Hétfőn este 8 órakor támadássorozat rázta meg Bécset: az első lövések az osztrák főváros belvárosában, a Seitenstettengasse utcai zsinagóga, illetve a Swedenplatz (Svéd tér) környékén dördültek el. Az erősen felfegyverkezett merénylők több helyszínen több civilt is meglőttek, négyen életüket vesztették, legalább tizenheten megsérültek. A rendőrség az egyik merénylőt agyonlőtte, egyet elfogtak, legalább egy támadó pedig jelenleg is szökésben van. A támadók pontos indítéka még nem ismert, Karl Nehammer osztrák belügyminiszter hétfő esti nyilatkozata szerint iszlamista terrortámadásként kezelik a történteket. A bécsieket arra kérték, hogy lehetőleg maradjanak otthon.
Horváth Nóra és partnere Bécs XII. kerületében, Meidlingben él, ez „nem a belváros, de nem is külváros”. Este 9 és fél 10 között értesültek a terrortámadásról, kint élő magyarok a Facebookon írtak rájuk, hogy jól vannak-e, minden rendben van-e velük.
Nem is értettem a kérdést, hogy miért ne lennénk jól. Persze, hogy minden rendben. Aztán ránéztünk a hírekre és láttuk, mi történt, ekkor még mi is csak annyit tudtunk, ami az újságokban megjelent. Egy fél órával, órával később kimentem cigizni a teraszra és lövéseket hallottam. Ez azért volt furcsa, mert Meidling azért odébb van a Swedenplatztól, ahol ez az egész elkezdődött. Nem értettem, hogy hogy a fenébe hallhatom a lövéseket, ha a Swedenplatznál lövöldöznek. Nyilván nem petárda, hiszen ha az lenne, akkor miért lebeg egy helikopter egy ponton sokáig és miért hallok rengeteg szirénázást? Pár órával később olvastam, hogy a Mariahilfer Straßén is volt egy incidens, nyilván azt hallottam. Éjféltől volt kijárási korlátozás, előtte még elhúzott egy-két igen gyorsan haladó autó, ilyen-olyan zajok, aztán éjféltől mintha elvágták volna. A bécsiek komolyan veszik az ilyen intézkedéseket. Valahogy jól esett, hogy éjfélkor tényleg mintha leállt volna a város, teljes, síri csönd lett.
Mint mondja: a hírzárlat ellenére elégedett a hatóságok tájékoztatásával. A rendőrség többször, több fórumon is megkérte a lakosságot, hogy ha van képük vagy videójuk az eseményekről, akkor azt ne a közösségi médiában posztolják, hanem rögtön nekik küldjék el.
Az ember ilyenkor úgy érzi, lassan jönnek a hírek, mindent tudni akar. Viszont bőven éjfél előtt már volt egy sajtótájékoztató, tehát amit el lehetett mondani ebben a helyzetben, azt rögtön elmondták. A tájékoztatással elégedett vagyok, tudva persze azt, hogy a túlzott tájékoztatás nem tesz jót egy folyamatban lévő rendőri akciónak.
Horáth Nóra szerint ma szinte a régi kerékvágásban folytatódott az élet Bécsben, nem érzékeli, a pánik legkisebb jelét sem. Mellettük két építkezés is van, az önkormányzati beruházás ugyan leállt, de a magánvállalkozás építkezésén reggel ugyanúgy elindult a kalapálás. Riadalmat okozó képekkel inkább a közösségi médiában találkozott:
A Facebookon van egy olyan funkció, ami megmutatja, hogy biztonságban vagyok, hogy az ismerőseim lássák, nem érintettek a bécsi események. Ezt én is használtam, a poszt alatt viszont elindult egy beszélgetés, elkezdtek jönni a videók, egy kicsit több is a kelleténél. Azt éreztem, hogy ez a legfrissebb hírforrás, moderálatlanul küldték a videókat. A egyiken a belvárosi lövöldözés után rohannak, kiabálnak az emberek. Ott értelemszerűen volt pánik, de nem érzem azt, hogy egész Bécs pánikolna, vagy megállt volna az élet. Alapvetően nem jellemző a bécsiekre a pánik. Betartják a szabályokat, és mennek tovább.
Nóra szerint Bécs az egyik legtoleránsabb, legnyugodtabb város. Meidling tipikusan a bevándorlók lakta kerület, de soha semmilyen konfliktust nem tapasztalt, összetűzésről, feszültségről nem értesült.
Mi rögtön arra gondoltunk, hogy ezek nem bécsiek. Akik ezt tették, azokat idehozták vagy ideküldték, de biztosan nem bécsiek.
Terroranschlag auf #Synagoge in #Wien!
Schießerei auf offener Straße.
Es gibt angeblich mehrere Tote!https://t.co/IhEnt92Oj2 #vienna pic.twitter.com/4NrRAN1J58— Hartes Geld (@Hartes_Geld) November 2, 2020
Elég rosszul érezzük most magunkat, idejöttünk nyelvet tanulni, dolgozni, de nem egyszerű, előbb a koronavírus, most pedig ez…
— akadt el a szava Annának, aki csak néhány hónapja költözött ki férjével és gyermekével Bécsbe. A fiatal házaspár nem messze lakik a belvárostól, az I. kerülettel szomszédos IX. kerületbe költöztek be, de valójában nem fenyegette őket veszély, a férj még a lövöldözés előtt hazaért a belvárosból. Anna azt mondja, nem hallottak semmit, a belvárosból érkező villamos szerinte nem állt le, „annyit érzékeltünk, hogy a szokásosnál kicsit többet szirénáztak tegnap este, de hogy mi történt, azt csak a médiából, illetve a munkahely és az iskola értesítéséből tudtuk meg”. A munkahelyről azonnal jelezték, hogy ne menjenek sehova, az iskolából pedig azt írták, várják meg, mi lesz reggel. Aztán reggelre az iskolából is azt közölték, hogy mindenki maradjon otthon.
A Schauspielhaus Wienben este 8-kor kezdődött az előadás, de mikor lement a függöny, nem a szokásos módon végződött az este: a színház egyik munkatársa kiállt és elmondta, hogy terrortámadás történt, mindenki kerülje el az I. kerületet – így tudta meg Balla Hanga, mi történt az előadás alatt.
„Teljesen abszurd volt, mindenkit lesokkolt a bejelentés, többen taxival elviharzottak, de csak akiknek jutott, egy idő után már az összes vonal foglalt volt, később nem is jártak a taxik. Mikor végre felvették a telefont, a diszpécser kérte, hogy maradjunk, ahol vagyunk. A színházban nagyon kedvesek voltak, a büfében ingyen adtak enni-inni, és végül beletörődtünk a sorsunkba” – mesélte a művészeti egyetemre járó Hanga, aki bő egy éve él Bécsben. Éjjel fél 3-kor aztán betelefonáltak a színházból a rendőrségre, mit kezdjenek az ott rekedt 20 emberrel, akkor a rendőrök azt üzenték, menjenek nyugodtan haza, csak kerüljék el az I. kerületet. Így tett Hanga is, jó húsz percet gyalogolt az utcán, míg elérte a II. kerületben lévő lakását.
Körülbelül 7 percre lakik a Schwedenplatztól, és mint utóbb megtudta, a lakótársai a téren voltak a támadás idején, telefonjukkal vették a menekülő embereket, a felvételen hallatszanak a lövések is.
Ma biztosan nem megyek ki a házból
– jelentette ki Hanga, aki nem csak azért marad otthon, mert az egyetemről megírták, hogy zárva lesz az épület, és néhány óráját online adják le.
A színház előtt álltam, és azt éreztem, nem tudom, mi történik a világban, teljes az értetlenség, minden kaotikus, rettentően zaklatott. Érzelmileg elértem egy tetőfokot, és nem tudok több eseményt befogadni.
A 30-as évei elején járó Ágnes nagyjából egy éve él Bécs belvárosában, nem messze a terrortámadás helyszínétől, az I. kerületben. „Várjuk a híreket, hajnal óta a sajtó sem nagyon tájékoztat, és posztolni sem szabad. Ha minden igaz, egy támadó menekül még. Egész éjjel repkedtek a helikopterek, sok barátom ragadt valahová bezárva, hajnal kettő körül hazaengedték őket.”
Ágnes szerint a vírushelyzet miatt sokan amúgy sem járnak be dolgozni, kedden a gyerekeknek nem kötelező az iskola, de ha szükséges, ugyanúgy bemehetnek .
A hangulatról nem tudok nyilatkozni, éppen hazaértem, amikor történt, azóta nem voltam kint. De az összes videó, ami elérhető volt Twitteren, szörnyű volt. Állítólag hat helyen lövöldöztek, az Iparművészeti Múzeumot kiürítették, bombát kerestek.
Péter egyetemi tanulmányai miatt költözött az osztrák fővárosba több mint három évvel ezelőtt. Ágneshez és Hangához hasonlóan az I. kerületben (Innere Stadt) él, egy háromfős lakóközösségben.
Épp a szomszédban lakó haverommal beszélgettem a folyosón, amikor kilenc körül megrezzent a telefonja, ránézett és lefagyott. Kérdeztem, hogy mi van, azt mondta, hogy terrortámadás van éppen. Azt hittem, viccel. Aztán az én telefonomra is megérkeztek az értesítések. Azóta nem mozdultam ki. Attól nem félünk, hogy felszalad valamelyik lakásba a merénylő és meghalunk, inkább csak le vagyunk fagyva, hogy ez hogyan történhetett meg itt. Aki itt lakik, az tudja, hogy Bécs egy elfogadó város, az emberek nyugodtak, alkalmazkodnak. Nyugtalanítóak voltak éjszaka a rendőrautók szirénái, olyan zajokat lehetett hallani, mint a háborús filmekben: helikopterek, szirénák, egy-egy hangosabb vezényszó. Úgy látom, reggelre mintha helyreállt volna az élet: vannak emberek az utcán, van forgalom, nyitva vannak a boltok. Természetesen ezzel vannak tele az újságok, de valahogy nincs az az érzésem, hogy az egész város retteg. A Magyarországon élő szüleim viszont finoman megpendítették, hogy talán jobb lenne otthon. De én nem félek, és nem csak én vagyok ilyen – úgymond – merész. Tényleg nincs rettegés. Gyász van, szomorúság van és értetlenség, de azt hiszem, ez természetes.
Such a daemon betraying its own kind… #Vienna #Vienne #austria #Terror #viyana #wienATTACK #wien #Germany pic.twitter.com/XRILvuUIn9
— Musa Kayrak (@musakayrak) November 2, 2020
Orvos megszólalónk abban a X. kerületben él, ami a magyar közmédia szerint úgynevezett no-go zóna, egy török orvosi rendelőben dolgozik. Szerinte nyugodt a hangulat, de a belváros kihalt, őket is hazaküldték. Óvodába ugyan lehet vinni a gyereket, de a kisfia intézményében összesen öt gyerek jelent meg ma. Hozzátette: a hatóságok nem mondják meg, hogy pontosan hány embert üldöznek és gyanúsítanak. Szerinte már „lógott már a levegőben a dolog”, több zavargás is volt az utóbbi időben a X. kerületben: egyszer egy templomba rohantak be Allah akbart kiabálva, de akkor ezen kívül nem történt más. A szomszéd utcából pedig egy tömegverekedés híre jutott el hozzá, itt muszlimokat támadtak meg értesülései szerint.
Kaufmann Dorottya III. kerületi otthonában volt a támadások idején, csak a hírekből követte a történéseket.
„Nagyon sokáig teljesen távolinak tűnt, mert még csak egy szirénát sem hallottunk. Aztán elindultak a pletykák, hogy a város random pontjain túszejtések voltak (Stadtparkban, Mariahilferen, a Hiltonban és a Pratersternnél), ami elég valósnak tűnt, és arra utalt, hogy a város összes pontján történhet bármi. Aztán nyilván kiderült ezekről, hogy kamu, de addigra ez a félelem benne volt az emberekben. A rendőri intézkedések kívülről nagyon összeszedettnek és gyorsnak tűntek, körülbelül fél kilenckor már volt egy oldal, ahova kérték, hogy minden videót töltsenek fel az emberek. Ettől függetlenül nyilván egy csomó felvétel megjelent, köztük olyanok is, hogy a rendőrök a város másik végén is átkutatják a metrókat, szóval nem lehetett tudni, hogy merre akcióznak éppen” – írta a 24.hu megkeresésére. Emlékei szerint körülbelül este 10-kor jelentek meg a helikopterek Bécs fölött, és hajnalig folyamatosan lehetett hallani a hangjukat.
„A városvezetés sokszor hangsúlyozta, hogy maradjon mindenki otthon. Most leginkább olyan találgatások akadnak, hogy akinek mégis mennie kell valahova, annak a tömegközlekedés vagy a taxi a biztonságosabb, de az én ismeretségi körömben inkább maradnak az emberek. Azt viszont nem érzem, hogy ez sokáig rányomná a pecsétet a bécsi életre, szerintem viszonylag hamar túl fognak lendülni az emberek a félelmen, alapvetően nem olyan a város szellemisége, hogy a félelem meghatározó legyen. Most is inkább a bizonytalanság jellemző.
Így talán kevésbé fog fájni a kijárási tilalom, de szerintem egy hónap múlva már inkább az lesz a téma, hogy kérjük vissza a kocsmáinkat.
Kiemelt kép: Michael Gruber/Getty Images
