Több mint egy éve már, hogy folyamatosan arról hallunk, a koronavírust csak akkor tudjuk legyőzni, ha elérjük a nyájimmunitást. Ez kétféleképpen történhet meg: oltásokkal, illetve megfertőződéssel. A vakcinák mellé a világ szerencsésebbik részén lassan egy pipát rajzolhatunk, Magyarországon már most, a nyáron pedig várhatóan már az Európai Unióban is elérhető lesz belőlük annyi, amivel a társadalom jelentős többségét nagymértékben védetté lehet tenni a vírussal szemben.
Izraelben az emberek közel kétharmada, az Egyesült Államokban a többsége kapott már legalább egy oltást, de Magyarország sincs már messze az 50 százaléktól, és immár Németország is képes rá, hogy akár 1,3 millió oltást beadjon egy nap alatt.
Csakhogy a jelek szerint most jön a neheze, ugyanis hiába áll rendelkezésre egyre több oltóanyag, a vakcinákkal jól álló országokban nagyon lelassult az oltási program. Izraelben másfél hónapja alig nőtt az egy dózist kapott emberek aránya, az USA-ban is egyre csökken a napi oltások száma, és Magyarországon is lassan beoltanak mindenkit, aki regisztrált (főleg, hogy időnként már a sokak által preferált Pfizer is elérhető). A világ számos, szegényebb országában persze továbbra is nagy gondot jelent, hogy nincs elég vakcina, a szerencsésebb országok példáján azonban már látszik: egy pont után nem a vakcinák hiánya miatt nem lehet tovább fejlődni, hanem mert elfogynak azok az emberek, akik hajlandóak beoltatni magukat.
Közegészségügyi szakértők körében széles egyetértés van, hogy a nyájimmunitás – jelentse ez a társadalom bármennyi százalékát – nem elérhető, legalábbis belátható időn belül biztosan nem
– írta a New York Times. Ehelyett az lehet reális cél, hogy a vírus kezelhető fenyegetéssé váljon, ami azt jelentené, hogy a következő években is betegednének és halnának meg miatta emberek, de jóval kisebb számban.
Persze, ez a „kisebb” erősen relatív, és pontosan meg sem állapítható a mértéke, az ugyanis nagyon sok mindentől függ. Például attól, hogy mennyien oltják be magukat az egyes országokban, a világon összességében, illetve hogy miképpen változik maga a vírus. Mert az már most látható, hogy könnyen mutálódik, az új változatok gyorsan terjednek, míg az oltások túl lassan haladnak ahhoz, hogy a nyájimmunitásról a közeljövőben beszélni lehessen.
A védőoltások azonban továbbra is kulcsfontosságúak, hiszen a betegség súlyos lefolyását megakadályozzák.
A vírus nem tűnik el, de mindent meg akarunk tenni annak érdekében, hogy egy enyhe fertőzéssé váljon
– mondta a Timesnak Rustom Antia, az atlantai Emory Egyetem evolúciós biológusa.
A kilátások változásával persze a cél elmagyarázása is komoly kihívást jelent, hiszen az oltás kérdésében ingadozó embereknek pontosan látniuk kell, mit szeretnének a kormányok és/vagy az egészségügyi hatóságok elérni azáltal, hogy próbálnak minél több embert rávenni az oltásra.
Az emberek összezavarodtak, és azt gondolták, hogy soha nem fognak csökkenni a fertőzések, amíg el nem érjük a nyájimmunitás misztikus szintjét, bármilyen számról is legyen szó. Ezért hagytuk abba a klasszikus értelemben vett nyájimmunitásról való beszédet. Azt mondom: felejtsük el egy pillanatra. De ha elég embert oltasz be, a fertőzések száma csökkenni fog
– mondta a járvány alatt a világ egyik leghíresebb szakértőjévé vált Anthony S. Fauci, aki jelenleg Joe Biden amerikai elnök főtanácsadójaként tevékenykedik.
Íme az okok pontokba szedve.
1. Szkepticizmus az oltásokkal szemben
Ez a legtöbbször emlegetett akadály, nem véletlenül. Az USA-ban jelenleg a lakosság 30 százaléka vonakodik a védőoltástól, és Magyarországon körülbelül ugyanilyen arányban vannak azok, akik talán vagy biztosan nem adatnák be maguknak a vakcinát. És bár az oltási hajlandóság várhatóan még emelkedni fog, de valószínűleg nem eléggé. Abban sem lehetünk biztosak, hogy a felmérések szerint oltásra kapható emberek közül mindenki el is megy az oltásra. Előfordul, hogy valaki csak megfelelési kényszerből adja ezt a választ, de gondot jelenthet a hozzáférés is: túl messze lakik az oltóponttoktól, nem jutnak el hozzá a szükséges információk, stb. Sokat mondó adat az is, hogy az Egyesült Államokban csaknem nyolc százaléka azoknak, akiket a Pfizer vagy a Moderna vakcinájával oltottak, nem jelentkeztek a második dózisért, részben azért, mert úgy gondolják, eggyel is meglesznek.
