Koronavírus ide vagy oda, Franciaországban Olivier Duhamel pedofilbotránya tematizálja a közéletet. Az ország egyik legelismertebb politikatudósa minden posztjáról és médiaszereplésétől visszalépett, miután kiderült, hogy a nyolcvanas években szexuálisan zaklatta az akkor 14 éves nevelt fiát. Az ügyre egy nemrég megjelent könyv derített fényt, amit a zaklatott férfi ikertestvére, Camille Kouchner jegyez. A La Familia Grande bő két hete jelent meg Franciaországban, de a Le Monde és a L’Obs magazin már azt megelőzően közölt belőle részleteket, köztük a nő ikertestvéréről, Antoine-ról szóló történeteket. Camille Kouchner azt mondta, tudta, hogy a könyv publikálásával sokat árthat a családjának, de biztos abban, hogy helyesen cselekszik, amikor nyilvánosságra hozza a traumákat. Az eset érzékenyen érinti a francia nyilvánosságot, és nemcsak azért, mert prominens politikai szereplőről van szó, hanem azért is, mert a kiskorúak elleni családon belüli szexuális erőszak egyébként is komoly probléma az országban.
Már elbagatellizálni sem tudják
Franciaországot nem derült égből villámcsapásként érte az egykori szocialista politikus, 1997 és 2004 közötti EP-képviselő története, mivel a közelmúltban több olyan eset is napvilágra került, amikor egy ismert ember nem megfelelően közeledett kiskorúakhoz. 2019 novemberében Adele Haenel színésznő a nyilvánosság előtt vádolta meg Christophe Ruggia rendezőt azzal, hogy szexuálisan zaklatta, amikor kamasz volt, tavaly januárban pedig Vanessa Springora író, szerkesztő, könyvkiadó-vezető állt elő azzal (ugyancsak könyvében), hogy a díjnyertes író, Gabriel Matzneff zaklatta, amikor ő még kiskorú volt. Meg lehet említeni a tavaly februárban a César-díjak átadóján történteket is, amikor Roman Polanskinak ítélték meg a legjobb rendezőnek járó elismerést. A világhírű lengyel-amerikai rendező 1977-ben a vád szerint elkábított és megerőszakolt egy 13 éves lányt Beverly Hills-ben, amiért letartóztatták, ám a pszichológiai vizsgálat idején megszökött az Egyesült Államokból, ahová azóta sem tette be a lábát, sőt azokat az országokat is kerüli, ahonnan kiadhatják Amerikának. Később több más nő is szexuális erőszakkal vádolta meg Polanskit. Amikor a zsűri neki ítélte a díjat, Haenel a nézőtérről „Szégyen!”-t kiáltott és kivonult a teremből, a példáját pedig több színésznő követte.
A l’annonce du César de la Meilleure Réalisation pour Roman Polanski (“J’accuse”), Adèle Haenel quitte la salle.
Le meilleur des #César2020 > https://t.co/ipnVwouBeV pic.twitter.com/7xa0CTbU3H
— CANAL+ (@canalplus) February 28, 2020
Kevesebb mint egy év telt el azóta, és itt az újabb botrány. Olivier Duhamel nem művész, de fontos közéleti szereplő, korábbi európai parlamenti képviselő, jelentős alkotmányjogi munkák szerzője, és a Le Siècle (Az évszázad) nevű klub elnöke, amelynek tagjai politikai, gazdasági és kulturális vezetők.
Ez utóbbi azért is intő jel, mert Camille Kouchner könyvéből kiderül, hogy Duhamel tetteiről a baráti köre, egy főként baloldali értelmiségieket tömörítő társaság is tudott, mégsem tett senki semmit azért, hogy megállítsa. Szinte bizonyosnak tűnik, hogy a gyerekek vér szerinti apja, Bernard Kouchner is tisztában volt a történtekkel. Ő később egészségügyi- és külügyminiszter is volt, gyermekei anyja, a 2017-ben elhunyt író-történész Evelyne Pisier pedig a nyolcvanas évek elején jött össze Duhamellel, közösen nevelték fel a nő három gyerekét, köztük az 1975-ben született ikreket.
Az ügy kirobbanása után Bernard Kouchner kiadott egy közleményt, amely egyértelműen utal arra, hogy tudott az abúzusról:
Feltárult egy súlyos titok, ami már régóta nehezedett mindannyiunkra. Csodálom lányom, Camille bátorságát.
Bár az ügy eltussolása megdöbbentő, nem állítható, hogy csak az elitre jellemző. A BBC-nek nyilatkozó pszichológus szerint Franciaországban sokan jobban tolerálják a családon belül, kiskorúak ellen elkövetett szexuális erőszakot, mint más országokban. A szakértő szerint a helyzet annyira rossz, hogy
Ezen az sem segít, hogy noha Franciaországban is illegálisnak minősül a kiskorúval folytatott szexuális kapcsolat, a zaklatást vagy szexuális erőszakot megfogalmazó vádakat az áldozatnak egyértelműen bizonyítania kell, különben a vádlott megúszhatja a tettét.
