- A december eleji isztambuli bombázás tovább rontotta a török kormány hozzáállását a kurdokhoz, még jobban elmérgesedhet a helyzet, bármikor újraindulhat a kurd városok elleni török offenzíva
- A Törökország és Irán között folyó proxi-háború odáig is fajulhat (ha még nem jutott el arra a szintre), hogy az irániak a PKK oldalára állnak és őket segítik a konfliktusban
- Ankara mind otthon, mind Szíriában is arra törekszik, hogy katonailag megsemmisítse vagy ellehetetlenítse a kurd csapatokat.
- Ankara támogatja az iszlamista és a konzervatív kurd csoportokat, hogy tárgyalóképes partnerré válhassanak és így mellőzhesse a Kurd Munkáspártot (PKK)
Ha az Igazság és Fejlődés Pártjának (az AKP-nak) sikerül megszilárdítani az „elnöki rendszert”, a kormány számára gördülékenyebb lesz a (sajátságos) békéhez vezető út. Új béketárgyalások is kilátásban vannak 2017-re.
A török állam és a Kurdisztáni Munkáspárt között 2015 júniusa óta újra fellángoltak az ellentétek, a békefolyamat megszakadt és összeütközések törtek ki. 2015 folyamán az elharapódzó összecsapások átterjedtek a városokra is, számos dél-keleti kurd település semmisült meg, ezrek kényszerültek elhagyni az otthonaikat. Több száz civil áldozatot követeltek a harcok Törökország dél-keleti részein és a török biztonsági erők tagjai közül is több százan – a PKK-harcosok közül vélhetően még többen – haltak meg.
Nem lesz béke
2015 decemberében a Kurdisztáni Szabadság Sólymai (TAK) azt ígérték, hogy a konfliktust a dél-keleti városokból az ország nyugati részére helyezik át. Ennek érdekében számos a biztonsági erőket és az infrastruktúrát célzó merényletet hajtottak végre Isztambulban és Ankarában is. Támadásaiknak a biztonsági erők tagjain kívül több tucat civil is áldozatul esett. A TAK azt állítja magáról, hogy a PKK-ból kivált, tőle függetlenül létező csoport, de néhány elemző és sőt, a TAK csupán a PKK egyik álneve, amit a merényletekkor használ, csak hogy ne rontsa a róla Nyugaton kialakult pozitív képet.
Nem teljesen biztos, hogy a felekben még akad hajlandóság a békekötésre. A legutóbbi TAK-merénylet, ami 36 török katonával és 8 civillel végzett, hatalmas felháborodást váltott ki a törökökben. Megtorlásul a feldühödött tömeg megtámadta a PKK-val kapcsolatban álló kurd Népi Demokratikus Párt (HDP) épületeit. A török közvélemény kifejezetten ellenzi a PKK-t, és szeparatista csoportként tekint rá. A PKK-t a szíriai kurdok sikerei is lelkesítik, továbbá azt rebesgetik, hogy a délkelet-törökországi pusztításokat a PKK propagandaanyagként hasznosítja az újoncok toborzásához. Úgy látszik, egyik félnek sem lenne ilyen körülmények között ínyére a béke. Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy a PKK-hoz köthető támadások és a nyomukban keletkező felfordulás miatt még nagyobb lesz az elégedetlenség, és az emberek sürgetni fogják az AKP-t, hogy találjon végre módot a békés rendezésre.
Irán a háttérben
A PKK-nak segítsége is akad. Irán állítólag megerősítette kapcsolatát a kurdokkal, hogy így gyengítse a török befolyást, biztosítsa pozícióját Szíriában, és elsősorban hogy gyengítse a török biztonsági helyzetet. Bár Irán és Törökország között jó a kapcsolat, Szíriáért egyre erőteljesebben marakodnak, különösen azóta, hogy 2016 végén a törökök behatoltak a szíriai területekre. A török-irán csatározások Szíriában és Irakban Törökország belső konfliktusára is hatással lehetnek. Törökország, Oroszország és Irán már többször is tárgyaltak a szíriai helyzetről és még mindig kérdéses, hogy dűlőre tudnak-e jutni.
Végkimerülésig
Törökország már eddig is rengeteg pénzt és embert áldozott a PKK-val való konfliktusra és most ugyanígy lép fel a Kurd Népvédelmi Egységekkel (YPG-vel) szemben is Szíriában. A török erők Törökországban és Szíriában is harcolnak a kurd csapatokkal. A kurdok azt állítják, hogy teljesen különálló csoportok, de a szíriai kurd területek élén álló Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD), mely a YPG-t is az irányítása alatt tatja, osztja a PKK ideológiáját, és ha máshogy nem is, ilyen szinten kapcsolatban állnak. A török vezetés olyan sok energiát ölt már bele a konfliktusba, hogy nem biztos, hogy továbbra is tudja finanszíroznia a szíriai harcokat. Másrészről azonban hiába áll a kimerülés szélén, a török kormány győzelmet szeretne felmutatni a népének.
Megerősíteni a kurd iszlamistákat
Ankarának tartalékstratégia is van a tarsolyában, ha a katonai megoldás befuccsolna. Az a hír járja, hogy a török kormány szívesebben tárgyalna olyan kurd csoportokkal, akik szimpatikusabbak számára, és nem hátráltatnák céljai elérésében. Ezért inkább a konzervatív és az iszlamista kurd csoportokat támogatja és igyekszik elkerülni, hogy a PKK-val kelljen tárgyalóasztalhoz ülnie. A nemrég Délkelet-Törökországba küldött kormánydelegáció már tett ez irányba lépéseket. A kormány egy rugalmasabb kurd ellenzékkel sokkal kedvezőbb békeszerződést tudna felmutatni a nyilvánosság számára, a régió államai is támogatnák, bár ezzel nem orvosolná azon csoportok sérelmeit, akik harcban állnak az állammal.
Jön az elnöki rendszer
Recep Tayyip Erdogan török elnök már régóta keresi az alkalmat, hogy országában bevezethesse az „elnöki rendszert”, amiEhhez pár lépéssel közelebb került a török nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) segítségével, azonban ellenállásba is ütközött, mivel az elnöki rendszer ellehetetlenítené a török demokráciát. Ha Erdogan rendszere életbe lépne, olyan abszolút hatalommal ruházná fel, mellyel kikényszeríthet bármit. Ezt az elnöki rendszer bevezetésével ki lehetne küszöbölni, a baljós török gazdasági előrejelzések azonban megnehezíthetik Erdogan erre irányuló törekvéseit. Azt rebesgetik, hogy 2017 áprilisában újraindulnának a béketárgyalások, de ebbe még az elkövetkező hónapok eseményeinek is lesz beleszólásuk.
(via ceftus.org)
