A 2011-es egyiptomi felkeléskor az utcákon hömpölygő tömeg nem csak az autokrata Hoszni Mubárakot, politikusokat és tábornokokat kényszerített távozásra. Amikor a régi rendszer kezdett összeomlani, a Mubárak-korszakban meggazdagodott milliomosok is összecsomagoltak és a pénzükkel együtt elhagyták az országot.
A “Sharm el-Sheik atyjaként” is emlegetett Huszein Szálem is menekülni kényszerült. Becenevét azért kapta, mert az övé volt a legtöbb hotel a Dél-sínai tengerparti üdülőhelyen. Szálem Mubárak idején milliárdokat keresett az energia-, a vendéglátó-, és a hadiparban. Olyan közel állt az elnökhöz, hogy voltak közös befektetéseik is. A 2000-es évek elején Mubárak monopóliumot biztosított számára a jordániai, izraeli és spanyol gázexport felett. Szálem így évekig a piaci ár alatt árulta a gázt, több mint 700 millió dollárnyi adóssággal terhelve Egyiptomot.
Szálem Mubárak bukása óta nem járt a hazájában. Jó oka volt rá. A felkelések után Egyiptom azon törte a fejét, hogyan térülhetnének meg a Mubárak-rendszer alatt ellopott milliók és Szálem családjának korrupt üzleteit tárgyalta számos bírósági ügy. 2011 októberében a családfőt Khalid fiával és Magda lányával együtt bűnösnek találták a gázeladásból származó illegális bevételeik miatt és távollétükben 7 év börtönre ítélték őket. 2012 júniusában Szálem az Izraellel való, piaci áron aluli üzletelésért további 15 év börtönt kapott és 412 millió dollár megfizetésére kötelezték.
Fotó: Europress/AFP/Odd Andersen
Eddig külföldön bujkáltak
Spanyol állampolgárként kikerülhette az egyiptomi jogi rendszert. Ma Mallorcán él, a gyerekeivel együtt körözi az Interpol. Spanyolország megtagadta, hogy kiadja őket Egyiptomnak, mivel a két ország között nincsenek kétoldalú jogi vagy bírósági együttműködési megállapodások és a spanyolok kételkednek az egyiptomi jogi eljárások tisztességében is. Tegyük hozzá: teljes joggal. Egyiptom koncepciós perei világhírűek, elég, ha a nemrégiben lezajlott Al Jazeera per tételes büntetéseit nézzük. A katari csatorna riporterei hét évet kaptak államellenes tevékenységért. Bizonyítékként a perben becsatolásra került Gotye: Somebody that I used to know című dala is.
A Mubárak-rezsim megdöntése óta először, Salem szerencséje jóra fordulhat. A milliárdos ügyvédje, Abdel-Aziz azt nyilatkozta, Szálem már Murszi tavaly júliusi megbuktatása óta tervezi egyiptomi visszatérését. Idén januárban egy népszerű televíziós műsorban telefonon közölte a Sisi-kormánnyal az ajánlatát. Ha visszavonják az ítéletet, cserébe milliókat fizet Egyiptomnak.
Pénzért amnesztia
Az egyiptomi tisztviselők örömmel fogadták az ajánlatot. “Nagyra értékeljük Huszein úr és a többi nemes üzletember kezdeményezését” – válaszolta Szálem ajánlatára Heni Szálah, szóvivő a helyi CBC csatornán. “Bárkit meg kell hallgatnunk, aki ilyen jó és nagylelkű ajánlattal áll elő, a szeretett hazánk érdekében.” A szóvivő elmondása alapján Egyiptom Murszi leváltása óta sokkal nyitottabb a “megbékélést” elősegítő javaslatokra és várja a többi üzletember ajánlatát is.
“Megbékélés” alatt a kormány valószínűleg többet ért annál, hogy ejti a korrupció vádját némi készpénzért cserébe. Szálem ugyanis 3,6 milliós adományt ajánlott fel a kormánynak, de ez csak a töredéke annak a 1,6 milliárdos összegnek, amit még 2012 májusában, Murszi elnöksége előtt adott volna a szabadságáért.
Három éve az emberek az Egyiptom gazdaságát kizsigerelő korrupció ellen tüntettek, most pedig a kormányuk azokhoz az emberekhez fordulna anyagi segítségért, akik kirabolták az országot. A forradalom utáni Egyiptomban igen kevés előrelépés történt a vágyott társadalmi igazságosság eléréséhez. A Transparency International Korrupció Érzékelési Indexében (Corruption Perception Index – CPI) Egyiptom a 114. helyen áll az összesen 177 vizsgált államból és pozíciója tovább romlott 2011 óta.
Az egyiptomi kormány és az üzleti oligarchák kapcsolata megszakadt azóta, hogy a Mubárakot követő katonai kormányzat büntetőeljárást indított ellenük. A jelenleg tervezett megbékélés azonban lehetővé tenné, hogy újra kialakuljanak a Mubárak idején virágzó összefonódások a kormány és az üzletemberek közt. Ezzel “még több korrupciót engednénk be és lehetőséget biztosítanánk az igazságszolgáltatás kijátszására” – magyarázza Ghada Ali Mússza, politológus, a korrupció feltárásával és az átláthatóssággal foglalkozó Kormányzati Központ feje. Szerinte Szálem esete ideális követendő példává válik majd mások számára is.
Hazajön a pénz
Más üzletemberek is készek ajánlatot tenni az új kezdet reményében. Mubárak külkereskedelmi és ipari minisztere Rasíd Mohamed Rasíd hasonlóan egyezkedik a kormánnyal. Ő 2011-ben Dubaiba menekült, mikor 20 év börtönt és 330 millió dollár büntetés rótt ki rá a bíróság közpénzek pazarlása és üzérkedés miatt.
