Hétfőn a mianmari hadsereg bejelentette, hogy az elcsalt választás, valamint a koronavírus-krízis miatt átvette a hatalmat az ország felett, és egy évre rendkívüli állapotot hirdetett. Mindez pár órával azután történt, hogy letartóztatták Aun Szan Szu Kji miniszterelnököt és az ország több más vezetőjét – U Wint Mjint államelnököt, minisztereket, több régió vezetőjét, ellenzéki politikusokat, írókat, aktivistákat – is. A parlament mintegy négyszáz tagját arra kényszerítették, hogy otthonukban maradjanak. Vagyis megpuccsolták a választott kormányt, az ország vezetését pedig a katonai főparancsnok Min Aung Hlaing vette át. Az átmeneti államelnök a korábbi tábornok, eddigi alelnök, Mjint Sve lett.
Arra kérem az embereket, ne fogadják el, reagáljanak és teljes szívből tiltakozzanak a hadsereg puccsa ellen
– áll egy levélben, amit Szu Kjinek tulajdonítanak, és amit feltehetőleg az őrizetbe vétele előtt fogalmazott meg. A párt szabadlábon lévő más vezetői is ellenállásra szólítottak fel, de
Ez nem jelent erőszakot! Ahogy Aun Szan Szu Kji is mondta, erőszakmentes polgári engedetlenséggel éljünk!
– mondta a kormányfő tanácsadója, U Vin Htein.
Az időzítés nem véletlen, hétfőn lett volna az első ülése az új parlamentnek a tavaly novemberben megrendezett választás után, amelyen sima győzelmet aratott Szu Kji kormányfő és pártja. A következő kormány elfogadásával rögzítették volna a választási eredményt, de ez már nem fog megtörténni. Jelenleg katonák ellenőrzik az utcákon a nyugalmat, a fővárosban több utat is lezártak, lekapcsolták két nagyvárosban az internetet, leállították a tévéadások sugárzását, de nem működnek a mobilhálózatok sem. Kizárólag a fegyveres erők tulajdonában lévő tévécsatornán megy műsor, ahol a hatalomátvételt is bejelentették. A bankok kénytelenek voltak bezárni, miután véget nem érő sorok alakultak ki a pénzautomaták előtt. Az élelmiszerboltok előtt is sorok kígyóznak, mivel az emberek nem tudják, mi jön most.
Közvetlen előzmények
Nem új jelenség, hogy a hadsereg vezeti Mianmart, korábban fél évszázadon át így volt, amikor is 2010-ben megindult az átmenet a demokráciába. Ezt követően 2015-ben választást írtak ki, amelyen Szu Kji és pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) győzedelmeskedett. A következő – tavaly novemberi – választáson földcsuszamlásszerű győzelmet aratott az NLD, de a hadsereg választási csalásról beszélt, és már akkor pedzegették: nem biztos, hogy tiszteletben tartják majd az eredményt.
Nem a derült égből történt a hatalomátvétel, a választások óta benne volt a levegőben a katonai puccs lehetősége, amit a civil kormány és a hadsereg közötti tárgyalások elsorvadása még valószínűbbé tett.
A fegyveres erők választási szabálytalanságok millióiról számoltak be, ám ezeket a vádakat a választási bizottság visszadobta azzal az indoklással, hogy nem talált rá bizonyítékokat. Emiatt a hadsereget támogató politikai erők a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, panaszt nyújtottak be az elnök és a választási bizottság ellen.
Nem meglepő. Nem az volt a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem az, hogy mikor
– nyilatkozta a New York Timesnak Khin Zav Vin korábbi politikai fogoly a puccsról. Az ENSZ főtitkára, António Guterres és több mianmari külföldi képviselet is éppen csak pár napja figyelmeztetett provokációra.
Bár akadtak olyanok is, akik aerobic órát tartottak anélkül, hogy feltűnt volna nekik, mögöttük éppen puccs történik.
