A régióban már korábban is találtak hasonló mellszobrokat, de most először bukkantak rájuk eredeti helyükön – írja az MTI. A leleteket egy arra sétáló nő vette észre, miután az esőzések lemosták a földet a felső részükről.
A nagyjából harminc kilogrammos mészkő mellszobrok a késő római korból, a 3-4. századból származnak. Ejtan Klein, az Izraeli Régészet Hatóság (IAA) munkatársa szerint bíznak benne, hogy további kincseket találhatnak a környéken, ezért hamarosan ásatásokat kezdenek a lelőhely közelében.
Jelenleg tizenkét hasonló, az elhunytak vonásait bemutató szobrocskát ismernek, melyek a két világháború közötti időszakban bukkantak fel a műkincspiacon. Az alkotások főként gyűjtők és amerikai egyetemek tulajdonába kerültek. A szobrok egy részére rávésték a halottak életkorát és nevét görögül, latinul vagy valamelyik sémi nyelven, a most azonosított leleteken azonban nem találtak szöveget.
Noha minden egyes temetkezési mellszobor ábrázolása egyedülálló és sajátos, a stílus, az anyag és a kivitelezés jellegzetes volt Bét-Seán térségében: a helyi mellszobrok a közel-keleti és mezopotámiai hagyományokhoz kötődve nem valósághűen ábrázolják az elhunytat. A korszakban az izraeli mesterek vagy a valósághű, az emberek természetes fizikai tulajdonságait másoló görög szobrászati hagyományt követték, vagy a keleties, a szemet, szemöldököt és az orrot hangsúlyozó sematikus és stilizált irányzatot.
Bét-Seán Izrael egyik legősibb városa, a település már az első zsidó királyság idején is létezett. A Biblia szerint a zsidókkal ellenséges filiszteusok a gilboai csatában elesett Saul király és fia, Jonathán testét ennek a városnak a falára tűzték ki. A babiloni fogságot követően a zsidók nem települtek vissza a településre, de a hellenisztikus és a római korban ismét benépesült. A várost ekkor Szküthopolisznak nevezték, valószínűleg azért, mert nagyszámú szkíta lovast telepítettek ide.
Kiemelt fotó: Thinkstock