Ezzel összecseng, hogy Alain Finkielkraut filozófus az LCI tévécsatornának azt fejtegette, nem lehet teljes bizonyossággal megítélni, hogy Antoine Kouchner nem egyezett-e bele abba, hogy szexuális kapcsolata legyen a nevelőapjával. Ez a nyilatkozat viszont már tömegeknél verte ki a biztosítékot. A műsor után nem sokkal a gyermekvédelmért felelős államtitkár, Adrien Taquet így kommentálta az elhangzottakat a Twitteren:
Ön mégis melyik bolygón él, Alain Finkielkraut? Komolyan konszenzusos kapcsolatról beszél egy tinédzser és a családtagja között? Ezzel hozzájárul, hogy a gyerekek csendben maradjanak, és bűntudatuk legyen, azt sugallja, hogy ilyen esetekben elképzelhető a kölcsönösség.
Dans quel monde vivez-vous Alain Finkielkraut ? Parlez-vous vraiment de #consentement entre un adolescent et un membre de sa famille? Vous entretenez l’omerta et le sentiment de culpabilité de l’enfant en suggérant qu’une forme de réciprocité est possible https://t.co/lIVthDhhdM
— Adrien Taquet (@AdrienTaquet) January 12, 2021
Hozzá csatlakozott Alexandra Louis liberális EP-képviselő, aki indítványozta a vérfertőzésről szóló törvény szigorítását. Az elnök felesége, Brigitte Macron hamar a reményét fejezte ki, hogy a törvényt szigorítani fogják, az áldozatoknak pedig igazságot szolgáltatnak. „Nehéz, ugyanakkor nagyon bátor dolog ezekről az ügyekről beszélni. De fontos, hogy tudjunk róluk” – fogalmazott a first lady, akire nem jellemző, hogy kommentálja a közéleti eseményeket. De megszólalt az államfő, Emmanuel Macron is: egyértelművé tette, hogy Duhamel ügyének kivizsgálásán túl szigorítani fogják a törvényeket, és az erőszaktevők nyomába erednek, miután az incesztus elévülési ideje már most is harminc év. A köztársasági elnök arra is ígéretet tett, hogy az iskolákban a gyerekek lehetőséget kapnak arra, hogy szakemberhez forduljanak, ha családon belüli zaklatás éri őket.
#MeTooInceste
Egyes kutatások szerint minden tizedik francia áldozatául esett már családon belüli szexuális zaklatásnak vagy erőszaknak. Ezt elégelte meg Marie Chenevance, a NousToutes (Mi, Mindannyian) nevű civil szervezet aktivistája, aki a #MeToo mintájára mozgalmat indított a Twitteren. Ez lett a #MeToInceste-t. Bár az elnevezés a vérfertőző kapcsolatokra utal, Franciaországban a kifejezést olyan szexuális bűncselekményekre is használják, amelynél az elkövető bár családtag, nem vér szerinti rokon – mint Duhamel. A hashtaggel alig egy hét alatt jóval több mint százezer bejegyzés született a Twitteren.
A 67 éves Chenevance azt mondta, amióta ezen a területen tevékenykedik, mindig az volt a jellemző, hogy az áldozatok inkább hallgatásba burkolóztak, minthogy beszámoljanak az őket ért megaláztatásról.
A bejegyzések pedig egyre csak özönlenek. A legtöbbjük olyan megrázó, hogy gyanítható: a jelenség annál is sokkal nagyobb probléma, mint azt előzetesen bárki gondolta. Az egyik első bejegyzést az újságíróként dolgozó Mié Kohiyama tette közzé: egy rajzot mutat, amit ötéves korában készített, abban az időben, amikor a nála 34 évvel idősebb unokatestvére szexuálisan bántalmazta. A rajzon egy száj nélküli gyerek látható egy kádban és a Segítség! szó (franciául au secours, amit ő a kiejtéséhez hasonlóan, o scour-ként vetett papírra).
J’avais 5 ans. C’était un cousin de 39 ans. 32 ans d’#AmnesieTraumatique #metooinceste #StopPrescription pic.twitter.com/P8inCilpQ1
— Mié Kohiyama (@MiKohiyama) January 16, 2021
Ha valaki rákeres a hashtagre, azt láthatja, hogy nagyon sokan osztanak meg rajzokat, sok esetben olyat, amit gyerekként, az elszenvedett abúzus idején készítettek. Ez is jelzi, hogy a legtöbb gyerek valamilyen formában próbál segítségért kiáltani, még ha ezt csak nagyon kevesen teszik is hangosan. Pszichológusok ezért is tulajdonítanak nagy jelentőséget Kouchner könyvének, mert az áldozatok azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül, és beszélhetnek az őket ért traumákról.
A részletek nyilvánosságra kerülése után Duhamel annyit írt a Twitterén, hogy a személyét ért támadások miatt távozik a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének működését felügyelő alapítványtól, nem sokkal később pedig törölte a fiókját. Hogy az ügy folytatása mi lesz, egyelőre nem tudni, de túl sok idő telt el az eset óta, így a jelenlegi törvények értelmében nem lehet vádat emelni az egykori szocialista politikus ellen.