Nagyvilág
A demonstrator holds a French flag during a protest of Yellow vests (Gilets jaunes) against rising oil prices and living costs, on December 1, 2018 in Paris. - Speaking at the Paris police's command centre, French Prime Minister said 36,000 people were protesting across France, including 5,500 in the capital for this 3rd nationwide day of blockade ands demos. (Photo by Alain JOCARD / AFP)

Macron ezt már csak éles váltással úszhatja meg

24.hu
24.hu

2018. 12. 06. 15:04

Tömeges elégedetlenség, szétvert Champs-Élysées, összefirkált Diadalív, felszedett kockakövek, rendkívüli állapotért könyörgő rendőrség: az elmúlt napokban az első számú turistacélpont Franciaország nem a legszebb arcát mutatta a világnak. De mi történik most valójában? Forradalom, éhséglázadás? És mi lesz ebből? Állandósított válság, vagy „előbb-utóbb megunják, hazamennek?” Hogy oldhatja meg a helyzetet Macron elnök és Édouard Philippe kormánya, akik most már akármit mondanak, süket fülekre találnak? Hogy kezelhető a válság, ha minden bejelentésre az a reakció, hogy „túl későn, túl kevés”?

1. A sárga mellényesek elégedetlenek Emmanuel Macron köztársasági elnök politikájával (és programjával), ez tény. Ugyanakkor a tiltakozások mögött nem csak a macroni reformok eddig elmaradt eredményei állnak. Ott van a háttérben a világgazdasági válság óta eltelt tíz esztendő minden dühe és reménytelensége, az az érzés, hogy csak telik az idő, de nem javul igazán érezhetően a francia középosztály életszínvonala, a fogyasztás nem „lő ki”, a gazdasági növekedés visszafogott.

Nem éhséglázadásról van szó vagy a szegények zavargásáról: azok vannak most az utcán elsősorban, akik dolgoznak, akik rendelkeznek jövedelemmel, de úgy érzik, hogy ez a jövedelem egyre kevesebbre elég, és nincs érdemi fejlődési perspektíva előttük. Pontosan ezért nem tud a mozgalom egyelőre megszerveződni: nincs egységes ideológiája, tulajdonképpen a jobb- és baloldali középosztály együtt van az utcán.

A közös akarat, hogy „több államot”, több szolidaritást és újraelosztást szeretnének – és bizony Macron adóátrendezései nem feltétlenül nekik kedveztek. Egy ilyen hangulatban a környezetvédelmi érzékenységnek, az ökológiai szemléletnek korlátai vannak. Az üzemanyagadó emelése tehát egy tágabb társadalmi feszültség berobbanásához volt szikra. Emmanuel Macron valószínűleg a városi, középosztálybeli, zöld érzékenységű választóknak akart egy gesztust tenni a népszerű Nicolas Hulot környezetvédelmi miniszter lemondása után – de a vidéki középosztály egészen biztosan másként gondolta.

French President Emmanuel Macron (L) shakes hands with a firefighter during a visit in the streets of Paris on December 2, 2018, a day after clashes during a protest of Yellow vests (Gilets jaunes) against rising oil prices and living costs. - Anti-government protesters torched dozens of cars and set fire to storefronts during daylong clashes with riot police across central Paris on December 1, as thousands took part in fresh "yellow vest" protests against high fuel taxes. (Photo by Geoffroy VAN DER HASSELT / AFP)
Emmanuel Macron egy tűzoltóval fog kezet Párizs egyik utcáján december 2-án
Fotó: Geoffroy Van Der Hasselt / AFP

2. Az elmúlt évtizedek lassan szabályszerű tapasztalata, hogy egy mindenkori új elnöknek maximum két éve van bizonyítani. A második évre véget ér a kegyelmi időszak. Ha csak Macron közvetlen elődeit tekintjük, azt látjuk, az első két-három év  környékén szinte mindannyian korrekcióra kényszerültek. Ha nagyon baloldali, államközpontú politikát folytattak, a piac kényszerítette ki a váltást, amit aztán a saját szavazóbázis árulásként értékelt (François Hollande és előtte Mitterrand járt így), ha pedig reformálni és dinamizálni akartak, a társadalom elégedetlenségével találták szembe magukat (Jacques Chirac, majd most Macron). Nicolas Sarkozy a második évében a világgazdasági válságot kapta a nyakába, ami aztán teljesen felborította a reformterveit: az adócsökkentő elnök a ciklusa végére adóemelésre kényszerült, nyilván nem a bázisa nagy örömére.

3. Immáron mindenki számára világos kell legyen, hogy Macron mandátumának komolyak a korlátai. Már 2017-ben lehetett tudni, hogy a szavazói között sokan vannak, akik nem rá, hanem Marine Le Pen ellen szavaztak. Vagyis nem Macron programját, hanem az úgynevezett köztársasági összefogást támogatták.

S bár Emmanuel Macron szívesen és joggal hivatkozik arra, hogy pontosan azt csinálja, amivel megválasztották, nem hagyható figyelmen kívül, hogy sok választója számára egyszerűen ő volt a kisebbik rossz. A kisebbik rossz, de azért még rossz. Ezek azok a szavazók, akik ma azt mondják, hogy 2017-ben ugyan rá szavaztak, de 2022-ben már biztosan nem fognak.

