Nagyvilág

Szeptembertől nagyon nehéz idők jöhetnek Orbánra

2017 szeptemberétől lehet, hogy Orbán Viktort nem tartjuk majd akkora látnoknak, mint most.

Németországban szeptemberben választások lesznek, és jelenleg ez az egyetlen olyan nagy európai hatalom, ahol kevés esély van arra, hogy a mostaninál jelentősen konzervatívabb kormány nyerjen.

Pedig egy populista német kormánnyal tényleg kiteljesedne az idegengyűlölet és a populizmus nagy menetelése. Az egész a Brexittel kezdődött, amikor Nagy-Britannia, ha szűken is, de úgy döntött, hogy kilép az Európai Unióból. Aztán az Egyesült Államok elnökké választotta Donald Trumpot. Mindkét eset hihetetlennek, irracionálisnak tűnt, és egyiket sem jelezték előre komolyan vehető közvélemény-kutatások.

Trump megválasztása és a Brexit óta Európa és a nyugati világ attól fél, hogy mikor tetőzik az a folyamat, amelyben a populisták lerombolják a mostani rend maradékát is. Legutóbb a holland választás volt az aktuális rémálom, ahol Geert Wilders, egy újabb furcsahajú, populista, szélsőjobboldali politikus okozott riadalmat. A miniszterelnökségre a holland politika szétforgácsoltsága miatt kevés esélye volt, de ha a korábbi folyamatokat nézzük, akár győzhetett volna a választáson. Nem ez történt. Amit valószínűleg több dolognak köszönhetünk, leginkább annak, hogy Mark Rutte jobbközép miniszterelnök igazodott ahhoz a retorikához, amit Wilders használ.

A következő veszélyforrás Franciaország lehet. Ha Európa egyik meghatározó állama elesik a populizmussal szemben, az Trump-szintű gyomros lesz a kontinensnek. Racionálisan nézve erre is kevés esély van. Ugyan Marine Le Pen időnként vezeti a közvélemény-kutatásokat, abszolút többsége messze nincs, ezért az elnökválasztás második fordulójában a létező struktúra támogatói fel tudnak sorakozni a függetlenként induló baloldali Emmanuel Macron vagy a jobbközép, bár Oroszországgal szemben elég megengedő Francois Fillon mögé.

A populizmus legnagyobb győzelme mégis az lenne, ha Németország elesne.

Az a hatalmas szerencse, hogy erre jelenleg kevés esély van. Angela Merkel három cikluson keresztül irányította Németországot. A három ciklus alatt lefutott az elmúlt évtizedek legsúlyosabb gazdasági válsága, majd legkomolyabb menekültválsága is. Merkel viszont mindent túlélt, és máig Németország egyik legnépszerűbb politikusa.

Sőt, eddig igazán kihívója sem volt, a szociáldemokraták még hetekkel ezelőtt is népszerűségük mélypontján voltak, arról ment a vita Németországban, hogyan lehet újraépíteni a pártot a válságból. Aztán nyolc héttel ezelőtt az SPD úgy döntött, hogy nem Sigmar Gabriel pártelnök indul Angela Merkellel szemben, hanem az Európai Parlament éléről leköszönő Martin Schulz.

És minden megváltozott.

Gyorsan pár tény Schulzról:

  • Focistának készült, de a térdsérülése miatt abba kellett hagynia.
  • Emellett az iskolából is kibukott, ami az alkoholizmusba kergette.
  • Ahonnan elég fiatalon a szociáldemokraták ifjúsági szervezete mentette ki.
  • Polgármester volt és EP-képviselő, akkor lett híres, amikor Silvio Berlusconi lekápózta az Európai Parlamentben.

Schulz több mint két évtizedet töltött Brüsszelben, végül az Európai Parlament elnökeként úgy döntött, hogy nem indul még egyszer e posztért, hanem hazamegy, és megküzd Merkellel. Az SPD néhány nappal ezelőtt a szavazatok száz százalékával választotta meg Schulzot elnöknek. Ez kiemelkedő arány, Sigmar Gabriel még a 75 százalékot sem érte el.

