualitás és a magyar törvény körüli vita mindkét oldalnak tökéletes a következő hónapokra, ugyanis az EU semmit nem tud vele kezdeni, de közben egy olyan látványos ügyről van szó, amelyet mindkét oldal képes használni politikai kommunikációra.

Ebben az is segített, hogy az UEFA döntése – amely szerint nem engedik kivilágítani a müncheni stadiont a magyar-német Eb-meccs alatt – sokkal több emberhez juttatta el a melegellenes magyar törvény hírét, mint bármi más tette volna. Kívülről nézve az UEFA ebben a helyzetben más döntést nem is nagyon hozhatott volna, ugyanakkor alkalmat adott arra, hogy a nyugati cégek és a német politikai szervezetek tiltakozzanak ellene, miközben az egészből a nyugati közvélemény számára csak az üzenet első szintje jut át, vagyis az, hogy a magyar parlament melegellenes törvényt hozott.

A magyar kormány eredetileg belpolitikai célra, kifejezetten a kampányra találta ki a homoszexualitást a pedofíliával összemosó törvényt, utóbbi pedig valószínűleg nem esetleges része, hanem az egyik legfontosabb mozzanata a törvénynek. Ennek ellenére Orbán Viktornak és a Fidesznek sem probléma az, hogy ebben az ügyben az Európai Bizottság és a nyugati tagországok vezetői ellen harcolhat, hiszen ez segít neki abban, hogy saját magát pozicionálja belföldön, illetve a potenciálisan szövetséges európai szélsőjobboldali pártok között.

Mohos Márton / 24.hu A Propagandatörvény helyett elfogadást! néven rendezett tüntetés a Kossuth téren.

Ez az ügy pedig azért is tökéletes a magyar kormánynak, mert az EU egyszerűen nem tud vele mit kezdeni. Évek óta zajlik egy vita az Európai Unióban, amelyről Magyarországon általában csak annyit hallani, hogy az EU nem képes Orbán Viktort megregulázni. A valóság viszont az, hogy az unió még azt se döntötte el, hogy akarja-e egyáltalán Orbán Viktort korlátok közé szorítani. A vita arról szól, hogy az Európai Unió mennyire avatkozhat be a tagállamok belső ügyeibe, és hol van ennek a beleszólásnak a határa.

Több megoldás is született, és mindegyik máshol húzza meg a határt. A hetes cikk szerinti eljárás lényege pont az volna, hogy a jogállami normákat megsértő tagállamokat szabályozza, és megvonja a szavazati jogukat a tanácsban. Ám a kép ennél bonyolultabb. Egyrészt az, hogy nem véletlenül nevezik ezt nukleáris opciónak, hiszen egy tagállam szavazati jogának megvonása a legdurvább dolog, amit az EU bármelyik taggal megtehet.

Ráadásul Magyarország ellen például nem is az a hetes cikk szerinti eljárás van folyamatban, amelynek a végén megvonhatják a szavazati jogainkat. A hetes cikken belül három pont szerint van eljárás, ezek közül kettő következik egymásból, de ellenünk pont az indult meg, amelyből nem következik a másik kettő. A hetes cikk szerinti eljárás lezárása a gyakorlatban Magyarországgal kapcsolatban annyiból állna, hogy a tanács megállapítja: Magyarországon sérült a jogállam. Ehhez elég a minősített többség is a tanácsban, de nem következik belőle semmi.

Ahhoz, hogy megvonják a szavazati jogunkat, egy teljesen új eljárást kellene indítani, amelynek a most zajló eljárás lehetne az alapja. Ám ez sem valódi eszköz az EU-nak, mert a végén egyhangú szavazásra van szükség, ám a lengyelek biztosan megvédenék Magyarországot. Éppen ezért a hetes cikk szerinti eljárás csak a politikai kommunikáció alapja, amelyre hivatkozva Magyarország belső állapotáról vitatkozhatnak.

A másik eszköz, amely nemrég született meg, az úgynevezett jogállami mechanizmus, amely elviekben lehetővé teszi, hogy a tagállamoktól forrásokat vonjanak el, ha azok nem tartják be az EU alapértékeit. A gyakorlatban viszont ez a mechanizmus nagyon sokat puhult az eredeti tervekhez képest, annyira, hogy a neve már hivatalosan is kondicionalitási mechanizmus lett.

Azért hívják így, mert valójában csak arra jó, hogy az olyan jogállami kihágásokat torolja meg, amelyek bizonyíthatóan károsítják az uniós költségvetést. Így ez a mechanizmus inkább a korrupció ellen lehet működőképes, az alapértékek absztraktabb megsértése ellen nem. Sem a média szabadsága, sem a melegek jogai nem olyan ügyek, amelyek bizonyíthatóan sértik az uniós büdzsét, így a mechanizmust akkor sem lehetne elindítani, ha a bizottság hajlandó lenne rá.

A melegellenes magyar törvény ügyét valójában semmilyen eszközzel nem tudja szabályozni az Európai Unió. Politikai pózolásra mindkét oldalnak jó, de a gyakorlatban a vitán kívül más következménye nem lesz. Egészen addig, amíg át nem billen a mérleg a másik oldalra, és az EU nem lesz fogad el újabb eszközöket a renitensnek mondott tagállamok szabályozására. Ez viszont inkább évek, mint hónapok kérdése, és sokkal komolyabb vitához vezetne a mostaniaknál.

De akkor mégis milyen hatalma lehet az Európai Bizottságnak a törvény felett, amiről Ursula von der Leyen beszélt? Nagy valószínűséggel a kötelezettségszegési eljárás megindítására utalt. Ez egy viszonylag gyakori eljárás, itt szabályozza az Európai Bizottság azt, hogy a tagállamok betartják-e az unió törvényeit, illetve igazodnak-e hozzá a saját törvényeik. Ha kötelezettségszegési eljárás indul, az akár évekig is eltarthat, amelynek a végén valamilyen kompromisszum születik – sok esetben akár az is, hogy az adott ország visszavonja vagy módosítja a kritizált jogszabályait, ahogy ezt Magyarország többször megtette már. Ez az eljárás időigényes, sokáig tart, és valójában semmilyen büntetést nem jelent Magyarország számára.

Von der Leyenék valódi és egyetlen eszköze, amelyet be tudnak vetni ebben az esetben, hogy a bizottság az Európai Bírósághoz fordul. Az Európai Bíróság ugyanis már ki tud szabni büntetéseket, és kötelezheti a tagállamokat arra, hogy betartsák az ítéleteit. Ráadásul a bíróság döntéseivel szemben nincs vita, azokat be kell tartani. De ez az eljárás még tovább tarthat, mint egy kötelezettségszegési eljárás. Ráadásul a törvény, amelyet kritizálnak, alapvetően nem szabályozási, hanem politikai céllal született, így könnyedén lehet majd módosítani, hogy adott esetben megfeleljen a bíróságnak, sőt, akadnak olyan pontjai is, mint például az öncélú szexualitás tiltása, amelyet a magyar kormány a diszkrimináció vádjával szembeni védekezésre is használhat.

A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik