Egy nemrég nyilvánosságra hozott önéletrajz szerint egy fiatal ír diák volt az egyik első, aki Németországon kívülről
A diák, Daniel Binchy később a berlini ír nagykövetté vált 1929 és 1932 között már 1921-ben rámutatott a náci vezető szónoki képességeire. Pedig Hitler ekkor még csak egy kis, őrültnek tűnő párt vezetője volt.
Binchy naplójában írt arról, amikor 1921 novemberében Münchenbe utazott. Ekkor úgy hivatkozott Hitlerre mint egy gondosan ápolt, “fogkefe bajszos”, jelentéktelen egyén.
Amikor viszont Hiler megszólalt, az ír férfi kénytelen volt megváltoztatni az eddig kialakult véleményét.
Született szónok volt. Halkan kezdte, szinte hezitálva, bukdácsolva építette fel a mondatait. Aztán egyszer csak belelendült, felemelte a hangját. A szemeiből meggyőződés sugárzott, olyan volt, mintha az egész teste a beszéde hangszerévé vált volna. Ahogy nőtt a túlfűtöttsége, szinte már kiabált, habzott a szája. Olyan gyorsan beszélt, hogy alig tudtam követni. Folyamatosan ugyanazokat ismételte: a marxista árulókat, a forradalmat okozó bűnözőket, a hátba támadott német hadsereget, és persze főként a zsidókat.
Amikor Binchy és egy barátja eljöttek a találkozóról, rögtön megkérdezték tőle, mit gondol a vezérről. Ekkor még egy 21 éves arroganciájával csak ennyit válaszolt: egy ártalmatlan őrült, a szónoki tudás ajándékával. A barátja erre csak annyit válaszolt:
Binchy 1930-ban újra találkozott Hitlerrel. Ekkor nem sok változást észlelt a 9 évvel ezelőtti beszédhez képest. Azzal a különbséggel, hogy ekkor már Németország második legnagyobb pártjának vezetője beszélt.
Binchy figyelmeztetései Hitlerről 1921-ből és 1930-ból megtalálhatóak ebben az idén márciusban megjelent könyvben.
(Guardian)
