Az elmúlt hetekben egymást érték a Városliget néhány száz méteres körzetében történő ingatlanfejlesztések hírei: október végén a Damjanich és Rottenbiller utca találkozásánál álló tömb műemlékekre taposó lakó- és irodanegyedének egyelőre még a tervfázisig sem eljutott álma került napvilágra, néhány nappal később pedig az Állatorvosi Egyetem új, a környező épületek fölé növő épületének a Mészáros család építészirodájában született látványtervei szivárogtak ki.
Novemberre is jutott hasonló: megindultak ugyanis a 2018-ban az építőipari óriás Market Zrt. vezetőjeként milliárdossá vált Garancsi István kezébe jutott, Ajtósi Dürer soron álló – az elmúlt években többek közt irodák, a Dürer Stúdió, illetve a Dürer Kert otthonaként szolgáló – épületegyüttes részleges bontási munkálatai, sőt a helyükre tervezendő lakó- és irodaépületek egy tagjáról is érkeztek látványtervek.
Az eltűnt, illetve védettségük miatt megmaradó épületeket azonban kár lenne ennyivel elintézni, így az Ismeretlen Budapest címet viselő, a főváros épületeit, tereit és műalkotásait bemutató cikksorozatunk mai epizódjában ezek történetét mutatjuk be.
A történet kezdetéhez közel kétszáz évet kell visszaugornunk: a Városliget ekkorra már rendezett parkká vált, sőt a ma álló platánok legidősebb, József nádor alcsúti arborétumából átköltöztetett darabjai is rég a helyükre kerültek. A pestiek örömmel látogattak ki ide – sokan kocsival, míg mások az 1832-ben született első omnibuszjárattal, hogy sétáljanak egyet az akkor még Városerdőnek nevezett, mutatványosokat és egyszerű szórakoztató létesítményeket is rejtő parkban, vagy a két gyógyfürdő egyikében keressenek megnyugvást.
Sokaknak ez persze nem volt elég, így saját nyaralóikat is a környéken építették fel: így tett a tervezésre a kor egyik legnagyobb zsenijét, Hild Józsefet (1789-1867) felkérő Nedeczky István (1832-1908) is, aki nemcsak 1848-49-ben, de az azt követő függetlenségi szervezkedésekben is fontos szerepet vállalt, így 1863-ban, hazaárulásért húsz évnyi várfogságra ítélték.
Ebből három évvel később, a königgrätzi vereséget követően végül nagybátyja, Deák Ferenc mentette ki, aki élete két utolsó nyarát is ebben az Ajtósi Dürer sor – akkor még István út – mentén állt villában töltötte.
Az épület és környezete 1883 nyarán a francia gyökerű Sacré Coeur, azaz a Szent Szív Társaság nővéreinek birtokába került. A női kongregáció céljai közt az 1815-ös rendi szabályzat óta az oktatás is szerepelt, a felső tízezer családjainak lánygyermekei mellett azonban a szegény sorsúaknak is helyet kívántak biztosítani, így Budapesten is erre fektették a hangsúlyt:
Az intézmény rövidesen belakta a telek jókora részét: 1884-1885-ben megszületett a zárda épülete, ahová előbb a belső iskolát költöztették be, majd két bővítésnek (1889, ill. 1893-1895) köszönhetően egy leánynevelő intézetnek, illetve egy neoromán templomnak is jutott hely.
1897-ben az évtized elején kijelölt Pálma (a mai Zichy Géza) utca sarkán felépítették a Felsőbb Leányiskola saját, kétemeletes otthonát, az egykori Nedeczky-villában pedig nem folyt többé oktatás, sőt azt valamikor a két világháború között le is bontották.
A növekedés ezzel még távolról sem állt meg: 1914-ben megalapították a főváros első katolikus középiskoláját, a Szent-Szív-Intézeti Katholikus Leánygimnáziumot, amit három év után a józsefvárosi Mikszáth Kálmán térre, báró Révay Simon egykori palotájába költöztették, hiszen az kinőtte a rendelkezésére álló helyet.
