Halálos ágyán vallotta be az abortuszellenes aktivista, hogy lefizették

Az amerikai legfelsőbb bíróságnak nincs még egy olyan nagy vitát kiváltó alkotmányjogi döntése, mint amit 1973-ban a Roe kontra Wade néven ismerté vált perben hozott, és amellyel az abortuszt minden amerikai nőnek járó alkotmányos alapjognak minősítették. A döntés eleinte nem váltott ki nagy felháborodást, de a nyolcvanas évekre az amerikai politikai élet egyik legnagyobb indulatokat kiváltó kérdésévé vált.

A Republikánus Pártban egyre nagyobb befolyást szerző keresztény jobboldal központi témává emelte, hogy elérjék a terhesség-megszakítás teljes tilalmát az Egyesült Államokban, az abortuszellenes aktivisták pedig gyakran az erőszaktól sem riadtak vissza. Szerte az országban értek támadások abortuszt is végző klinikákat, ezeket módszeresen szétverték, felgyújtották vagy felrobbantották, és legalább 11 ember halt meg az abortuszt végző személyek ellen elkövetett erőszakos cselekményekben.

Az abortusz kérdése az egyik legfontosabb politikai vízválasztó lett: egy republikánus politikusnak szinte kötelezővé vált abortuszellenesnek lennie, de egy demokrata politikustól is alapból elvárják, hogy támogassa a nők jogát a terhesség-megszakításra. A kompromisszum lehetősége szinte teljesen eltűnt.

A két oldal folyamatos harcban áll egymással, ezért is ünnepelte nagy győzelemként az abortuszellenes tábor, amikor 1995-ben az addig az abortuszpártiak oldalán álló Norma McCorvey az egész országot meglepve bejelentette, hogy újjászületett keresztényként mostantól az abortusz betiltásáért fog küzdeni. És így is tett.

Az a nő, aki korábban Jane Roe álnéven az egyik legnagyobb horderejű perben segített elérni, hogy az abortusz legális legyen az Egyesült Államokban, keresztény szervezeteknek segítve küzdött azért, hogy újra tiltsák azt be. Az abortuszellenesek „trófeája” azonban végig csak szerepet játszott, méghozzá pénzért.

Ez derült ki egy róla készült dokumentumfilmből, amit pénteken mutatnak be az Egyesült Államokban – jelentette az amerikai sajtó, miután több riporternek is levetítették azt még a premier előtt.

Nagy fogás

Az AKA Jane Roe című filmet McCorvey 2017-es halála előtti hónapokban forgatta Nick Sweeney, és abban szerepel az abortuszvitában központi szerepet játszó nő „halálos ágyon tett vallomása”, amit megerősítettek az őt támogató evangelista lelkipásztorok is. A dokumentumfilm szerint a 69 évesen elhunyt McCorvey – különféle támogatások formájában – közel félmillió dollárt kapott azért, hogy abortuszellenes propagandát folytasson.

Én voltam számukra a nagy fogás. Kölcsönös dolog volt. Elvettem a pénzüket, ők meg kamerák elé állítottak, és elmondták, hogy mit kell mondanom. És azt is mondtam. Az egész színjáték volt. Jól csináltam. Jó színésznő vagyok.

McCorvey a harmadik gyermekével volt terhes 22 évesen, amikor részese lett az abortuszt legalizáló pernek. A Texasban élő nőnek nem volt lehetősége legális abortuszra az államban, mert az akkori törvények szerint csak akkor lehetett megszakítani egy terhességet, ha az anya élete veszélyben volt, arra pedig nem volt elég pénze, hogy elutazzon abba a hat amerikai államba, ahol az abortusz már abban az időben is legális volt.

Ekkor egy örökbefogadásokat intéző jogászon keresztül került kapcsolatba két ügyvédnővel, akik éppen pert akartak indítani az abortusztiltó törvények megszüntetésére, és pont egy olyan felperesre volt szükségük, mint McCorvey. A nő bele is egyezett, hogy Jane Roe álnéven szerepeljen a perben.

Bár az ügyvédjeinek nagyobb céljaik voltak – azt akarták elérni a perrel, hogy minden amerikai nőnek legyen lehetősége dönteni arról, hogy akar-e abortuszt –, McCorvey valójában nem szeretett volna mást, minthogy neki legyen lehetősége a terhesség-megszakításra. Ez azonban nem sikerült. Mire a texasi bíróság döntést hozott, McCorvey már világra hozta a harmadik gyermekét, akit azonnal örökbe is adott – csakúgy, mint az első kettőt.

A problémás családban felnőtt (apja nem volt jelen az életében, anyja pedig rendszerese verte), alkohol- és drogproblémákkal küzdő McCorvey gyerekkorában igazi vadóc volt. A leszbikus, de biszexuális hajlamokkal is rendelkező nő már tizenévesen állami nevelőintézetbe került, miután lopott egy benzinkúton, és barátnőjével együtt elszökött otthonról. A rendőrök egy motelszobában találtak rájuk, majd hazavitték őket.