Una mujer hizo su clase de aerobic sin darse cuenta de que estaban dando el golpe de Estado en Myanmar. Y pues puede verse como el convoy de militares llega al parlamento. pic.twitter.com/fmFUzhawRe
— Àngel Marrades (@VonKoutli) February 1, 2021
Az elmúlt tíz év mianmari történelmét demokratikus átmenetként szokták emlegetni, de nem ilyen egyszerű a képlet.
Ennek egyik pontja alapján vették át most a hatalmat, az ugyanis veszélyhelyzet esetén ezt lehetővé teszi. Az alkotmányt módosítani korábban csak a hadsereg jóváhagyásával lehetett volna, ám erre nem volt esély. A demokratizálódás első éveiben az állami vagyon is a hadsereg vállalataihoz vagy megbízottjaikhoz került, magyarul mind a politikai, mind a gazdasági hatalom jelentős része a hadsereg kezében maradt.
Az erőszak a demokratizálódás kezdete óta csak erősödött, a hadsereg szinte folyamatosan harcban áll a nemzeti és vallási kisebbségek hadseregeivel a határvidékeken. Közben az elit a természeti kincsek feletti kontroll megszerzéséért küzd.
E mellett a tavalyi választást követően csalást kiáltottak az USDP-n kívül a több százezer fős kisebbségeket – így például a muszlim rohingyákat és a buddhista rakinokat – képviselő pártok is, mert a választás előtt nem sokkal megfosztották őket a választójoguktól azzal az indoklással, hogy a lakóhelyükön túlságosan is veszélyes lenne a voksolás megtartása. A népesség durván egyharmada tartozik valamelyik kisebbséghez.
Köze lehet a puccsnak ahhoz is, hogy a 2011-től a hadsereget vezető Hlaing nyáron tölti be a felső korhatárt, amíg a fegyveres erők élén maradhat. A jövedelmező családi vállalkozásokon alapuló támogatói hálózata pedig valószínűleg megsínylené a nyugdíjazását. Az is lehet, hogy az eddigi status quot azért rúgta fel, mert a katonaságon belüli puccs készülhetett, és át akarták venni Hlaingtől a hatalmat.
A múlt héten már a hadsereg szóvivője sem zárta ki egy katonai hatalomátvétel lehetőségét, Hlaing pedig arról beszélt, hogy az alkotmányt a sarokba lehet dobni, ha megszegik a törvényeket. Felfegyverzett járművek jelentek meg két városban is. Hétvégén látszólag visszaléptek, azt nyilatkozták, hogy rájuk is vonatkozik az alkotmány, és ragaszkodnak a demokratikus normák betartásához, hogy aztán pár órával később már vezető politikusokat vegyenek őrizetbe.
Mianmar egy olyan ország, amely háborúban áll önmagával, fegyverekkel van tele, milliók alig képesek táplálékhoz jutni, és mélyen megosztott vallási és etnikai alapokon
– nyilatkozta egy mianmari történész, Tant Mjint U.
Korábbi előzmények
Ez a második eset Mianmar – korábban Burma – történetében, amikor katonai puccsot hajtanak végre. 1962-ben, alig több mint tíz évvel a britektől való függetlenedés után is ez történt. A junta 49 éves története alatt Mianmar Ázsia egyik leggazdagabb országából az egyik legszegényebbé vált. A kisebbségeket közben durván elnyomták, de számos visszaélés történt a burmai etnikai többséggel szemben is.
Szu Kji is házi őrizetben volt 15 éven át, egészen 2010-ig. Az emberi jogok nagy harcosának tartották világszerte, a hatalmat 50 éven át gyakorló juntával szembeni ellenállás szimbólumává vált. 1990-ben választást tartottak, amit elsöprő többséggel az NLD nyert meg, de a hadsereg nem fogadta el az eredményt, és maradt a diktatúra. Ekkor került számos politikai vezető, így az ország modern hadseregének alapítója, a függetlenség meggyilkolt hősének, Aun Szannak a lánya, Szu Kji is házi őrizetbe. Ő „a demokráciáért és emberi jogokért való erőszakmentes küzdelméért” 1991-ben Nobel-békedíjat kapott.