A következő másfél évtized változásai végül újra rávették a nővéreket, hogy az időközben Ajtósi Dürer sorrá változott útvonal mellett újra gimnáziumot nyissanak: ez lett a korábbi iskolák tereiben 1936-ban létesült Philippineum, ami nevével Filippina Duchesne nővérnek (1769-1852), a Társaság első, azóta előbb boldoggá (1940), majd szentté (1988) is avatott misszionáriusnőjének állított emléket.
Házunk főhomlokzata az Ajtósi Dürer-soron túl a Városligetre tekint. A főkapu fölött az Úr Jézus szobra tárja ki karját és hívja az érkezőket: „Tanuljatok tőlem”. Már több ifjú nemzedék hullámzott át vágyaival és reményeivel házunk barátságos termein és folyosóin. Hány fiatal asszony hozta már ide férjét és gyermekeit s ragyogó szemmel, mutat rá növendékkori helyére: „Látjátok, én itt ültem!” Ennek a melegségnek talán föl nem ismert, de jól sejtett középpontja az intézet temploma, annyi léleknek legigazabb otthona. Az épület szíve ez; melegség és fény innen árad szét. A kert virágai itt töltik be legteljesebben hivatásukat. Annak áldozván, aki őket teremtette.
– olvasható az intézmény 1937-ben kiadott Értesítőjében.
Az írás a hosszú évtizedek alatt tökéletesre csiszolt kert szépségeiről is beszámolt:
A növendékek sokat időzhetnek a szabadban és ott tölthetik pihenő idejüket, aminek egészségi és kedélynevelő hatását nem becsülhetjük eléggé… Néhány kedves szobor, amely intézetünk életével összeforrott, áhítatos és kedves emlékeket ébreszt: Jézus szent Szíve, a Szent Család, szép feszület és egy kedves lourdesi Mária-barlang….
A kert délkeleti része gyümölcsös, amelynek hiányait évenként újakkal pótolják, főleg a jól bevált törpefákkal. Útjait díszcserjék, rózsafák, virágágyak díszítik. Délnyugati részén a bolgármódra művelt konyhakert, melegház és melegágyak terülnek el. A szakszerű kezelés és a terület gazdaságos kihasználása a ház zöldfőzelék szükségletét biztosítja. A kert északnyugati része díszkert, árnyas utakkal, meghitt pihenőkkel.
Néhány kedves szobor, amely intézetünk életével összeforrott, áhítatos és kedves emlékeket ébreszt: Jézus szent Szíve, a Szent Család, szép feszület és egy kedves lourdesi Mária-barlang. A kert az idén halastóval gazdagodott, melyben tavirózsák között aranyhalak úszkálnak.
Ez az árnyas liget és gyümölcsös azonban nemcsak felüdülésre és szórakozásra nyújt alkalmat a tanulóknak, hanem a természetrajzi oktatást is szerencsésen támogatja, a botanizálásra kiválóan alkalmas. A gyümölcsfák között tanulmányozhatjuk: jegenyenyár-, fejérnyár-, nyír-, szomorúfűz-, kecskefűz-, tölgy-, szil-, eper-, platán-, akác-, ecet-. vadgesztenye-, juhar-, hárs-, tövisfa vagy gleditschia-, celtisz-, és olajfákat, luc-, jegenye-, ezüst-, erdeifenyő- és tiszafát. Cserjék közül ott találjuk az orgona-, galagonya-, bodza-, jázmin-, labdarózsa-, forzicia-, spirea-, tamariszkus-, tuja- és bukszusbokrokat.
Az Ajtósi Dürer sori épületek – melyek nemcsak Bernhardt, de a modernizmus kiemelkedő építésze, id. Rimanóczy Gyula (1903-1958) kéznyomát is magukon viselik, hiszen ő felelt a zárda 1936-1938 közt végbement belső átalakításáért – virágzásának a kommunista hatalomátvétel vetett véget: 1948. június 16-án államosították, két évvel később pedig a Szent Szívet is feloszlatta az ország vezetése.
Palotanegyed és Zugliget
A Mikszáth Kálmán téren álló, a harmincas évek során a szomszédos Múzeum utcai épületet is átvevő Sophianum szintén csak az 1948-as államosításokig működött. A vészkorszakban nyolcvan nő és tíz férfi rejtekhelyéül szolgáló óriás gazdái munkaszolgálatosokat is mentettek, és jutottak pápai védettséghez. A gimnázium épületét 1948-ban a Lenin Intézet vette át, majd 1953-ban a Piarista Gimnázium költözött a falak közé. A rend 2012-es, a Váci utcába való visszaköltözése óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara használja a jókora épületet.
A társaságnak 1922-től lelkigyakorlatos- és pihenőháza is volt: a zugligeti Szent József-villa (Budakeszi út 87.). Az 1944-ben több nyilas betörésnek is ellenálló épületben száz, főként a Notre Dame de Sion Nővérek sashegyi zárdájából menekült zsidó élte túl a legnehezebb hónapokat – olvasható a Katolikus Lexikonban.
A háború után gyermekotthonként szolgáló, 1978-ban a III/I. Csoportfőnökségként, napjainkban pedig a polgári hírszerzés legfontosabb intézménye, az Információs Hivatal otthonaként működő épület idén épp százhuszonöt éves.
A Városliget melletti épületek hasznosítása nem váratott sokáig magára: 1948-1949-ben a XIV. kerületi Állami Mikes Kelemen Leánygimnázium, illetve a 21. számú Általános Iskola nyitotta meg kapuit a diákok előtt, 1950-ben azonban a
Az egypártrendszernek köszönhetően harminchárom évet vezető szerepben töltött politikai erő a belső értékek jó részét eltüntette, sőt a parkosított környezet egy részét is beépítette: 1970-ben a később Aczél György és a heti kétszer feltűnő Kádár János által is használt uszodát, valamint tornatermet építettek a középkori várkastélynak tűnő László-villa szomszédságába, 1979-ben pedig egy kilencemeletes kollégiummal, illetve könyvtárral bővítették az együttest.
A rendszerváltás után üressé vált, számos részletében időkapszulaként viselkedő terek az ELTE Bölcsészettudományi Karának tulajdonába kerültek, ami a mai helyükre – a Múzeum körút mellett nyújtózó Trefort-kertbe – való költözéséig itt, az üres szoborfülkéket mutató, egyházi gyökereire nem igazán emlékeztető épületekben működtette a nyelvészeti és pedagógiai tanszéket, néhány termet azonban egészen biztosan nem használtak.
A Dürer Kert egykori nagyterme feletti óriási, néhány éve még mozivá alakítani kívánt térbe – a kettéválasztott templomtér felső részébe – például az elmúlt évtizedekben nem túl sokan tehették be a lábukat:
A terület privatizációjára 2007-ig kellett várni. Az akkor még az Autóker Holding vezetőjeként működött Ehud Emir hatmilliárd forintért vásárolta meg a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól a teljes ingatlanegyüttest, aminek szívében
így nem meglepő, hogy a férfi célja egy ötcsillagos wellness központot, irodákat és luxuslakásokat magában foglaló épületegyüttes életre hívása volt.
A gazdasági világválság, illetve az épületek műemléki védelme azonban keresztülhúzta az addigra számos társasházat, köztük a Marina-partot építő, de a Gozsdu-udvar újjászületésében oroszlánrészt vállaló cég számításait, így a projektet parkolópályára állították.
2015 júliusában az akkor már három éve a Miniszterelnökséget vezető Lázár János egy kormányinfón bejelentette: a területen a Liget Budapest-projekt keretében új cirkuszközpont épülhet, hiszen a Fővárosi Nagycirkusz jelenlegi helyén az Állatkert terjeszkedésének útjában áll. A hír a tulajdonost, illetve az épületek bérlőit – köztük a 2008 óta itt működő Dürer Kertet, a rendezvényházat, a zenei stúdiót és próbatermeket, illetve a többi bérlőt – is meglepte, hiszen ők is csak a sajtóból értesültek az ötletről.
Mindez végül nem vált valósággá, a hétmilliárdos tartozást összegyűjtött projektcég ellen ezzel egy időben az MKB Bank 1,87 milliárd forintos végrehajtást indított, majd az épületek a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. birtokába kerültek.