“Ki fog alakulni az a légkör, ahol a megbékélést nyélbe lehet ütni” – mondta Ibrahim el-Henedi, az igazságügyi miniszter helyettese és a korrupciós ügyek vizsgálatáért felelős testület vezetője. Hiába volt Szálem az egyik legrosszabb az ország korrupt üzletemberei közül és hiába szabták ki rá az egyik legnagyobb bírságot, a kormány még így is hajlandó tárgyalni a milliárdossal.
Szálem ügyvédje, Tarek Abdel Aziz is úgy véli, eljött az ideje, hogy ügyfele rendezze nézeteltéréseit az egyiptomi kormánnyal. Abdel-Aziz szerint Szálem nagyon optimista. “Hála Istennek, most már olyan rendszerben élünk, amely minden egyiptomiról gondoskodik. Új rendszerünk van, ami remélhetőleg igazságos és előrébb viszi majd a dolgokat” – mondta Abdel Aziz.
Az ügyvéd tagadta, hogy Szálem kapcsolatban állt volna Mubárakkal és azt állítja, az ellene felhozott vádak politikai indíttatásúak voltak. A korrupciós ügyek vizsgálatáért felelős hatóságtól azonban kiszivárgott egy dokumentum arról, hogy a Szálemék és Mubarak, más üzletemberekkel együtt egy külföldi alapba fektettek a Kajmán-szigeteken, a karibi adóparadicsomban.
A befektetési alapot Egyiptomi Alapnak nevezték és 18 mezőgazdasággal, cement-, ingatlan-, acél-, olaj- és élelmiszeriparral foglalkozó, valamint a bankszektorban tevékenykedő egyiptomi vállalat tartotta fenn. Hanzada Nesszim a befektetői kapcsolatok feje az EFG Hermes banknál, náluk hozták létre az Egyiptomi Alapot 1997-ben. Nesszim azt nyilatkozta, hogy tisztában volt a befektetők kilétével, de abban az időben még nem vádolták őket törvénysértéssel.
Bár Szálemet és Mubárakot személyesen nem említették a befektetők közt, de a gyerekeik tulajdonában lévő vállalatokat igen. Khalid és Magda cége, a Clelia Assets Corporation 3 millió dollárt fektetett be, Gamal és Alaa Mubárak vállalata, a Pan World Investments Corporation pedig 250 ezer dollárt helyezett az alapba. A külföldi alap jelentős adókedvezményt biztosított a tulajdonosainak, de azt is lehetővé tette, hogy befektetéseiket elrejtsék a kíváncsi szemek elől.
Szálem nem csak Egyiptomtól, az Egyesült Államoktól is lopott. 1979-ben cége, az Egyptian American Transport and Service Corporation (EATSCO) katonai felszerelést szállított az USA-ból Egyiptomba. 1979 és 1981 között 34 hamis számlát állított ki a Pentagon számára összesen 8 millió dollár értékben. 1983-ban, Szalem bűnösnek vallotta magát illegális árnövelés elkövetésében a kelet-virginiai kerületi bíróságon, amiért több mint 4 millió dollár bírságot fizetett.
Szálem legtöbb vagyonát egyiptomi ügyleteiből nyerte, ahol a felső körökben mozgó szövetségesei kiemelt bánásmódban részesítették. 2011 áprilisában a Mubárak-rezsim titkosszolgálatának a vezetője, Omár Szulejmán tanúvallomást tett egy egyiptomi ügyésznek arról, hogy Szálem vállalata, az East Mediterranean Gas Company monopóliummal rendelkezett az izraeli, jordániai és spanyol gázexport felett a 2000-es évek elején, megkerülve a szokásos ajánlattételi eljárást. Szulejmán azt is elmesélte, hogy Szálem több mint húsz éve Mubárak barátja volt és az elnök azért választotta őt az ügyletek lebonyolítására, mert már volt üzleti kapcsolata Izraellel.
Nem nehéz kitalálni, Szálem miért törekszik annyira a megbékélésre. Ha Egyiptom elutasítaná az ajánlatát és megegyezne a kiadatásáról, akkor hozzájuthatna a Svájcban, Hong Kongban és Spanyolországban befagyasztott vagyonához és kiadatás után Szálemet a jelenlétében vádolhatnák meg. Az ilyen körülmények között hozott végső ítéletet szükséges ahhoz, hogy az államok, ahol Szálem a pénzét rejtegeti, visszaadják a lopott vagyont. Továbbá, ha kiadnák Egyiptomnak, Szálem köteles lenne a több mint 4 milliárd dollárnyi bírságot és kárpótlást megfizetni, nem is beszélve a 22 év börtönbüntetésről.
Ha létrejönne a megbékélés, Szálem nem csak az egyiptomi kormány kegyeit élvezhetné újra, de a milliárdos vagyonának törvényességét vizsgáló külföldi nyomozások is abbamaradnának. “Nehéz lenne a svájci hatóságoknak folytatniuk a nyomozást, ha Egyiptomban már minden vádat ejtett Hussein Szálem ellen. A pénzt csak akkor lehet lefoglalni, ha bizonyítottan illegális eredetű” – magyarázza Olivier Longchamp, a svájci NGO Berne Declaration nemzetközi pénzügyi kapcsolatokkal foglalkozó munkatársa.
Három évvel a Mubárak-rezsim korrupciója ellen folytatott forradalom után úgy tűnik, Szálem közelebb jár a céljához, mint valaha.
Ironikus, hogy most már támogatná a Sisi-kormányt az olyan tisztességtelen üzleti ügyek elleni küzdelemben, melyeknek sok egyiptomi számára ma is ő a szimbóluma. Ahogy januárban megjegyezte: “a korrupció és az igazságtalanság kora mára már véget ért.”
