Tudomány

A nagy pénisz ostobaságról árulkodott

Ha a méret a lényeg, akkor az ókori Hellász lakói úgy gondolták: minél kisebb, annál jobb.
Korábban a témában:

Az antik görög szobrászat nagyon gyakran ábrázolt meztelen férfiakat, isteneket, arisztokratákat, sportolókat formáztak meg már-már természetfeletti tökéletességű testtel. A fennmaradt számos alkotást alaposan szemlélve feltűnhet, hogy a férfiakat mindig kis méretű, szinte “egyenpénisszel” ruházták fel. Ha annyi energiát szántak a legapróbb részletekre is, miért épp ebben az esetben hagyták figyelmen kívül az egyéni különbségeket?

A válasz ott keresendő, ahol a testek tökéletessége is: idealizált alkotásokról és a miénktől eltérő nézőpontról van szó:

az ókori görög felfogás szerint a kis méretű, ernyedt pénisz az ideális férfi egyik legfőbb erénye: mértékletességet, intellektust és önmegtartóztatást sugallt.

Luisa Ricciarini/Leemage

Ezzel szemben a merev, nagy méretű fallosz épp a kívánt erények ellenkezőjét jelentette, olyan groteszk, elítélendő, iszákos figurák ábrázolásában alkalmazták, akiket értelem helyett csak a vágy és a bujaság hajt.

Arisztophanész például a A felhők című művében a sportot hírből sem ismerő, becstelen, lenézendő athéni fiatalokról írja, hogy arcuk sápadt, mellkasuk keskeny, péniszük pedig jókora. Akkoriban tehát a méret a belső értékeket, illetve azok hiányát fejezte ki, a művészeket nem az anatómiai pontosság igénye vezette.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.