Sorsa végül 2018 nyarán ért révbe, hiszen a NER meghatározó milliárdosa, Garancsi István Garhartt Invest Zrt. nevű cégével vált a Dürer Befektetési Kft. résztulajdonosává, mellé pedig a korábban Mészáros Lőrinc egyik intézőjével is összefüggésbe hozott, ma az Euqilor brókercég két vezetője, Szécsényi Bálint és Gereben András által tulajdonolt Közép-Európai I. Magántőkealap csatlakozott.
Az efféle alapok ideális lehetőséget nyújtanak arra, hogy a befektetők neve titokban maradjon, így a Tiborcz Istvánnal azonos körökben mozgó Szécsényi mögött végső soron bárki állhat – írtuk a változás napvilágra kerülésekor.
A kormány 2019 végén életbe lépett rendeletével a projektet nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvánította. Az utóbbi években egyre többször alkalmazott megoldás révén
Ezek az általános igazságok ebben az esetben is érvényesülnek, sőt a Magyar Közlönyben olvasható részletek szerint
- a beépítettség maximális mértéke a terepszint felett 50, a föld alatt 60 százalék;
- a zöldfelület megengedett legkisebb mértéke 30%, ebbe pedig nyilvánvalóan az esetleges zöldtetők is beleszámítanak;
- az építménymagasság maximuma 35 méter, így öt méterrel túlléphetik a toronyház kategória alsó határát.
A néhány héttel ezelőtt indult bontás első munkafázisában eltűnik az uszoda, az egykori Politikai Főiskola könyvtára, a rendezvényterem és a konyha épülete, valamint a Professzorok háza is – értesült az Octogon építészeti magazin, mindez pedig mostanra meg is valósult.
Az új tervek kidolgozásában a Market Property mellett a Tiborcz Istvánhoz kötődő, műemléki védettséget élvező MAHART-székház hotellé alakításában is segítő Lissoni & Partners Lissoni Casal Ribeiro is részt vesz.
Ez az egykori hajózási székház sorsát látva nem jelent biztosítékot a minőségre, az eddig kiadott látványterveket – amin a Property Market Ingatlanfejlesztő Kft. sajtóosztályának szerkesztőségünkhöz eljuttatott levele szerint csak az egyik irodaház látszik – végignézve pedig ez az érzés csak tovább erősödik.
Az új épületek terveit az Avant-Garde Építész Stúdió feje, Kertész András Tibor DLA, illetve két kollégája, Pék Elemér és Tóth Tamás jegyzi majd, az Octogon információi szerint 2024-ben már az első cégek és lakók is beköltözhetnek majd.
A Market Property sajtóközleménye szerint a legmodernebb fenntarthatósági szempontokat szem előtt tartó fejlesztésben
Számos kérdésre azonban még mindig nincs válasz, de rövidesen remélhetőleg kiderül, milyen célt szánnak majd a régi épületnek, hogyan építik majd körbe őket, illetve az is, hogy a Market miként kívánja majd hasznosítani az elérhető termálvizet.
Egy dolog azonban biztos: a két iroda- és három lakóépület gyökeresen megváltoztatja majd a Városliget, valamint az értékes villák és társasházak közti zöldsáv képét, ez pedig sem a világ első közparkjára, sem a környékre nem lesz jó hatással, főleg, hogy a születendő óriások további autóforgalmat generálnak majd a sokszor városi autópályaként funkcionáló Ajtósi Dürer soron, a Dózsa György úton, vagy akár a Hungária körúton.
A cikk megszületésében nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a Philippineum az Arcanum Digitális Tudománytárban elérhető értesítői (1936-1943), Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziumának 1914-1948 között kiadott évkönyvei, az Elemi és Polgári Iskola (1898-1905) éves beszámolói, a Szent Szív Társaság, Valentné Albert Éva A természetes és az épített környezet nevelő hatása című tanulmánya, illetve Iskolai narratívumok Sacré Coeur-növendékek élettörténetében címet viselő doktori disszertációja.