És Schulz nem állt meg itt. Csak a kinevezésével kihozta a válságból a szocdemeket, akik a “Schulz-hatás” miatt az elmúlt nyolc hétben tíz százalékpontot erősödtek. Most pedig arra is esélyesek, még ha nem is nagyon, hogy leváltsák Merkelt, miután az SPD megelőzte Merkel pártját népszerűségben.

Schulz viszont akkor a legerősebb, ha csak a kancellári posztért versenyző politikusok népszerűségét nézik. Volt olyan kutatás is, amelyben csak egy százalékponttal volt elmaradva Merkeltől. Mondjuk ez nem sokat számít, mert Németországban nem közvetlenül választják a kancellárt, így Schulz kénytelen lesz maga után húzni a pártját is. Ha ez sikerül, akkor a nagykoalíció helyett Merkel nélkül is kormányt alakíthatnak, feltehetően a szociáldemokratáktól balra álló Die Linke és a Zöldek segítségével.

Ebben az esetben viszont nagyon meg fog változni Európa.

Amíg Merkel hidegen számító politikus, aki alapvetően a német akarat érvényesülésében és a jelenlegi erőviszonyok fenntartásában érdekelt, addig Schulz ennél sokkal határozottabb ideológiákkal áll bele a harcba. Kérlelhetetlenül EU-párti, populizmusellenes politikus, aki már a pártelnökké választása után olyan lendülettel ment neki az Európát kóstolgatóknak, hogy nézni is kemény volt.

És igen, Orbán is Schulz ellenségei között van.

Nem is most került oda. Martin Schulz évek óta Orbán Viktor legdurvább kritikusa az EU-n belül, többször is szóvá tette, hogy nem hagyhatjuk, hogy a populisták felbátorodjanak és darabonként tépjék szét a demokráciánkat.

A köszönőbeszédében azt mondta, nem kell Amerikáig menni azért, hogy lássuk, hogyan akarják vezetők visszaforgatni a demokrácia kerekét Nyugaton.

Elég, ha Lengyelországra, Törökországra és Magyarországra nézünk.

Azt is mondta, hogy

a szabadság ellenségei, akik minden nap egy kicsivel több tabut akarnak megdönteni, akik mindig egy kicsivel szemtelenebbek a demokráciával szemben, na, nekik az SPD a legnagyobb ellenségük.

Amire a kormánysajtó ugrott is. A Magyar Idők máris lediktátorozta Schulzot, mert a szavazatok száz százalékát kapta meg, elfelejtve, hogy Orbán Viktort rendre egy-két tartózkodással szavazzák meg pártelnöknek.

A félelem egyébként jogos is. Németország messze Magyarország legkomolyabb gazdasági, diplomáciai és politikai szövetségese, a magyar ipar jórészt a némettől függ.

Ha Schulz nyer, Orbánnak nagyon nehéz évei lesznek. Jó eséllyel kevésbé fogja ugyanis tolerálni azokat a populista kilengéseket, amelyek felett Angela Merkel illedelmesen elnézett.

Mert hiába volt fagyos a két vezető között a viszony az elmúlt években, a kancellár ritkán ment neki nyilvánosan, vagy kifejezetten durván Orbán Viktornak. Hogy ez miért történt, az kérdéses. Merkel eleve nem konfrontatív politikus, a német erőt máshogy érvényesíti. Ráadásul az utóbbi években Merkel konzervatívabb szövetségesei egyre többször értettek egyet Orbánnal.

Schulz győzelmére van is esély. Ahogy arra is, hogy Angela Merkel maradjon a német kancellár. A szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak pont elég gyenge ahhoz, hogy jelenleg úgy tűnjön, nincs komoly esélye. Németország csak akkor lehet a mostaninál konzervatívabb, ha Merkel CSU/CDU-koalíciójából az előbbi, konzervatívabb bajor szárny erősödik meg. Ebben az esetben Orbán Viktor vágyai szerint változhat Németország.

De addig még nagyon sok idő van.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.