Az élet megy tovább, a britek ugyanúgy fognak francia sajtokat enni és német autókat vásárolni, mint a kilépés előtt
– mondta a brit Gerald Frost, a Danube Institute igazgatója, aki az unióból való brit kilépésre szavazott. Legalábbis két évig, változatlan áron vehetnek német autókat a britek, tehetjük hozzá. A kérdés inkább az, hogy két év múlva, a kilépési tárgyalások lezárása után mi jön, és milyen árat fizetnek majd ezért a britek.
Ám a Brexit hosszú távú hatásait még senki sem tudja megmondani. Sem a brit kormánynak, sem az ellenzéknek, sem a kilépéspártiaknak nincs erre terve, elképzelése, de még diagnózisa sem. A politikai törésvonalak viszont azonnal láthatóvá váltak, ez most a forró téma az első sokk után – derült ki a Republikon Intézet konferenciáján.
A meghívott brit szakértők egyetértettek abban, hogy a kilépés politikailag teljes káoszt okozott Nagy-Britanniában, szétesett az ellenzék, a kormánypárt, megosztottá vált a társadalom. Szerintük Európában nőni fog az euroszkeptikus pártok befolyása, erősödni fognak a nacionalista-populista erők, látványosan meggyengül az EU-projekt. Azt ugyanakkor egyikük sem valószínűsítette, hogy Skócia és Észak-Írország kiválik Nagy-Britanniából.
Nem a bevándorlás volt a fő ok
A kilépéspárti Frost szerint Nagy-Britanniának jó lesz a Brexit, mert önálló államként gazdaságilag és politikailag is jelentősebbé válhat a világban. Példaként hozta fel az Egyesült Államokat, Kanadát és Ausztráliát, akik önálló gazdaságként sokkal eredményesebbek a briteknél. Hozzátette viszont: ha az uniós tárgyalásokon a britek nem kapnak hozzáférést a közös európai piachoz, ahogy szeretnék, katasztrófa lesz. Mert jönnek a vámok, és a kereskedelmi korlátozások, amik nemcsak a német autók vásárlását fogja megdrágítani a briteknek, de a francia sajtokét is.
Bár a közös piac most a legfontosabb kérdés, Frost szerint van élet a kereskedelmi megállapodásokon túl is. Úgy vélte: nem a bevándorlás volt a fő ok, amiért a britek többsége a kilépésre szavazott, hanem az EU demokratikus deficitje. Az, hogy az unió elszakadt a választóitól. Nem lehet demokráciát csinálni a nép (demos) nélkül, mondta Frost. Senki sem boldog azzal, ahogy az EU ma működik. Alapvető reformok nélkül viszont nem lehet újraépíteni a működést, ennek azonban semmi nyoma.
Azt mondta, a britek többsége „hagyományosan nem szereti a szabályokat, az előírásokat”, ez is benne volt a döntésükben. Mint ahogy a kampány radikális hangvétele, és az is, hogy a nép nagyon elégedetlen a brit és uniós elitekkel. Bár szerinte a brit átlagember a demokratikus deficit-problémát is a pénztárcája, és nem az elvek felől közelítette meg. Frost szerint azt látták a szegényebb britek, hogy alacsonyak a bérek, növekednek az ingatlanárak, nő a munkanélküliség. És a rossz gazdasági helyzetért egyértelműen az uniót tették felelőssé, „a szabályokat, a bürokráciát”.
Visszaütött a maradáspártiak kampánya is
Szerinte az is visszaütött, hogy a maradáspártiak a kampányban szakértők sorával akarták legyőzni a populizmust. A csatát az IMF-fel, Világbankkal, pénzügyminiszterekkel akarták megnyerni. Azoknál a dühöseknél, akiknek éppen a szakértőkből és a gazdagok, elitek status quójából van elegük, ez valószínűleg csak visszaütött.
Egy új szempontra is felhívta a figyelmet: sokan a múltbeli – szerinte sikertelen – brit integrációs politika miatt szavaztak a kilépésre. Szerinte sok választó úgy érzékelte, hogy a 2. és 3. generációs bevándorlók nem tudtak beilleszkedni a brit társadalomba, és ezt a tapasztalatukat vetítették ki a jövőre. Szerinte egész Anglia – London és a többmilliós nagyvárosok kivételével – a kilépésre szavazott. Úgy vélte, nagyon sajnálatos, hogy a kilépés miatt érezhetően nőtt a rasszizmus az Egyesült Királyságban, de a britek nem rasszisták, legalábbis összességében még mindig kevésbé azok, mint Európában.
Nagyon sok dühös ember szavazott
Frosttal számos ponton nem értett egyet a másik két brit vendég. A maradásra szavazó Polly Mackenzie, Nick Clegg korábbi brit miniszterelnök-helyettes tanácsadója szerint igenis a bevándorlás, és az ezzel való kampányriogatás volt a kilépés fő oka. Szerinte a kilépéspártiak között valóban jelentősebb volt az elit- és szakértőellenes érzület, de ezzel nemcsak az uniót, hanem a brit kormányt is büntették. Nagyon sok dühös ember szavazott most, mondta.
Kiemelte: a távozás ugyan eldőlt, de az országban semmilyen terv nincs arra, hogyan is folyjon le a szakítás. Ezért nyilvánvalóan a brit ellenzéki Munkáspárt is felelős, hiszen nem álltak bele a kampányba sem, valószínűleg azért, mert komplett hülyék vezetik, szerencsére már nem sokáig, mondta. Ezzel arra utalt, hogy az ellenzék vezére, a túlzott baloldaliságáról hírhedt Jeremy Corbyn hamarosan távozhat a Munkáspárt elnöki tisztségéből. Mackenzie szerint a populizmus tovább fog erősödni az unióban. Ő maga gyenge demokráciát, több nemzetállamot vár, nem valószínű a mélyebb integráció, mert nem ez ma a politikai realitás.
Nagy-Britannia leértékelődik
Andrew MacDowall, a Financial Times és a Politico cikkírója szintén sajnálkozott a kilépés miatt. Ő is a maradásra szavazott, és azt emelte ki, hogy a kilépés tovább fogja mélyíteni a széthúzást az EU-ban, a mélyebb integráció helyett. Mint mondta, most a Balkánon él, és azt tapasztalja, hogy a balkáni politikusok úgy tekintenek az Európai Unióra, mint az egyetlen erőre, amely megakadályozhatja a háborút a térségben. Albániában például nagyon megijedtek a brit kilépés miatt, mert szerintük ez az unió széteséséhez vezet, aminek a tagjai akarnak lenni.
MacDowall szerint – Frosttal teljesen ellentétesen – Nagy-Britannia biztosan lekerül a világtérképről, mint meghatározó politikai-gazdasági hatalom. Magyarországról szólva elmondta: fontos szövetségest veszítettük el a britek személyében, mert a visegrádi országokkal együtt Nagy-Britannia volt az élharcosa a kevesebb Európának, több nemzeti önállóságnak az unión belül. Úgy vélte, hosszú ideig nem lesz euró nálunk és Lengyelországban sem, tehát biztosan kimaradunk az eurozóna tervezett pénzügyi uniójából. Amelyet egyébként a legújabb hírek szerint, minimum három évre elhalasztanak.
