Előbb Rex Tillerson amerikai külügyminiszter, majd Donald Trump elnök látta vendégül szerdán Szergej Lavrov orosz külügyminisztert. Utóbbi esemény rendkívüli jelentőségű volt több szempontból is: az amerikai államfőnek ez volt az első közvetlen találkozója az orosz külügyminiszterrel, és tekintve, hogy a 2017-es kampány alatt milyen pozitívan nyilatkozott az orosz vezetésről, érdekes volt látni, hogy miként alakul az első személyes találkozó. A fő téma természetesen Szíria volt és az ottani orosz-török kezdeményezés egyes biztonsági zónák felállítása érdekében.
Először is kiderült, hogy a Trump-Lavrov-találkozó zárt ajtók mögött fogják tartani, amit majd egy sajtótájékoztató követ. Erre értelemszerűen nagy erőkkel készült minden nyomtatott lap, internetes híroldal és hírügynökség. Ehhez képest nagy volt a meglepetés, amikor a beharangozott időpontban az újságírók nem az orosz külügyminisztert találták a sajtótájékoztató helyszínén, hanem Henry Kissingert, veterán diplomatát és egykori külügyminisztert, aki a mai napig az USA és a világ egyik legbefolyásosabb külpolitikai gondolkodója.
Kissinger – aki már 90 éves is elmúlt – és Trump egymás mellett ülve várták az újságírókat, miközben kedélyesen elbeszélgettek egymással, mi másról, mint Oroszországról. Kissinger az 1970-es években kulcsszerepet játszott abban, hogy az USA váratlanul és hosszas titkos tárgyalások után nyitott a kommunista Kína felé, felvette vele a hivatalos kapcsolatokat, ezzel pedig sikeresen gyengítette Szovjetuniót. Ettől kezdve Moszkva nem tudhatta maga mögött Pekinget minden világpolitikai kérdésben, és Kína önálló szereplővé vált. Kissingert azóta is a reálpolitika egyik mesterének tekintik, akit a szép elvek és az értékek kevésbé érdekelnek, mint a kőkemény érdekek.
Miközben az újságírók az elmaradt sajtótájékoztató miatt füstölögtek, megjelentek az első információmorzsák az eseményről az orosz médiában. Nem tudni, hogy szándékos fricska volt-e, de mind az orosz külügyminisztérium, mind az orosz nagykövetség több Twitter-üzenetet is feltett a találkozóról. Emlékezetes, hogy Trump elnök imádja a Twittert használni, rengeteg politikai botrányt okozott ezzel kampánya és elnöksége első hónapjaiban (mára leszoktatták róla a tanácsadói, hogy a Twitteren keresztül üzenjen belpolitikai ellenfeleinek vagy külpolitikai partnereinek).
A nyilvánosságra került fehér házi találkozóról készült képeken Trump elnök igen közvetlen, jókedélyű arcát mutatta. Összehasonlítva a fotókat Angela Merkel német kancellár korábbi látogatásával el is bizonytalanodhat az ember, hogy melyik vendég az USA szoros NATO-szövetségese és melyik az, amelyik manipulálta (vagy manipulálni akarta) az amerikai elnökválasztást.
Az elnökkel való találkozáson hivatalból ott volt Szergej Kiszljak nagykövet, akivel Trump a megszokott széles mosolyával fogott kezet. Kiszljakról ma már bizonyosan tudható, hogy a választások előtt személyesen találkozott Jared Kushnerrel, az elnök vejével és Mike Flynn nyugalmazott tábornokkal. Mindketten Trump legfontosabb tanácsadói voltak a kampány alatt. Flynn a elnöki beiktatás után három hétig vezette a kül- és biztonságpolitikai döntéshozatal centrumának tekinthető Nemzetbiztonsági Tanácsot, aztán megbukott.
A hivatalos magyarázatok arról szóltak, hogy a titkosszolgálat nem volt tisztában a fotós személyével, őket úgy értesítették, hogy fotós Lavrov kíséretéhez tartozik. Hát nem oda tartozott, hanem az orosz állami hírügynökség, a TASZSZ hivatalos fotósa volt. Ennek megfelelően a találkozó vége után egyből felkerültek a hivatalos fotók a netre, és a nagy nemzetközi hírügynökségeknek is onnan kellett átvenni, mert más fotó nem készült az eseményről.
Hírszerzési szakemberek az aggódáson túl azt is felvetették, hogy vajon helyes volt-e egyáltalán bármilyen orosz fotóst beengedni az elnök legbelső „birodalmába”.
Jó-e az, ha most már a Kreml pontos és részletes képpel rendelkezik az elnöki dolgozószoba minden tárgyáról, bútoráról (nem, az amerikai filmekben sem látni az eredeti, egyébként elnökönként változó belsőt). Mások megkérdőjelezték azt is, hogy vajon nem kerülhettek-e titkos lehallgató eszközök, vagy bármilyen kütyük be az ovális irodába a fotós által hordozott technikai eszközök részeként.
Könnyű lenne elhessegetni az effajta gondolatokat, mint az amerikai paranoia jelét, de az elmúlt évek eseményei azt mutatják, hogy az ördög nem alszik. A két fél – és ez természetes – megtesz mindent azért, hogy akár hírszerzési eszközökkel is megismerje az ellenfele szándékait, és egy lépéssel előtte járhasson.
Donald Trump pontos viszonya az orosz vezetéssel még sokak számára kérdéses. Az orosz titkosszolgálatok szerepét még nem sikerült tisztázni a 2017-es amerikai választások során. Az ebben az ügyben folyó FBI-vizsgálatok eddig semmilyen konkrétumot nem ástak elő, viszont újabb és újabb pletykák és variációk bukkantak fel a sajtóban. Az orosz delegáció látogatása előtt egy nappal került sor James B. Comey FBI-igazgató felmentésére, aki éppen az kampány alatti állítólagos orosz beavatkozást készült kivizsgálni. Amikor Lavrov külügyminisztert másnap arról kérdezték, hogy mit szól ehhez, megrázva a fejét annyit válaszolt: „Kirúgták? Most viccelnek?”
Csak remélhetjük, hogy azért ennél mindenki komolyabban veszi a feladatát és idővel mind az amerikaiak, mind az oroszok tisztázzák ezt a kényes helyzetet.