A megválasztása utáni messianisztikus várakozások tehát éppen azok voltak, amik: irreálisan felpumpált elvárások, amelyeknek a csökkentéséért egyébként Macron semmit nem tett, pedig a logika ezt követelte volna. Ami, ma már ez is tisztán látszik, komoly politikai hiba volt.

A képre kattintva galéria nyílik! 

4. Macron az elmúlt fél évben további komoly politikai hibákat is elkövetett, és a sárga mellényes tiltakozás-sorozat kezelése csak egyike ezeknek a hibáknak. A verekedő testőr botránya alatt és után a köztársasági elnök olyan megoldásokat alkalmazott, amelyek szembemennek a politika alapszabályaival. A Benalla-ügy kitörése után például nem kirúgott embereket, hanem szinte mindenkit megvédett, sőt, személyesen vállalta a felelősséget. Ilyenkor a „helyes politikusi megoldás”, bármennyire taszító is ez így leírva, a felelősség el- és lefelé tolása. Macron meg sem kísérelte a tankönyvi megoldást, sőt, kifejezetten az ellenkezőjét csinálta.

French president Emmanuel Macron (C,L) flanked by Elysee senior security officer Alexandre Benalla (C,R)  visits the 55th International Agriculture Fair (Salon de l'Agriculture) at the Porte de Versailles exhibition center in Paris, on February 24, 2018. / AFP PHOTO / POOL / Ludovic MARIN
Svájci bicskája rengette meg Macron hatalmát
A francia elnök egyik testőre rendőrruhában támadt fegyvertelen tüntetőkre. Az ügyet megpróbálták elhallgatni, de egy kiszivárogtatott felvétel miatt óriási botrány kerekedett belőle.

A rosszul sikerült nyár után pedig olyan kormányátalakítást hajtott végre, amellyel nem jelölt ki új politikai korszakot, csak a politikai elitnek küldött – egyébként fontos és tartalmas – üzeneteket. Továbbá: az eleddig jól alkalmazott tekintélyközpontú elnöki szerep mellé sem tudta odaemelni a követelt „kedves és empatikus” elnök szerepét, ez irányú törekvései kifejezetten kellemetlenre sikerültek (emlékszünk a félmeztelen fiúra, aki bemutat a közös képen?).

A sárga mellényesek ügyét sem a francia politika bevált szabályai szerint kezelte a köztársasági elnök. Az első „hangulatjavító” bejelentéseket maga tette, ahelyett, hogy folyamatosan a miniszterelnököt, Édouard Philippe-et tolta volna előre, hogy ő égjen bele a népszerűtlen témába. E sorok írásakor a saját túlélése szempontjából talán már kedvezően alakított a helyzeten az államfő: aktivizálta a miniszterelnököt, akinek a lehetséges távozásáról egyre többet beszélnek.

French Prime Minister Edouard Philippe (C) arrives to announce the suspension on rising fuel taxes in Paris on December 4, 2018, a few days after the protests by the 'yellow vest' (gilets jaunes) movement. - The French government plans to announce on December 4 the suspension of fuel tax increases slated for January in a bid to quell the fierce protests which have ballooned into the deepest crisis of Emmanuel Macron's presidency, sources said. (Photo by ludovic MARIN / AFP)
Edouard Philippe
Fotó: Ludovic Marin / AFP

5. Merthogy

ebből a helyzetből lassan már csak éles politikai cezúrával, például egy miniszterelnök-cserével lehet kijönni.

Akármivel próbálkozott eddig a kormányzat az elégedetlenség csökkentésére (lebegő adószint, eltolt áremelés bejelentése, rezsibefagyasztás), az nem csökkentette a sárga mellényes mozgalom társadalmi támogatottságát, amely 70-80 százalék között áll konstans módon. Hamarosan kiderül, hogy az üzemanyagadó eltörlésének bejelentése – a legújabb megoldási kísérlet – ezúttal csökkenti-e a támogatottsági szintet. Ha itt sem következik be 20-30 százalékos esés egyik pillanatról a másikra, akkor vészesen közeledünk ahhoz a pillanathoz, amikor ezt a helyzetet már csak politikai lépéssel lehet megoldani.

A francia rendszerben a határvonal meghúzásának eszköze a kormányváltás és/vagy miniszterelnök-csere. Ilyenkor ugyanis demonstrálhatja a végrehajtó hatalom, hogy lezárt egy szakaszt, és valami új következik. A kormányfő parlamenti programbeszédet mond, amiben szerepelhetnek igazítások, változtatások a korábbi programhoz képest. A következő napok kérdése, hogy Édouard Philippe miniszterelnök használása egyben elhasználást is jelent-e, vagyis meglépi-e Macron azt, amit minden tapasztalt elődje tudott. Hogy tudniillik új politikához „másik madám” kell. Azt egyesek már jól látják Macron környezetében, hogy a reformpolitika folytatása társadalmi támogatottság nélkül nem lehetséges, a társadalmi támogatottság visszaszerzése vagy legalábbis elégséges szintre emelése viszont elképzelhetetlen valamiféle szociális fordulat nélkül. De vajon azok kerekednek-e felül, akik így látják? Meglépik-e, ami ebből a felismerésből követezik? Ez a következő – túlzás nélkül mondhatjuk, történelmi – napok kérdése.

Soós Eszter Petronella

A szerző Franciaország-szakértő, a www.franciapolitika.com szerkesztője.

Kiemelt kép: Alain Jocard  / AFP

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.