Miközben mi az oroszokkal cicázunk, a lengyelek döntöttek és behívták Amerikát

Orbán Viktor külpolitikai elképzeléseit egyszerű összefoglalni. És érdemes is, hiszen amit Orbán Viktor a külpolitikáról gondol, az a magyar kormány hivatalos valósága. A miniszterelnök szerint Magyarország kis ország, ezért akkor tudunk a méretünkön és súlyunkon felüli eredményeket elérni, ha a nagyhatalmakat egymással szemben játszuk ki.

Magyarország Orbán szerint soha nem járt jól azzal, ha egyetlen nagyhatalom árnyékába került. A mozgásterünk akkor a legnagyobb, ha folyamatosan mozgunk a nagyhatalmi érdekek között, mindig pont kicsúszva a nálunk erősebb és nagyobb országok markából.

A kormányfő az eskütétele után meg is nevezte azokat a nagyhatalmakat, amelyek között egy közép-európai országnak lavíroznia kell: Németország, Törökország és Oroszország. Szerinte erre Magyarország nemcsak képes, de jelenleg is ügyesen csinálja.

Arról, hogy ez mennyire igaz, még vita van. Azok szerint, akik nem értenek egyet Orbánnal, Magyarország nem volt képes magát a lavírozáshoz megfelelően függetleníteni az orosz befolyás alól. A törökök nagyhatalmi befolyása ebben a térségben eleve kérdéses, Németországtól pedig sokkal nagyobb függésben vagyunk, mint azt valaha elismernénk. Elég csak arra gondolni, mekkora kiesést jelentene a magyar össztermékből, ha a németek egyik nap fognák magukat, és kivonulnának az autógyáraikkal.

Ráadásul erről a listáról hiányzik két elég kézenfekvő név. Az egyik Kína, pedig Orbán pontosan tudja azt, hogy Kína mennyire erőteljesen próbálja kiterjeszteni a befolyását a közép- és dél-európai régióra. A másik pedig az Egyesült Államok.

Kína az Új Selyemúton hódítaná meg Közép-Európát

Magyarországon is igyekszik mind erősebb pozíciókat fogni Peking.

Orbán gondolatmenete szerint az Egyesült Államok figyelme a közép-európai régióra hektikus, gyakran előjel nélkül múlik el. Néha nagyon figyelnek Európára, mint George W. Bush tette, néha pedig kevésbé, mint Barack Obama elnöksége alatt. Orbán szerint ezért a magyar érdekérvényesítést és védelmet egyszerűen nem lehet az amerikai alá rendelni.

Szervezett csoportok

Amellett, hogy folyamatosan rombolja az EU közös külpolitikáját, a magyar kormány komolyan veszi az európai uniós tagságát. Ahogy más államközi szervezetekben betöltött szerepét is. Ebben viszont egyértelműen a Visegrádi Négyek a legfontosabb, legalábbis kommunikációs szempontból.

A magyar kormány egy ideje a lengyelekkel együtt kommunikálja azt, hogy Nyugat-Európa megszűnt európainak lenni, a kontinens valódi értékeit már Közép-Európa, így Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország és bizonyos szintig Ausztria testesíti meg.

A Visegrádi Négyek a balti államokkal kiegészítve, vagy akár anélkül is, egészen komoly érdekérvényesítő csoport lehet az Európai Unióban. Egyrészt azért, mert a lengyel-magyar szövetség megakadályozhatja az unió nyugati felét abban, hogy az EU két renitens szereplőjéből bármelyiket számon kérje. Így Lengyelország és Magyarország is nagyobb mozgástérrel rendelkezik a saját autoriter tendenciáik kiélésében.

Az teljesen egyértelmű, hogy mindkét ország számára hasznos a visegrádi szövetség. Ahogy az is, hogy mindketten azt gondolják, hogy abban ők a vezető erő, és mindketten a saját céljaikra szeretnék azt felhasználni. Valójában elég nehéz lenne megindokolni, hogy miért Magyarország lenne a V4 vezető ereje, mikor Lengyelország már a méretét tekintve is sokkal komolyabb európai szereplő.