McCorvey-t 15 évesen egy rokonhoz küldték, aki – a nő elmondása szerint – többször is megerőszakolta, majd 16 évesen pincérnőként dolgozva megismerkedett egy férfival, akivel gyorsan összeházasodott. Ekkor lett először terhes, de mire a lánya 1965-ben megszületett, már el is vált a férfitól, aki a terhessége előtt és közben is rendszeresen verte. A lányát végül az édesanyja fogadta örökbe. 19 évesen újra terhes lett, de a szülés után a második gyermekét is örökbe adta egy családnak.

Az 1969-ben indított Roe kontra Wade per végül  a fellebbezések után egészen az alkotmánybíróság szerepét is betöltő amerikai legfelsőbb bíróságig jutott, és a testület 1973 februárjában 7-2 arányban hozta meg a döntést, amivel az egész országban alkotmányellenessé vált teljesen megtiltani a terhesség-megszakítást. McCorvey harmadik gyermeke akkor már két és fél éves volt.

Névtelen sztár

A döntés idején McCorvey már a barátnőjével, Connie Gonzalezzel élt együtt Dallasban, és bár néhány nappal az ítélethozatal után több lap is megírta, hogy ki rejtőzik a Jane Roe álnév mögött, McCorvey majd tíz éven át élt teljes névtelenségben. Végül a nyolcvanas években lépett a rivaldafénybe: abortuszpárti aktivistaként tüntetéseken vett részt, beszédeket mondott, női klinikákon dolgozott, és 1989-ben Emmy-díjas tévéfilmet is készítettek róla, amelyben Holly Hunter alakította a szerepét.

A nagy váltás az életében azután történt, hogy 1995-ben odatelepült az Operation Rescue nevű abortuszellenes szervezet egy abortuszt is végző dallasi női klinika mellé, ahol McCorvey dolgozott. A nő egyre többet találkozott a szervezet tagjaival és annak vezetőjével, Flip Benhammel, és végül „megtért”. Benham megkeresztelte, és ezután az abortuszellenes mozgalom egyik fő arcává vált. A pár évvel később római katolikussá vált nőt még arra is rávették, hogy elítélje saját homoszexualitását.

McCorvey alaposan megdolgozott a pénzéért. Több száz beszédet tartott, 1998-ban egy szenátusi meghallgatáson tanúskodott az abortusz betiltása mellett érvelve, fellebbezést nyújtott be a legfelsőbb bíróságra, kérve, hogy semmisítsék meg a Roe kontra Wade döntést.

2009-ban letartóztatták, amikor társaival együtt megzavarta a legfelsőbb bíróság tagjának jelölt, abortuszpárti Sonia Sotomayor szenátusi meghallgatását, később pedig egy egyetemnél vették őrizetbe, amikor  Barack Obama ellen tüntetett. 2012-ben pedig – ezer dollárért – egy televíziós hirdetésben kérte az embereket, hogy ne szavazzanak Obamára, mert „babákat gyilkol”.

Az életéről szóló dokumentumfilm szerint McCorvey legalább 456 911 dollárt kapott az abortuszellenes mozgalomtól „jótékonysági ajándékként”.

A nő vallomását egyébként megerősítették az abortuszellenes mozgalom vezetői is.

Csak a pénzre megy

– állította róla Flip Benham még 2013-ban a Vanity Fair magazinnak.

Kihasználták, és ő hagyta

Benham azt is elmondta, mindig ügyelt arra, hogy McCorvey-nak legyen elég pénze, legalább kétszáz dollárt adott neki hetente, és segített elintézni az is, hogy 80 ezer dollárt fizessen neki egy keresztény kiadó az önéletrajza megjelentetéséért. Egy abortuszellenes alapítványtól évi 40 ezer dolláros fizetést kapott, e mellett beszédeivel is jól keresett, csak 1999-ben több mint 25 ezer dollárt kapott honoráriumként.

Rob Schenck lelkipásztor, aki az abortuszellenes mozgalom egyik vezetőjeként állt kapcsolatban vele, a dokumentumfilmben beismerte, hogy gyakorlatilag lefizették McCorvey-t, és elmondása szerint ezzel a nő is tisztában volt. Schenck azóta már megbánta, hogy kihasználták az általa sebezhetőként jellemzett, és ezért könnyen irányítható nőt, akivel elmondása szerint pont úgy bántak, mint egy trófeával: felemelték és parádéztatták. A lelkipásztor kijelentette:

Nagyon etikátlan volt, amit tettünk.

Kiemelt kép: Travis Lindquist /Getty Images