Hatalmas népszerűsége ellenére a tényleges hatalom hivatalosan egyébként sosem a 75 éves Szu Kji kezében volt, mert az alkotmány megtiltja, hogy külföldi születésű ember legyen az államelnök, így hivatalosan ő az első államtanácsos poszt birtoklója, de ezzel egyben a tulajdonképpeni kormányfő.
A muszlim rohingya kisebbség 750 ezer tagja volt kénytelen három éve Bangladesbe menekülni a hadsereg folyamatos etnikai tisztogatása miatt: falvakat gyújtottak fel, tömeges kivégzéseket hajtottak végre, nőket erőszakoltak meg nyilvánosan.
Szu Kji a Nemzetközi Bíróságon is védelmébe vette a népirtással vádolt hadsereget, dacára a rengeteg bizonyítéknak, nem ismerte el a kegyetlenségeket. Többen a Nobel-békedíjának visszavételét követelték, az Európai Parlament a mianmari kormányfő Szaharov-díját vissza is vonta.
Két héttel ezelőtt egyezett meg Mianmar és Banglades a rohingya menekültek 2021 második negyedévétől való hazatelepítésének megkezdéséről.
Szu Kji egyes vélemények szerint csak pragmatista politikát folytatott, és azért védte meg a hadsereget, hogy cserébe folytathassa a munkáját a demokrácia kiépítése felé, ám ez a letartóztatásával megkérdőjeleződött.
A jövő
Az ajtók kinyíltak egy másik, szinte biztosan sötétebb jövő felé
– monda még a történész Tant Mjint U.
A hadsereg a hatalomátvételről szóló nyilatkozatában közölte, a rendkívüli állapot után – egy év múlva – felügyelni fogja a szabad és tisztességes többpárti választást, és a győztesnek átadja majd a hatalmat. De hogy konkrétan mit terveznek, mit akarnak véghez vinni ebben az egy évben, egyelőre nem tudni.
Ráadásul nem igazán jó senkinek, rosszul jön a hadsereg kereskedelmi érdekeltségeinek, a megválasztott kormány támogatóinak és – Kínán kívül – az ország többi nemzetközi partnerének is.
Az USA új külügyminisztere, Antony Blinken nagyon gyorsan reagált, és felszólította mianmari fegyveres erőket, hogy tartsák tiszteletben a választás eredményét, és engedjék szabadon az őrizetbe vett személyeket. Több nyugati fórumon is gazdasági szankciók bevezetésével riogattak, de a nyugati hatalmak egy része már korábban pénzügyi szankciókat vezetett be pár magas rangú katonai vezetővel szemben, így például Hlaing tábornok ellen is.
Bill Richardson, az amerikai szenátus külügyi bizottságának szintén új vezetője ennél is tovább ment. Ő azt mondja, Szu Kji is elbukott azzal, hogy nem vette védelmébe a rohingyákat, ezért neki is távoznia kell, és olyan más, demokratikus vezetőkre van szükség, akik nemzetközi támogatással rendelkeznek.
Az Egyesült Államoknak egyébként azért is lehet fontos kérdés Mianmar demokratizálódásának ügye, hogy ezzel kivonják Kína érdekszférájából, valamint ez lehet az első komoly vizsgája Joe Biden külpolitikájának, aki a kampánya alatt azt ígérte: világszerte számon kéri majd az emberi jogok betartását. Ugyanakkor kérdés, miként reagál Kína, amelynek Mianmar azért is különösen fontos, mert délnyugati szomszédján keresztül, az Új Selyemút részeként közvetlen elérése lehet az Indiai-óceánhoz. Az ENSZ mianmari beavatkozását rendre ellenző kommunista állam egyelőre mindössze békés megoldásra szólította fel a feleket.
Mindenesetre eddig jó volt nekik a helyzet. A hadsereg tisztjei nyugdíjat nem kapnak, viszont bányászati engedélyt igen, a feltárt ásványkincseket pedig Kínának adják el. A lázadó csapatokat is támogatja Kína, ráadásul az ember-, drog- és fegyverkereskedelemben is együttműködnek. Ugyanakkor olyan elemzések is születtek, melyek szerint Kína éppen Szu Kjivel ápolja a legjobb kapcsolatot, így egyáltalán nem örül a történteknek.