Bajok lesznek

Ez hosszú távon még konfliktusokat okozhat Varsó és Budapest között. Ahogy egyébként az is, hogy a Politico szerint a cseh és szlovák diplomaták kifejezetten tartanak attól, hogy a magyarok és a lengyelek a nemzeti szuverenitást tartják az érdekérvényesítés kulcsának. A valóságban ugyanis, és erre jöttek rá a csehek és a szlovákok, hogy egy brüsszeli diplomatával sokkal könnyebb megegyeznie egy kis közép-kelet-európai államnak, mint egy némettel vagy lengyellel.

De igazán azt érdekes megnézni, hogy Lengyelország hogyan viszonyul a saját biztonságához. A magyarokkal ellentétben a lengyelek ugyanis nem azt választották, hogy a nagyhatalmak között lavírozva próbálnak túlélni.

Lengyelország egyértelműen döntött, hogy megpróbálja a lehető legszorosabban az Egyesült Államokhoz kötni a saját védelmét.

Varsónak eleve sokkal jobb a kapcsolata az Egyesült Államoknak, de ennek történelmi okai is vannak. A lengyel kormányokban ugyanis még mindig annyira erős a félelem Oroszországgal (és részben Németországgal) kapcsolatban, hogy szinte bármire képesek azért, hogy a lehet legkevésbé legyenek kitéve a hatalmának. Ez már földrajzi szempontból is érthető, mert ha a kontinens két legnagyobb hatalma, Németország és Oroszország szeretne egymásnak esni, kénytelenek lennének Lengyelországon keresztül menni. Ahogy az többször meg is történt az elmúlt párszáz évben.

Lengyelország akár évi kétmilliárd dollárt is hajlandó lenne fizetni azért, hogy az Egyesült Államok állandó jelenlétet tartson fenn az országban. Az Onet nevű lengyel lap szerezte meg ezt a tervet, és igazából nagyon nem is meglepő az egész. Lengyelország 1999, a NATO-csatlakozás óta azon dolgozik, hogy minél szorosabb legyen a kapcsolata az Egyesült Államokkal.

A tervnek, amelyről a lengyel védelmi minisztérium is elismerte, hogy valódi, az a célja, hogy egy komplett amerikai páncélos hadosztály állomásozzon az országban. Nyíltan szerepelnek a tervben azok a bázisok és kórházak, amelyeket erre az Egyesült Államok igénybe tudna venni, és a lengyelek közölték, hogy a költségek egy részét is állnák.

Jelenleg egyébként négy amerikai páncélos hadosztály van a kontinensen, amelyek közül egy részben Lengyelországban tartózkodik. Korábban már írtunk arról, hogy az Egyesült Államok hadereje a hidegháború vége óta először növeli és nem csökkenti az európai jelenlétét.

Hoppá, Amerika katonákat telepít Európába, sőt Magyarországra is

Annyira eldurvult az amerikai-orosz viszony, hogy az Egyesült Államok újra elkezdi felépíteni az európai harci erejét. A Pentagonban beszélgettünk az európai és NATO-ügyekért felelős miniszterhelyettessel.

Az European Reassurance Initiative nevű Pentagon-kezdeményezés miatt a három itt állomásozó hadosztály mellé érkezett egy negyedik, rotálódó hadosztály is. Ezt egyéves ciklusokban cserélik az Egyesült Államokból, és Németországban, Lengyelországban, valamint a balti területeken állomásozik. Minimiális jelenléte Magyarországon is van a programnak, de nem jelentős, leginkább a német-lengyel határ környékén összpontosul, ahogy egyébként az amerikai haderő teljes európai szerepvállalása is.

A program célja egyébként egyértelműen az izmozás volt az oroszokkal szemben, és Lengyelországnak pont be is jön, hogy ez a cél. Hiába tagja Magyarország és Lengyelország is a NATO-nak, sokkal nehezebb ugyanis bármit csinálni egy olyan országgal, ahol amerikai katonák állomásoznak nagy számban, mint ahol nem. De azt csak remélhetjük, hogy ez a gyakorlatban soha nem fog kiderülni.

Kiemelt képünkön Amerikai légi deszantosok érkeznek a lengyelországi Swidwin légi támaszpontjára 2014. április 23-án, hogy az ottani egységekkel több hetes hadgyakorlatot tartsanak. Balról lengyel katonák menetelnek. Az amerikai ejtőernyősöket a fogadó ország kérésére küldték Lengyelországba, hogy növeljék a biztonságot a szomszédos Ukrajna és Oroszország közötti konfliktusra tekintettel. Fotó: Marcin Bielecki / MTI/EPA/