Egyes szakértők szerint, ha felvállalják nyíltan a hadviselés számítógépes formáját, akkor az USA-nak lehetősége lesz a szabályok lefektetésére. Matthew Waxman, a Columbia Egyetem jogászprofesszora, korábbi védelmi minisztériumi tisztségviselő szerint azért fontos nyíltan beszélni a kiber-hadviselési politikáról, mert az Egyesült Államok számára így válik lehetővé, hogy egyértelművé tegye szándékait a konfliktus új és gyorsan fejlődő formájának kezelésében.
Daryl G. Kimball, a Fegyverzetellenőrzési Szövetség ügyvivő igazgatója is azt javasolja, hogy mélyrehatóan ismertessék a Plan X célját, ami szerinte „biztosítja az ország hatalmi pozícióinak a megszilárdítását”. Mások szerint ez olaj lesz a tűzre a globális számítógépes fegyverkezési versenyben. Az viszont biztos, hogy a legnagyobb hadseregek már dolgoznak kiber-hadviselési programjaikon, a világ 15 legnagyobb hadserege közül legalább 12 teszi ezt.
Az amerikai külügyminisztérium vezető jogásza, Harold H. Koh szerint a kormánynak az az álláspontja, hogy a háborút szabályozó törvényi rendelkezéseket ki kell terjeszteni a kibertámadásokra is (beleértve például azt, hogy a civil áldozatok számát a minimálisra kell leszorítani).
Az egységes kommunikáció érdekében is szükség van erre, hiszen a nyáron még kikeltek az olyan újságírók ellen, akik a „kibertérbeli támadási képességeket” firtatták. Pedig néhány héttel korábban egy magas rangú tengerészgyalogsági parancsnok nyilvános konferencián számolt be arról, hogyan hajtottak végre „kiberműveleteket” az ellenséges erőkkel szemben Afganisztánban 2010-ben. A Stuxnetnek nevezett számítógépes férget például – amelyet az iráni nukleáris létesítmények ellen dolgozott ki az Egyesült Államok és Izrael – gyorsan felfedezték a számítógépes biztonsági szakértők, amikor 2010-ben megfertőzte a hálózatokat szerte a világon, de a vele kapcsolatos részletek szigorúan titkosnak bizonyultak.