Az UCHealth egyik munkatársa beadja a Pfizer-BioNTech koronavírus elleni vakcina egy adagját Denverben január 31-én
2. Emelkedő határérték
Mikor a koronavírusból világjárvány lett, világossá vált, hogy egyetlen kiút van: vagy a természetes fertőzés vagy oltás útján immúnissá válni ellene, és akkor a vírus nem tud tovább fertőzni. Ezért jelölték ki célként a nyájimmunitás elérését, akkoriban azonban a lakosság 60-70 százalékának immunitását értették ez alatt, a szakértők nagy része pedig úgy gondolta, hogy ez el is érhető. Később azonban egyre magasabb arányt határoztak meg, az eredeti vírusból kiindulva ugyanis eleinte nem számoltak a később megjelent mutációkkal, mint például a brit variánssal, amely 60 százalékkal fertőzőbb a vuhani vírusnál. Ma a szakértők többsége már 70-90 százalék közé teszi a nyájimmunitás határértékét, ám ez sem végleges: új, fertőzőbb mutációk jelenhetnek meg, sőt az ismert variációk átadhatósága is nagyobb lehet, mint most vélik a kutatók.
Hogy a nyájimmunitásról határértékéről beszélni bizonyos szempontból felesleges, azt mutatja India esete is, ahol soha nem látott napi esetszámokat regisztrálnak, noha hónapokkal ezelőtt arról beszéltek, hogy már elérték a nyájimmunitást, mert a nagyvárosokban valószínűleg már az emberek több mint fele elkapta a vírust. Egy új mutáció, a korlátozások feloldása és a határok enyhébb ellenőrzése aztán rácáfolt erre, és valami hasonló történt „világ legátoltottabb országában”, a Seychelle-szigeteken vagy Chilében is.
3. Gyerekek
A szakemberek jó ideje figyelmeztetnek rá, hogy a gyerekek nélkül nem elérhető a nyájimmunitás, márpedig ezen a téren jelenleg is még csak ott tartunk, hogy a belátható időn belül bizonyos vakcinákkal a 12 év felettieket is be lehet majd oltani. A Spiegel kiszámolta, mire lenne ez elég Németországban, ahol jelenleg 65 százalék körüli az oltási hajlandóság. Ha ezt sikerülne 75 százalékra feltornázni, akkor őszig a 12 év felettiekkel együtt is csak a lakosság 65 százalékát tudnák beoltani, ami kevés a nyájimmunitáshoz, még úgy is, ha hozzászámítjuk azt a négy százalékot, akik természetes úton fertőződtek meg.
4. Helyi eltérések
Nem mindegy az sem, hogyan oszlik meg az oltottak aránya. A vírust nem érdeklik az emberek által rajzolt határok, az egyes területek közötti mozgások miatt pedig a jobban átoltott régiókra is átterjedhet a fertőzés. Ez a hatás akár egy háztömbbel arrébb is érvényesülhet, de országok között is, ezért is fontos, hogy a világ szegényebb területeire is jusson az oltóanyagból, méghozzá minél hamarabb.
Ha az oltóanyagokat felhalmozó országok szolidaritására a jelek szerint mérsékelten lehet is csak apellálni, a fejlett világ saját magát védheti meg azzal, ha új variánsok kialakulását, majd elterjedését megakadályozza. Ehhez pedig a Föld teljes lakosságának átoltottsága szükséges, márpedig olyan nagy népességű országokban, mint Dél-Afrika vagy India, alig mérhető azoknak az embereknek az aránya, akik már mind a két dózist megkapták valamelyik vakcinából.
Mi várható?
A legfontosabb a magas rizikófaktorú csoportok beoltottságának elérése, hogy minél kevesebben haljanak meg és kerüljenek kórházba. Fontos persze a társadalom minél nagyobb fokú átoltottsága is, hogy azok is minél védettebbek legyenek, akik valamilyen okból (betegség, 12 évnél fiatalabb gyerekek), nem kaphatnak oltást. A vakcinációval a súlyos megbetegedések száma és a továbbfertőzés kockázata is jelentősen csökken, de a koronavírus ellen továbbra is szükség van a védekezés korábbi formáira is.
A nyájimmunitás szó legtöbbször politikusok szájából hangzik el, sokszor olyan összefüggésben, mintha egy versenyről lenne szó. Helyette azonban érdemesebb lenne a járvány minimálisra szorított szintjének fenntartására koncentrálni, így az esetleges fellángolásokat, gócokat is könnyebben el lehetne fojtani. Ehhez azonban ki kell alakulnia egy éber tesztelési és nyomonkövetési rendszernek is.
Adam Kleczkowski, a Strathclyde Egyetem professzora szerint fent kell tartani a korlátozások egy részét is, csak kevésbé „tolakodóan”, folyamatosan oltani és újraoltani kell, és a maszkot is viselni kellene ott, ahol magasabb a megfertőzés kockázata. Átfogó tesztelési és kontaktkutatási rendszerre van szükség, és a tesztek megbízhatóságával is kezdeni kell valamit, mert a fals pozitív és negatív eredmények más-más módon, de egyaránt rossz hatással vannak – írta
A társadalom tagjaként is nagy a felelősségünk, cserébe nyugodt nyarunk lehet. Ha a felnőttek felét beoltják, a hatóságok rendesen tesztelnek, kontaktkutatást végeznek, izolálnak, az emberek pedig közben betartják az AHA-szabályokat [a távolságtartás, kézmosás, maszkviselés hármas német rövidítése], és kerülik a nagy tömegrendezvényeket, akkor lehet az esetszámot alacsonyan tartani
– mondta Viola Priesemann, a göttingeni Max Planck Intézet neurológiai kutatócsoportjának vezetője.
